Öt éve írtam róla nekrológot. A 2500 karakternyi jegyzetet a saját szavaival fejeztem be. Fénykorában, a múlt század kilencvenes éveiben letegezte az utókort, és azt üzente neki, hogy „Tekerjetek szavaimba!” Most innen folytatom.
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége képviseletében búcsúztam tőle a Farkasréti temető ravatalozójában. Néhány centire a hamvait tartalmazó urnától, amelyet az úgynevezett Jókai-lepellel terítettek le. Miközben róla beszéltem, azt vettem észre, hogy a muzeális értékű szöveten penészfolt látható. Ez annyira zavart, hogy Pali temesvári középiskolája, a piarista líceum helyett jezsuitát mondtam. Azóta is röstellem, vigasztal azonban másik gondolata, miszerint mi műveljük a legnyilvánosabb szakmát, és majd’ minden tévedésünket nyilvánosan követjük el. Fél évtized múltán pontosítom hajdani önmagamat.
Ezzel együtt az is szóba hozható, hogy amikor a penészfoltot megemlítettem a MÚOSZ vezetőinek, a fülük botját se mozdították. Néhány hónapja jött az új vezetés, és egyik tagja, Somfai Péter kezdeményezte a Jókai-lepel megtisztítását. Ha az elnökség valakit a legpatinásabb újságíró szervezet saját halottjának tekint majd, a temetési szónokok már nem hivatkozhatnak arra, hogy a lepel látványa zavarta meg őket. Bár hátra van még a teljes renoválás, amely körülbelül 200 ezer forintba kerülne.
Bodor Pál szellemi hagyatéka már egy kolozsvári archívumban kutatható. Hiányzik azonban belőle az a mintegy másfél ezer Diurnus-jegyzet, amely számítógépem merevlemezén várja sorsának alakulását. 2004 és ’11 között szerkesztettem egy diákportált, a Klubháló.hu-t, amelyen a szegedi, nyíregyházi, egri, budapesti, székesfehérvári, szombathelyi és pécsi tanítványaim legjobb írásai láttak napvilágot. Többnyire személyes hangú jegyzetek. Az újságírással kacérkodó fiatalok a szépírás fortélyait Pali naponta megjelenő tárcáiból tanulhatták. A gyakran közöttük időző öregurat imádták azért is, mert amikor a diáklányok kezet nyújtottak, hogy bemutatkozzanak, az erdélyi hagyományokból érkezett gavallér kezet csókolt nekik.
A kilencvenedik születésnapjára, 2020-ben lányával és özvegyével szerettünk volna egy kötetre valót megjelentetni a diurnusok javából. Az egyik kiadó igazgatója azt mondta, hogy e jegyzetek elavultak. Mintegy négyezer szállóigéből álló gyűjteményem csúcstartója Bodor Pál hatvanvalahány szellemes és ütős mondattal. Kiválasztottam közülük tízet. Döntse el az olvasó, vajon igaza volt-e a könyvkiadó vezetőjének.
Tíz mondat Bodor Páltól
A kommunizmus csak osztani tudott, a kapitalizmus szorozni is. (Magyar Nemzet, 1989. november 17.)
Sorsából nem vándorolhat ki az ember. (Népszabadság, 1994. január 12.)
Tekerjetek szavaimba! (A Hírlap, 1994. április 21.)
Piac már van, gazdaság még nincs. (Kecskeméti Lapok, 1994. június 16.)
Lehet, hogy helyrajzilag Európában vagyunk, de a pincéjében. (168 Óra, 1997. február 25.)
A cenzúra írni tanít. (Irodalmi Jelen, 2004/október)
Csak a titok terjed gyorsan. (Klubháló.hu, 2008. február 11.)
A fióknak sem szabad akármit írni. (Klubháló.hu, 2009. április 27.)
Hatalomban a Fidesz mindig elveszti az önuralmát. (Klubháló.hu, 2010. szeptember 16.)
Szidják a diktátort, rossz az ízlése. Nem az a baj. De kötelezővé akarja tenni. (Ellenszék.hu, 2012. április 30.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2022. március 14-én.
