A volt miniszterelnök tegnap anélkül dorgálta, korholta, ostorozta a Tisza Párt vezetőjét, hogy kiejtette volna a nevét. Az elemzők szerint lestricizte Magyar Pétert, bár ezt szó szerint azért nem rónám föl neki, mert a tiszások egyik akcióját „futtatófiúk kurvatempójának” nevezte. A bírálók azonban nem vették észre, hogy Gyurcsány Ferenc Magyart és híveit „feltörekvő újtörököknek” is titulálta. (Facebook.com, 2024. szeptember 24.)
Jó helyen kapizsgált, amikor olyan mozgalomra hivatkozott, amely száz évvel ezelőtt Törökországot átvezette a szultanátusból a köztársaságba. A szultán ugyebár kalifa is volt, és ha fiatal értelmiségiek meg alacsonyabb rangú tisztek detronizálják, akkor szekuralizálják az államot, vagyis szétválasztják az egyházi és a világi vezetést. Igazán kár, hogy Kemál Atatürköt és követőit nem újtörököknek, hanem ifjútörököknek hívták.
Látszólag apró a különbség, ám a pontatlan megnevezés azt sejteti, hogy a jó politikai adottságokkal megáldott Gyurcsány történelmi felkészültsége bizonytalan, hiányos. Tudható róla, hogy családi és egyéb okból több középiskolát is kipróbált, és nem a legjobb történelemtanárokat fogta ki. S mert felsőfokú tanulmányai másfelé vitték, a rendszeres történelemoktatásból csak a gimnáziumban vette ki a részét. Azóta autodidaktaként bővíti a történelmi ismereteit. Ha ráhibáz is valamire, a régi, jól bevált fogalmakra új szavakat talál ki.
Vagy csak áldozatul esett a rögtönzésnek? Például kamera elé ült, hogy kifejtse valakiről a véleményét, és felötlött neki egy történelmi párhuzam is. Senki sem akadt a környezetében, aki azt mondta volna neki, hogy Feri (vagy Főnök), ezt újra kéne venni? Fején találtad a szöget, Magyar Péter csakugyan azok embere, akik kiábrándultak Orbánból, de orbánizmust akarnak Orbán korrupciója nélkül. Újtörökök azonban nincsenek, jobban járnánk, ha ifjútörököket mondanál.
Nem ez volt Gyurcsány Ferenc első tévedése, tájékozatlanságból fakadó elszólása. Miniszterelnöksége idején, az ország első embereként, a nyilvánosság első számú kedvezményezettjeként hiúsági kérdést csinált abból, hogy angolul adjon interjút angolszász lapok munkatársainak. S nem ismerte annyira a nemzetközi érintkezés nyelvét, hogy pontosan fejezze ki magát. A szarvashiba akkor következett be, amikor olyan újságíróval szembesült, aki nem ismerte a magyar történelmet, ezért kínos helyzetben nem is kérdezhetett vissza.
2007 márciusában interjú jelent meg vele a londoni The Times hasábjain. Egyik mondata így hangzott: „Az ország demokratikus többsége számára az Árpád-sávos zászló a magyar nemzetiszocialisták jelképe, amely alatt több százezer zsidót hurcoltak Auschwitzba.” Az összetett mondat első fele megfelel a történelmi valóságnak, a második fele azonban már nem. 1944 késő tavaszán és kora nyarán nem árpádsávos zászlók alatt hurcoltak el mintegy félmillió vidéki zsidót Auschwitzba. A nyilasok ugyanis ekkor még nem voltak hatalmon.
A Magyarországot megszálló Hitler nem tartotta őket elég megbízhatónak, és a zsidók bevagonírozására Horthy Miklós közreműködésével mozgósította a magyar államgépezetet. Szálasi Ferenc, aki a konzervatív kormányzó szélsőjobboldali ellenzékét szervezte, csak 1944. október 16-án került hatalomra. Mire az árpádsávos zászlók a végrehajtó hatalmat jelképezték volna, Auschwitzban már elpusztult 438 ezer magyar állampolgár. Ez nem mentség persze a nyilasoknak, akik 1945 áprilisáig árpádsávos zászlók alatt fővárosi zsidókat gyilkoltak halomra.
Történelemtanárként nem vagyok jó véleménnyel a legújabb kori magyar politikusok történelmi felkészültségéről. Közülük azonban a hiányosságaikat ügyesen leplezik azok, akik olyan stábot építettek maguk köré, amelynek tagjai megóvják őket az elszólásoktól, melléfogásoktól, tévedésektől. Az a benyomásom, mintha Gyurcsány Ferenc pártelnöki hatalomgyakorlása megnehezítené, hogy mielőtt föltesz valamit a fészbukos üzenőfalára, egy-két bizalmi emberének megmutassa a szövegeit. Kár értük.
Tíz mondat a politikusokról
Önmagunk higítjuk fel saját nyelvünket. Ez nagy fenyegetettség, hisz államférfiak nem képesek mondatokat befejezni, nem képesek igeidőket egyeztetni. S ezt nem is szégyellik. (Nemeskürty István művelődéstörténész, Hajdú-bihari Nap, 1996. március 14.)
A politikusoknak egyetlen tragédiájuk van: a média. (Kéri László politológus, Kelet-Magyarország, 2001. április 7.)
A történészek általában rossz politikusok, a politikusok pedig elfogult történészek. (Boross Péter MDF-politikus, volt miniszterelnök, Nap-kelte, 2002. július 30.)
Azokat a politikusokat hiányolom, akiknek az eszükön kívül stílusuk is van. (Jávor Béla publicista, Heti Válasz, 2003. május 9.)
A politikusoknak a pillanat hevében kell olyan marhaságokat rögtönözniük, amelyeket mi, újságírók tollunkat rágva, órák alatt találunk ki. (Zöldi László újságíró, Irodalmi Jelen, 2004. március 27.)
A buta politikusok termelik ki az okos újságírókat. (Lázár János Fidesz-politikus, Népszava, 2010. december 23.)
Tisztelet a kivételnek, de olyanok akarnak politikusok lenni, akik az igekötők helyes használatával sincsenek tisztában. (Kállai Ernő volt kisebbségi ombudsman, Népszabadság, 2014. augusztus 2.)
Felelős beosztásban lévő politikusok még soha nem beszéltek ennyi hülyeséget a történelemről. (Csunderlik Péter történész, Népszava, 2019. július 12.)
Sajnos a politikusok főleg a politikáról beszélnek, nem éppen tudományos igénnyel. (Csányi Vilmos viselkedéskutató, Magyar Narancs, 2020. november 26.)
A politikusok nem mélyülhetnek el a tárgyszerű elemzésben, amint lehet, előtörnek belőlük a politikai üzenetek. (Forgács Iván publicista, Népszava, 2023. május 20.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2024. szeptember 25-én.
