Nem ismertem annyira, hogy nekrológot írhassak róla. Bár sokszor tartózkodtunk ugyanabban a légtérben, köszöntünk is egymásnak, kapcsolatunk arra korlátozódott, hogy néhány évvel ezelőtt közös barátunktól, Bodor Páltól együtt búcsúztunk a temetőben.
A neves közíró a Donáth László alapította szeretetotthonban halt meg, és a Bodor-család kérte föl az evangélikus lelkészt és szocialista politikust, hogy a sírjánál beszéljen. Én szerkesztettem Palinak vagy másfél ezer jegyzetét, és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében köszöntem el a MÚOSZ volt elnökétől. Közvetlen, bensőséges tapasztalatok híján most se tűnődöm a 69 éves korában elhunyt lelkipásztorról és honatyáról, két megjegyzésem azonban van a halála ürügyén.
Az egyik az, hogy az online korban mintha a nekrológ műfaja hanyatlásnak indult volna. A digitális szerkesztőségek örülnek, hogy a közéleti halottak nem veszik el a teret a szerintük fontosabb (időszerűbb) témájú cikkektől. Ráadásul legalább a nekrológokért nem kell fizetni a szerzőknek. A megemlékezések óhatatlanul áttevődtek a közösségi oldalakra. E jelenség érzékelhető Donáth László esetében is. A legtöbb nekrológ a Facebookon látott róla napvilágot.
A második megjegyzésem pedig az, hogy túlnyomórészt volt politikustársai emlékeztek meg róla, akikkel együtt üldögélt a szocialista képviselőcsoport padsoraiban. Az idő tájt az MSZP hol kormánypárt volt, hol a legerősebb ellenzéki párt, és vezető politikusai akkor szólaltak meg a hagyományos (papír alapú) sajtóban, amikor kedvük szottyant hozzá. Manapság az egyszázalékos pártok sanyarú sorsát élik meg, és amúgy is nyugdíjas korúként ritkán jutnak szóhoz a nyilvánosság központi fórumain. Maradt nekik a Facebook.
Az már a sors íróniája, hogy a közösségi oldal magán üzenőfala lassanként a hazai nyilvánosság legszínvonalasabb publicisztikai rovata lett. A kor hangulatát, köz- és magánérzetét leginkább tükröző mondatok a Facebookon jelennek meg. A központi nyilvánosságból kiszorított és kivonult szerzők mentsvárában. Nem lepődnék meg, ha a bejegyzésem utáni összeállításból választaná a család ama mondatot, amelyet majd Donáth László sírkövére véset.
Tíz mondat Donáth Lászlóról
A legönzetlenebb ember volt, akit valaha ismertem. (Gurmai Zita szocialista politikus, Facebook.com, 2024. július 11.)
Létezik olyan, hogy keresztény liberális. (Perintfalvi Rita katolikus hitoktató, Facebook.com, 2024. július 11.)
Szerettem hevességét, azt, ahogyan az általa igaznak tartott ügyek mellé mindenestül odaállt, …szerettem mély, zengő hangját, s még a gyarlóságait is. (Iványi Gábor lelkész, Népszava, 2024. július 12.)
Az egyházi szféra határait szelte. (Parászka Boróka publicista, Facebook.com, 2024. július 13.)
Ő már nem tudta kivárni. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2024. július 14.)
Úgy volt megbeszélve, hogy ő temet el engem. (Csintalan Sándor szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2024. július 16.)
Szenvedélyes igazságkeresése során sokakat megsértett, ugyanakkor őt is számos aljas támadás érte. (FabinyS Tamás evangélikus püspök, Facebook.com, 2024. július 16.)
A politika egyre nehezebben fellelhető erkölcsi tartalmát kereste és kérte számon. (Kökény Mihály szocialista politikus, Facebook.com, 2024. július 17.)
Keresztényként és szocialistaként is hittél a közösség megváltó erejében. (Ludassy Mária filozófus, Élet és Irodalom, 2024. július 19.)
Apám sokszor mondta, hogy akkor vált végérvényesen felnőtté, amikor elveszítette az édesapját. (Donáth Anna Momentum-politikus, Facebook.com, 2024. július 24.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2024. július 26-án.
