Sokakkal ellentétben örülök, hogy Gyurcsány Ferenc végre belekezdett élete fő művébe, melyet tizennyolc éve ígért. Az őszödi beszéd utolsó előtti mondatában ugyebár azt fejtegette, hogy ha nem „köll” az MSZP-nek, „írok majd kib…tt jó könyveket a modern magyar baloldalról”. Eddig nem tartotta be az ígéretét, mostanában viszont mintha apránként tenné föl a fészbukos üzenőfalára mindazt, amit a 2010 utáni helyzetről gondol.
Porciózza a felelősséget. Már megkapták a magukét az ellenzéki politikusok, az értelmiségiek és mi, az újságírók is. Utal persze arra, hogy neki is van némi felelőssége a kétharmadok kialakulásában, a mértékkel azonban még adósunk. Előbb-utóbb saját magához is eljut, addig is az olvasók figyelmébe ajánlok egy gondolatmenetet, amelynek a volt miniszterelnök háromszor is nekirugaszkodott. Az idézetek megtalálhatóak a bejegyzésem utáni összeállítás végén.
Úgy foglalnám össze őket, hogy a híres hazánkfiától, Pulitzer Józseftől „származó” szállóige, „a hír szent, és a vélemény szabad” a hazai sajtó gyakorlatában eltorzult. Még a magát függetlennek tekintő ellenzéki sajtó munkatársai is összekeverik a véleménnyel. Gyurcsány nem írta ugyan le, de értelmezésem szerint az őt és a pártját bíráló újságírók inkább összeolvasztják a hírt meg a véleményt. Ő az összekeverés szót használta, többször is, szerintem pontatlanul.
De ennek épp úgy nem tulajdonítanék különösebb jelentőséget, mint annak, hogy a nyilvánosság talán legismertebb alapelvét Pulitzerig vezeti vissza. Megkérdeztem Wisinger Istvánt, és a Pulitzer-monográfia szerzője azt mondta, hogy az amerikai újságírás megújítója csakugyan írt ilyesmit, de inkább az akkor már szállóigeként elkönyvelt gondolat szellemében cselekedett. Érthető okból, Pulitzer ugyanis a XIX. század utolsó harmadában élte a virágkorát, a szállóige pedig az 1821. május 5-én alapított The Manchester Guardian jelmondata volt.
Így fogalmazták meg: „Comment is free, but facts are sacred.” Az angol eredetiben a két tagmondat sorrendje más, mint a magyar fordításban. Ha tehát Gyurcsány Ferenc a modern magyar baloldalról írandó könyvében is foglalkozik majd a mai sajtó ellentmondásaival és az ellenzéki újságírók felelősségével, akkor pontosabban fogalmazna, ha nem Pulitzertől származtatná a hír és a vélemény sajátos kapcsolatát, hanem többek között neki is tulajdonítaná. Ettől persze akár még igaza is lehetne a hír és a vélemény összeolvasztásáról szólván.
Amiről Gyurcsány Ferenc ír, az nem más, mint az angolszász gyakorlat. Pulitzerék választották szét a hír- és a vélemény-újságírást. Olyannyira, hogy az impresszumban külön tüntették föl a hír- és a véleményrovatot. A hírújságírók nem írhattak publicisztikát a saját lapjukba, a véleményújságírók pedig nem írhattak híreket. Ez a gyakorlat a rendszerváltás utáni magyar sajtóban két szerkesztőséget jellemzett. Az angol tulajdonban lévő győri Kisalföldet lazábban, az Amerikából hazatért vállalkozó, Fenyő János tulajdonában lévő Népszavát keményebben.
Fenyő eleve amerikai típusú napilapban gondolkodott, ezért az Egyesült Államokból hazatért Népszabadság-munkatársat, Kereszty Andrást bízta meg a főszerkesztéssel. S ami létkérdés: nemcsak elválasztotta egymástól a szerkesztőség két részét, hanem honoráriumkeretet is biztosított arra, hogy a véleményrovatban a piacon föllelhető legjobb külső szerzők cikkei jelenhessenek meg. A belső munkatársak berzenkedtek persze, nem is ok nélkül.
