Nem gondoltam volna, hogy valaha is írok a magyarnótáról. Nem tartozik ugyanis a kedvenc szórakozási lehetőségeim közé. A múlt század hatvanas éveiben fél évtizedet töltöttem a debreceni egyetemen, és a menzakoszthoz képest valóságos felüdülést jelentett, hogy a városban élő cukrász nagybátyám, Z. Sándor vasárnap dolgozott, hétfőn viszont szünnapot tartott. Ilyenkor nála ebédeltem. Kitűnően főzött, ennek fejében a Kossuth Rádióban meg kellett hallgatnom a déli hírek utáni műsort, a Jó ebédhez szól a nótát. A repertoár gyakran sugárzott száma volt Tekeres Sándor előadásában a Nem házasodom meg soha című dal.
Egy életre megjegyeztem az első négy sorát: „Nem leszek asszony bolondja, / Hogy engem egy asszony egzecíroztasson, / Olyan nincs, olyan nem is lesz, / Nem is lesz a sifonérban.” Azt tudtam, hogy a sifonér komódot, magyarosan fiókos szekrényt jelent. Az pedig nem zavart, hogy a hajdan divatos nótaénekes a megszokott egrecíroztatás helyett egzecíroztatást mondott. Családom erdélyi ága r-rel ejtette ki, másfelé azonban z-vel mondják? A különbség eltörpült a műfaj kényszeres hallgatása mellett.
Nemrégiben utánanéztem a szótári változatban z-vel, a tájnyelvben r-rel mondott, írott szó eredetének, és a fészbukos bejegyzés meglepően nagyot ment a digitális nyilvánosságban. A legérdekesebb kiegészítés Marosvásárhelyről érkezett. Az ÚjHét.com alapító-szerkesztője, Ágoston Hugó azzal közölte a jegyzetemet, hogy föltette hozzá a magyarnóta hangfelvételét Bucsay Antal előadásában. Az énekes r-rel ejtette ki a németből átörökített szót. Hozzám hasonlóan elismerte tehát a kisebbségben maradt tájnyelvi változat létjogosultságát.
Ez adta az ötletet, hogy életemben először és valószínűleg utoljára utánanézzek a rádióműsorok, esküvők és egyéb közösségi rendezvények egyik sztár-nótájának. Azt találtam, hogy az előadók közül Bucsay Antal, Dankó István (nem a Szeged környéki cigányzenész), Hollay Bertalan, Sárdy János, Takács Béla, valamint a Dobos Együttes az r-es változatot választotta. Tekeres Sándor és Király Ernő viszont a z-set szorgalmazta. Az arány 6:2 a tájnyelvi változat javára, ebből mégse vonnék le mélyen szántó következtetést. A hivatalos változat ugyanis nyomasztó fölényt könyvelhet el. A legteljesebb információs bázis, az Arcanum.hu keresőjében az egzecíroztatásnak 1266 találata van, az egrecíroztatásnak pedig csupán 40.
Bizonyára nem nagy, de hasznos felismerés, hogy a nép tudatában a népdal és a magyarnóta mintha összemosódott volna. Erről árulkodik, hogy Pusztai Jánosné 1970-ben népdalként gyűjtötte föl a magyarnótát. A Székelyudvarhely melletti faluban, Atyhán a helybéliek kórusban énekelték, ami azt sejteti, hogy különböző rendezvényeken gyakorta zendítettek rá. A családi hagyományukba tartozik, a szó szerint kisebbségbe szorult r-es változattal együtt.
Azon tűnődöm, vajon a XIX. századi K und K-hadsereg német vezényleti nyelvéből átörökült magyarnóta szövege mikor születhetett. Pontos dátumot nem leltem, de az egrecíroztatásnál-egreciroztatásnál régebbi szöveget találtam. Így hangzott: „Nem házasodom meg soha, / Nem leszek asszony bolondja! / Hon nekem is asszony komandírozzon jobbra-balra, /Ollan nincs a sifonyírba!” Hm. E szöveg alapján nagyon népdalosnak hat az a fránya műdal. Lehetséges, hogy a népdalos változat előbb volt, mint hogy a magyarnóta-énekesek a műsorukra tűzték volna?
Egyébként a kommandírozás (két m-mel) ugyanazt jelenti, mint az egz(r)ecíroztatás: Dorgálni, feddni, fegyelmezni, igazgatni, irányítani, korholni, leckéztetni, parancsolgatni, ráncba szedni, rendre utasítani, szekálni, ugráltatni, vezényelni. Tapasztalatból írom, hogy az óvatosságra intő dalszöveg ellenére mindezt könnyebb elviselni egy kardos menyecskétől, mint egy szuronyos őrmestertől.
A szerző Médianapló-bejegyzése 2026. január 9-én.
