A Magyar Hang tegnapi számában a legérdekesebb írás Péterfy Bori nevéhez fűzhető. Első ránézésre sokallottam a két újságoldalnyi beszélgetést, ám olvasás közben megbarátkoztam a tartalmával. Az énekes-színésznőnek megjelent egy kötete, ezért kereste föl a hetilap munkatársa, aki idézett is a Borikönyvből. Íme: „Előfordult, hogy bennem volt álló farokkal, és elaludt” – mondta az interjúalany egy iszákos íróról, akivel hajdan együtt élt.
Egy megalázó élethelyzet tűpontos jellemzése, a beszélgetőpartner meg is győzte az egyébként férfi újságírót. Szerintem is van állapot, körülmény, viszony, amelyben indokolt használni durva szavakat. De vajon mennyire durva kifejezés az a fránya farok? Azért firtatom ezt, mert Ambrus Balázs, az Index.hu munkatársa továbbgondolásra késztető módon elemezte két fővárosi pártszervezet összecsapását. Így jellemezte a cicaharcukat: „Komjáthi Imre durvábban fogalmazott, szerinte ’azért nem tud összeülni a fővárosi közgyűlés, mert a DK és a Momentum egymást fa…t méregeti’.”
A szerkesztőség dőlt betűkkel jelezte, hogy akit érdekel a kipontozott szó, az rákattinthat, és eredetiben is elolvashatja. Kiderült, hogy a szocialista politikus nem azt a kifejezést használta, amit majd’ mindenki gondolna, hanem a farok szót. Nem pontoztam volna ki, a Facebook-szerző nyelvérzékéből ugyanis telt a visszafogottságra. Ellentétben azok közül némelyekkel, akiket kipontozás nélkül idézek e bejegyzés utáni összeállításban. Kivétel nélkül férfiak, és úgy érzik, megengedhetik maguknak, hogy nyilvános helyzetben kimondják, megírják azt, amit a közbeszédben gyakran használunk.
Véleményformálóként azért mellőzöm a csúnya szavakat, mert a szókincsemből telik az árnyaltabb fogalmazásra is. Érdemes megnézni a rokon értelmű szavak szótárát. A férfi nemi szervről például ez olvasható: dákó, fallosz, farok, fütyi, hímvessző, komagyűjtő, kukac, lányfúró, lőcs, pénisz, pöcs, puska, szerszám. Akad köztük finomkodó, mesterkélt, Péterfy Bori és Komjáthi Imre szövegösszefüggésébe nem illő, a farok pedig arról árulkodik, hogy a stílusérzékük tökéletesen működött. Nem vonom kétségbe, hogy az indulat csúcspontján olykor kiszakadhat az emberből egy-egy szaftos kifejezés, mégis az a benyomásom, hogy a köznyelvhez közelebb álló digitális sajtóban olyanok is megnyilvánulnak, akik kattintás-növelési szándékkal használják a durva szavakat.
Az alábbi összeállítás vegyes. Vajon az idézettek közül ki melyik kategóriába sorolható?
Tíz mondat a fa..ról
Ki a fasz az a Thomas Melia? (Deutsch Tamás Fidesz-politikus egy amerikai politikusról, Twitter.com, 2011. július 27.)
Csetlő-botló balfasz. (Tóta W. Árpád publicista Falus Ferenc budapesti főpolgármester-jelöltről, aki önmagát öntözte, hvg.hu, 2014. augusztus 27.)
Amikor helyük van, simán leírja a köznapi megnevezéseket: ’pina’, ’fasz’. (Kelen Károly újságíró Esterházy Péterről, Népszabadság Online, 2015. december 7.)
Lófaszt ezeknek, nem tárgyalást! (Bayer Zsolt publicista, Bádog.hu, 2016. március 30.)
/”Ki a faszagyerek?”/ Puskás Öcsi. (Orbán Viktor miniszterelnök, 888.hu, 2016. december 15.)
Szánalmas balfaszok vagyunk, ha hagyjuk, hogy gyalázzanak minket az előfizetők pénzéből. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus a közszolgálati médiumokról, 444.hu, 2019. március 15.)
A faszom kiszorít a világból egy darabot, amit a nők sokkal etikusabb módon a csöcsükkel tesznek. (Puzsér Róbert publicista, 444.hu, 2019. június 21.)
Ki a faszt érdekel? – hogy maradjunk a megfelelő testrésznél. (Jeszenszky Zsolt publicista Gréczy Zsolt DK-s politikus botrányáról, PestiSrácok.hu, 2019. december 23.)
Ha kiírom a Facebookra, hogy fasz, de nem nevezem meg, hogy kire gondolok, akkor az felségsértés? (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2022. május 4.)
A DK és a Momentum egymás farkát méregeti. (Komjáthi Imre szocialista politikus, Facebook.com, 2022. május 25.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2022. május 28-án.
Az ihletett illusztráció forrása: Újnépszabadság.