Abból indultak ki, hogy az újságírók kezdetben híreket írnak, majd elmélyednek egy témakörben, és néhány évnyi munkával szakújságíróvá képezik ki magukat. A hírek közül kiválasztott témához kommentárt írnak, vagyis a hírmagyarázat átmenet lesz az objektív meg a szubjektív műfajok között. Végül eljutnak arra a szintre, hogy publicisztikát írhatnak a hírből. Ez a gondolatkör logikus, de semmi köze az angolszász felfogáshoz. Annál több köze van a mediterrán sajtógyakorlathoz.
A hagyományai leginkább Olaszországban és Franciaországban alakultak ki, de átszivárogtak a magyar nyelvű sajtóba is. Ebben a közegben a Népszava gyakorlata idegennek hatott, Fenyő János halála (meggyilkolása) után a hírek és a vélemények elválasztása le is került a napirendről. A kísérletet érdeklődéssel és rokonszenvvel figyeltem, noha fél évszázad alatt a hagyományos utat jártam végig. Újságíróként és szerkesztőként a hírújságírástól a kommentáron át a publicisztikáig.
A mediterránra hajazó magyar sajtógyakorlatot hamarosan nehéz helyzetbe hozza a mesterséges intelligencia. Pulitzer választott hazájában, az Egyesült Államokban már most is több ezer hírújságíró talpára kötöttek útilaput. Mr. Algoritmus megbízhatóbb híreket ír, mint ők. De ha nem az újságíró írja már (majd) a híreket, vajon hogyan dolgozza be magát egy témakörbe? Miként lesz szakújságíró, hogyan jut el a hírmagyarázaton keresztül a publicisztikáig?
E bejegyzésből annyi következtetés vonható le, hogy a nem szakember, de logikusan gondolkodó Gyurcsány Ferenc akaratlanul is az angolszász gyakorlatot kérte számon a hírt a véleménnyel összehozni hajlamos magyar sajtón. Szakismeret híján a hír és a vélemény két hiteles viszonyából csak az egyiket fogadta el mérvadónak. A modern magyar baloldalról írandó, „kib…tt jó” könyvében igazán figyelembe vehetné a másik mértékadó felfogást is.
Tíz mondat a hírről és a véleményről
Hitvallásunknak a polgári demokratikus sajtó legjobb hagyományait jelző jelmondatát választottuk: „A hír szent – a vélemény szabad,” (Bossányi Katalin újságíró, Magyar Hírlap, 1990. február 14.)
A hír szent, a vélemény meg elég drága. (Karcagi László újságíró, Vasárnapi Hírek, 2011. január 2.)
Nincs az a hatalom, amelynek a hír szent lenne. (Friss Róbert újságíró, Népszava, 2016. április 28.)
A vélemény szabad, de nem szent. (Kőszeg Ferenc volt SZDSZ-politikus, Élet és Irodalom, 2020. január 10.)
A tény halott, a vélemény szabados. (Szále László újságíró, Élet és Irodalom, 2021. január 8.)
A hír akkor is szent, ha a vélemény szabad. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2021. július 11.)
Ősi szabály az újságírásban: „A hír szent, a vélemény szabad.” (Szekeres István újságíró, Facebook.com, 2022. február 20.)
A tárgyilagos hírt saját véleményükkel torzítják. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus a „független” sajtóban dolgozó újságírókról, Facebook.com, 2024. június 26.)
Valamely sajtótermék betartja-e a magyar, egészen pontosan makói származású amerikai Joseph Pulitzertől származó elvet, miszerint „a hír szent, a vélemény szabad”? Azaz nem keveredik össze a tényszerűen megírt hír az újságíró véleményével. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Facebook.com, 2024. június 29.)
Nincs rendben, ha a magát függetlennek tekintő sajtó szándékosan torzítja a tényszerű hírt, összekeveri a hírt a véleménnyel. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Facebook.com, 2024. július 7.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2024. július 22-én.
