Szekeres István a Népsport, majd Nemzeti Sport volt főszerkesztője. Most töltötte be a hetvenkilencet, mégis fiatalabb sok pályakezdő sportújságírónál. Nemcsak szerkesztői munkájával tett szert tekintélyre, hanem nyugalomba vonulása után a blogjával is. Sorozatát a magyar labdarúgásról épp most fejezte be, de már bele is kezdett egy újabba. A látvány- és csapatsportok helyett inkább az egyénileg űzött sportnak szánja.
Az első cikket kedvenc sportágamnak, az atlétikának szentelte. Azt fejtegette, hogy két nemzetközileg elismert atlétánk van, a kalapácsvető Halász Bence és a sprinter Takács Boglárka. A sorrendet nem az udvariatlanság diktálta, hanem az, hogy a 27 éves Bence érmeket szokott hozni a világversenyekről, a 23 éves Bogi pedig egyelőre inkább csak az elődöntőkig jut el. Van azonban esélye arra, hogy bejusson a nemzetközi élvonalba. Ha százon 11 másodperc alá megy (az országos csúcsa 11.10), és kétszázon közelebb kerül a 22 másodperchez (az országos csúcsa 22.71).
Az olimpia után, két nappal ezelőtt 22.76-ot futott Svájcban. Szekeres kolléga sajtószemlét készített erről, és azt a következtetést vonta le, hogy a sportújságírói szakma leszerepelt. Bogi legutóbbi futása hír lett ugyan, ám a labdajátékokra összpontosító újságírók nem bontották ki a részleteket, nem tudatosították az összefüggéseket. Úgy voltak vele, hogy néhány sorban felhívták valamire a figyelmet, és ha ez kivívta az olvasók érdeklődését, akkor járjanak utána. Az sem baj, ha a hangzatos címet félreértik.
Például a Magyar Atlétikai Szövetség honlapján ez olvasható: „Takács Boglárka Gyémánt Liga-versenyen nyert 200-at!” (2024. augusztus 22.) Szekeres István figyelmeztetése indokolt: „Nem az a dolgunk, hogy házi feladatot adjunk az embereknek, hanem az, hogy a szükséges információkkal kiszolgáljuk őket.” Bölcs tanács, föl kéne írni a sportrovatok szobájában és a Magyar Atlétikai Szövetség irodájában a falra.
Kedvet kaptam arra, hogy sajtószemlét készítsek. Érdekes következtetésre jutottam. A címes hírek azt sugallták, hogy Takács Boglárka a Gyémánt Liga Lausanne-i versenyén győzött. Az már homályban maradt, hogy ugyanabban a stadionban futott ugyan, de a női kétszáz nem volt része a Gyémánt Ligának. Ha már ott volt egy csomó százas sprinter, a szervezők egy versenyen kívüli kétszázat is tető alá hoztak.
Ezt Szekeres István természetesen megírta, mondandóját úgy foglalnám össze, hogy Bogi eljutott a nagy versenyek előszobájába, ezért okkal lehetünk büszkék rá. A pontosításban és a rokonszenves magyar futólány dicséretében egyetértek vele, ráadásul próbáltam utánanézni, vajon a nemzetközi összehasonlítás tükrében mennyit ér Takács Boglárka svájci futása. Bogi egyetemista, ezért alapul kínálkoznak az amerikai egyetemi bajnokság eredményei.
Az ottani lányok az idény kezdetén három időfutamban indultak. A háromszor kilenc sprinter között egyetlen fehéret láttam, aki a sokadik lett. A mi Bogink az első futamban ötödik lett volna a 22.71-es országos csúccsal, a másodikban negyedik, a harmadikban második. A legjobb eredményt egy fekete lány érte el 22.13-mal, Bogi a nyolcadik lett volna az összesítésben.
Az Egyesült Államok olimpia előtt megrendezett országos bajnoksága még tisztább képpel kecsegtet. Nem indulhattak rajta a külföldi útlevéllel tanuló sport-ösztöndíjasok. Ketten a nemzetközi élmezőny csúcsát jelentő 22 másodpercen belül futottak – a győztes később, Párizsban megnyerte az olimpiát is. Nyolcan futottak 22.02 és 22 41 között. A harmadik kategóriába sorolható az a hat sprinter, akikkel Takács Boglárka fölvehette volna a versenyt. Mi következik mindebből?
A mi Bogink aranyérmes itthon és aranyos bárhol, ám a nemzetközi mezőnyben mindig veszít egy-két métert a rajtnál. A végsebessége azonban lehetővé teszi, hogy előbb-utóbb beférkőzzön a 11 másodperc alatti sprinterek közé. Erre már futhat kétszázon 22 és 22,4 másodperc közti időt. Különösen akkor, ha sport-ösztöndíjat kér az arkansasi vagy a texasi egyetemre, ahol megtanítják rajtolni. Azzal is beérem persze, ha Magyarországon úgy alakítják át az egyetemi sportrendszert, hogy ne csak Halász Bence és Takács Boglárka személyében „termelje ki” a nemzetközileg versenyképes atlétákat.
Tíz mondat a magyar atlétákról és a magyar atlétáktól
Éveken keresztül belőlem élt a magyar atlétika. (Pars Krisztián olimpiai bajnok kalapácsvető, Index.hu, 2022. augusztus 8.)
A magyar csapat túlnyomó többsége legfeljebb az induló mezőnyök létszámát növelheti. (Békesi László közgazdász, volt pénzügyminiszter, a Magyar Atlétikai Szövetség volt elnöke a budapesti világbajnokságról, Újnépszabadság.com, 2023. augusztus 18.)
Már akkor elengedtek a lábaim, amikor bejöttem a stadionba. Amikor felbődült a tömeg, végképp elvesztettem magam. (Boros Bence magyar sprinter bajnok az atlétikai világbajnokság selejtezőjéről, Szoljon.hu, 2023. augusztus 19.)
Most a világ megismeri a magyar atlétákat. (Lajtos Márton szolnoki maratoni futó, Szoljon.hu, 2023. augusztus 22.)
Négy-öt év múlva eljuthatunk oda, hogy eredményességben is kifizetődhessen ez a világbajnokság. (Orendi Mihály nyíregyházi edző, Szabolcs Online, 2023. augusztus 24.)
Többségükre megalázó szerep vár. (Békesi László, a Magyar Atlétikai Szövetség volt elnöke a magyar atléták olimpiai esélyeiről, Facebook.com, 2024. július 6.)
A világversenyeken csak a hazánk méltó képviseletére alkalmas állapotban lévő versenyzőket tisztességes szerepeltetni.(Bakai József volt tízpróbás bajnok, mesteredző, Sportal.hu, 2024. július 26.)
Jöttünk versenyezni, csak most olimpiának hívják. (Varga Donát, a párizsi olimpia selejtezőjéből kiesett kalapácsvető, M4Sport, 2024. augusztus 2.)
Nagyon élveztem ezt a futást. (Kerekes Gréta gátfutó, 35. helyezett olimpikon, M4 Sport, 2024. augusztus 8.)
/”Mi jön ezután?”/ Gyémánt Liga-versenyt nyerni úgy, hogy az a fő program része legyen. (Takács Boglárka magyar sprinter bajnok, Nemzeti Sport Online, 2024. augusztus 24.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2024. augusztus 24-én.
