Tegnap a Klubrádió Bolgár-műsorába betelefonált egy nyolcvan fölötti férfi. A vezetéknevét nem értettem, de mintha Sámuel lett volna a keresztneve. Régi tüntetőnek nevezte magát, aki minden ellenzéki demonstráción részt vett. Olyannyira jelen volt, hogy a magával cipelt zászló rongyos lett. Újra szeretné cserélni, ha Magyar Péter lesz a miniszterelnök. Elmesélte, hogy mit látott-hallott a vasárnap délutáni Tisza-nagygyűlésen, élménybeszámolója elég jól sikerült. Kár, hogy a mondandójába beleszőtt egy olyan mozzanatot, amelynek a hitelessége kétséges.
A jelenlegi miniszterelnök állítólagos beszervezését hozta szóba. Szerinte amit a múlt század nyolcvanas éveiben csinált a magyar néphadsereg titkosszolgálata, az Orbán Viktor zsarolhatóságáról árulkodik. Nem lep meg, hogy a választási kampány kellős közepén egy nem közéleti személyiség utalt országunk első emberének sebezhetőségére. Mégsem örülnék, ha ez a régi történet a kampány szerves része lenne. Már csak azért sem, mert nemrégiben egy másik történet terjedt el a közösségi médiában, a zsoltibácsis, ám a hitelességükre adó ellenzéki fórumok nem csatlakoztak a konteóhoz.
Akkor jól vizsgáztak, most pedig reménykedem, hogy mielőtt a valóságfeltárásban járatos munkatársaik komolyan vennék a veterán tüntető tegnapi sejtetését, elolvasnák több mint két évtizeddel ezelőtti blog-bejegyzésemet. Persze nekem is elegem van Orbán Viktor tizenhat évnyi országlásából, mégis óvnám az ellenzéki sajtót a beszervezési történet fölelevenítésétől. A jelek arra utalnak, hogy nincs benne gyúanyag.
2005. június 28.
Az Orbán-titok
A Fejér Megyei Hírlap tegnapi számában csöndes szenzáció jelent meg. Egy Mózes Miklós nevű nyugalmazott ezredes írt cikket a levelezési rovatba Orbán Viktor és a Kádár-kori katonai elhárítás kapcsolatáról. A szerző szakszerű hozzászólásaival korábban is találkoztam. Soha nem rejtette véka alá, hogy a mögöttünk hagyott rendszer titkosszolgálatától ment nyugdíjba. A cikkben azt fejtegeti, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben Orbán Viktort kétszer hívták be.
Először egyetemi előfelvételisként csaknem egy esztendeig tartózkodott a zalaegerszegi laktanyában, és akkor az elhárítók nem tartották alkalmasnak a beszervezésre. Másodszor az évtized végén vonultatták be, ezúttal azonban már mint viszonylag ismert embert, akiről a hatalom úgy vélekedett, hogy egy időre el kell takarítani az útból. A katonai elhárítás tervet készített a pályakezdő ellenzéki politikus semlegesítésére. „Ami azonban ezután következett, az a titkosszolgálati munka megcsúfolása, a kapkodó dilettantizmus tipikus esete” – jegyzi meg dühösen a szakmaiságában sértett ezredes.
Slendriánságból ugyanis Zalaegerszeg helyett Tatára vonultatták be Orbán Viktort. Dél-Dunántúlon készültek a beszervezésére, Észak-Dunántúlon viszont azt sem tudták, hogy ki fia borja. Olyannyira nem, hogy a tatai harckocsi-dandár politikai tisztje kiemelte a jogvégzett fiatalembert, és írnokként alkalmazta. Majd amikor a tegnapi cikk szerzője (mint aktív elhárító) kénytelen-kelletlen fölfedte előtte a titkosszolgálat lapjait, a későbbi miniszterelnököt áthelyezték ugyan Zalaegerszegre, Orbán Viktor azonban elhárította a beszervezést. Mózes Miklós szerint „Önvédelemből rám, a dandár elhárító tisztjére hivatkozott. Nem is csodálkoztam azon, hogy néhány nap múlva kaptam egy üzenetet: Orbán megérkezett, jól van, én meg tehetek neki egy szívességet.”
A beszervezés, és ami ezzel egyet jelent: a kompromittálás lehetősége tehát meghiúsult. Az a benyomásom, hogy a volt miniszterelnököt, a jelenlegi ellenzék vezérét eme olvasólevél után lehetetlen volna kompromittálni. Igen ám, csakhogy szinte én vagyok az egyedüli újságíró Budapesten, aki belenéz a megyei újságokba. Tisztelt kollégáimnak a fővárosi szerkesztőségekben fogalmuk sincs a fehérvári szenzációról. Megjósolható, hogy a választási kampány közeledtével a kormánypárti lapokban újra meg újra szóba kerül majd Orbán Viktor és a katonai elhárítás titokzatos kapcsolata. Az ellenzéki oldalon pedig felháborodva utasítják el a sugalmazást, holott akár cáfolhatnák is, ha olvasnának vidéki újságot.
A szerző Médianapló-bejegyzése 2026. március 17-én.
