Batka Zoltán egyike ama újságíróknak, akiket azért érdemes olvasni, mert a cikkeikben mindig találni idézhető mondatot. Tegnap például Orbán Viktor nagy visszhangot kiváltó tihanyi elszólásáról fejtette ki az álláspontját.
Pontokba szedte, hogy a magyar miniszterelnök vajon miért állt ki a magyarfaló román köztársasági elnökjelölt mellett. Felvillantotta az egyik lehetőséget, miszerint domesztikálni (háziasítani, megszelídíteni) akarta Simiont, aki bármikor képes előhúzni az úgynevezett magyar kártyát. A helyzetet így jellemezte Batka kolléga: „Könnyen lehet, hogy most a világ elengedné a füle mellett, hogy Romániában a radikálisok egrecéroztatják a magyarokat.”
Elnézést, hogy a gondolat érdemi része helyett csupán az egyik szavát szúrom a toll hegyére. De néhány hete azon tűnődtem, hogy amikor Hont András interjút készített Orbán Viktorral, akkor az „egrecíroztatni” kifejezést használta. Csodálkoztam ezen, hisz’ tősgyökeres pesti létére nem az irodalmi egzecíroztatninál cövekelt le. Beérte a tájnyelvi változattal.
Obsitos szerkesztőként elfogadtam, hogy ha egy írástudó tájnyelvi változatot használ, nem érdemes változtatni a szövegén, elvégre színesíti a stílust, élénkíti a gondolatot. És akkor most jött ez a Batka, és az egrecíroztatáson csavart még egyet azzal, hogy az í helyett é-t írt. Fészbukos bejegyzéseiből tudható persze, hogy gyakran fordul meg a Tisza-tónál, amely ugyebár épp úgy kelet-magyarországi, mint azok, akik ragaszkodnak az r-es változathoz.
Máskülönben az Osztrák-Magyar Monarchiában megszokott katonai gyakorlatoztatás idegen kifejezését az 1874-ben született dédapámtól, az erdőhegyi Z. Antaltól hallottam először a múlt század ötvenes éveiben. A latin exercere (gyakorol, hajszol, megmozgat) szóból származik. Ebben az ex (ki) és az arcere (bekerít, elhárít) a két részelem. A szó német közvetítéssel jutott el hozzánk, és magyarosított változatát a „parancsolgat” értelmében használjuk.
Halász Előd kétkötetes német-magyar szótárában exerzieren olvasható. Hogy aztán miként lett a latin-német ex-ből ’egz’, az rejtély. Mint ahogy egyelőre rejtély az is, hogy az ’egz’-ből miként lett „egr”. Márpedig ha magánemberként eltérhetek az irodalmi változattól, és ugyanezt szerkesztőként megengedem másoknak is, akkor a további változtatás sem lehet ellenemre. Ezzel le is zártam volna az ügyet, ám történt még valami.
A mostani okfejtésnek kiindulópontul szolgáló Orbán-interjút közölte a miniszterelnöki honlap. Meglepett, hogy aki a hangos változatot írásba foglalta, Hont Andrást megfosztotta a tájnyelvi változattól. Felületességből, figyelmetlenségből, vagy azért, mert úgy vélte, hogy mindenki köteles az irodalmi változatot használni, az egzecíroztatni kifejezést kölcsönözte az interjú készítőjének. Akkor sem illik változtatni a kérdező szövegén, ha a kérdezett az ország első embere.
A szerző Médianapló-bejegyzése 2025. május 13-án.
A szerkesztő megjegyzése
Nem házasodom meg soha
Nem házasodom meg soha
Nem leszek asszony bolondja,
Hogy engem egy asszony egrecéroztasson:
Olyan nincs, nem is volt, nem is lesz a sifonérba!
Nem ettem én bolond gombát
Nem veszem el a kend lányát,
Sárga rece-fice, réz a boros pince.
Olyan nincs, nem is volt, nem is lesz a sifonérba!