Ma és holnap még előrukkolhat valaki azzal, hogy az ellenzéki pártok kétharmadra hajtanak. Akadtak ilyen politikusok a mögöttünk hagyandó esztendőben. Az eltorzított választási rendszerben van esély arra, hogy a választópolgárok egyharmadával is kétharmados többségre tehessenek szert. Méghozzá úgy, hogy a szavazásra jogosultak egyharmada eleve nem járul az urnákhoz, a maradék kétharmad pedig két szekértáborra különül el. Ha az egyik a voksolók nagyjából ötven százalékát mozgósítja, akár alkotmányozó többséget is szerezhet. Azt csinálhat, amihez kedve szottyan. Ezt szenvedjük meg most.
Néhány ellenzéki politikus a kétharmadra „gyúr”, mint ahogy a bejegyzésem utáni összeállításban is olvasható. A városokban sikeres önkormányzati választás után még csak arról álmodoztak, hogy 2022-ben a Fidesz kétharmadát kellene megakadályozni. Ahogy azonban telt az idő, és a Fidesz meg az ellenzéki szavazók választási szövetségbe kényszerítették az egymással harcoló pártokat, az ellenzéki politikusok felbátorodtak. Kezdtek beszélni a kétharmadukról. A torz választási rendszer kétségkívül tápot ad az efféle értelmezésnek, az előválasztás utáni fejlemények azonban óvatosságra intenek.
A jelek arra utalnak, hogy az ellenzéki pártvezetők újra önmagukkal foglalkoznak. Több energiát fordítanak a közös listán elfoglalt helyükre, mint a választókkal való kapcsolattartásra. Eme állapotot Lengyel László fogalmazta meg a legérzékletesebben: „A politikusoknak fontosabb, hogy mi lesz velük, mint velünk.” (Klubrádió, 2021. december 20.) Lefordítom: akkor sem esnek kétségbe, ha a majdani parlamentben jó pénzért érezhetik rosszul magukat. Az még megbocsátható, ha valaki idestova egy éve kétharmadot jósolt az ellenzéknek. Az is elnézhető, ha valaki áprilisban vagy szeptemberben. De ha decemberben, a mélyponton jött elő ezzel, az már arról árulkodik, hogy elveszítette a valóságérzékét.
Vagy pedig azt a fránya kétharmadozást csupán színjátéknak tekinti. Azt mégse mondhatja a nyilvánosság fórumain, hogy voltaképpen tisztes vereségre készül. Miközben az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, a párt nélküli Márki-Zay Péter járja az országot, az ellenzéki pártvezetők mintha a B-forgatókönyvet latolgatnák. Vajon miként lehetne minél több mandátumot szerezni maguknak és híveiknek a majdani parlamentben? Máskülönben aligha lesznek képesek megakadályozni Orbánék újabb kétharmadát.
Tíz mondat a kétharmadról
A Fidesz választási rendszerében kétharmadot szereznie az ellenzéknek gyakorlatilag kizárt. (Szigetvári Viktor Együtt-politikus, hvg.hu, 2018. január 19.)
2022 tétje az újabb kétharmad megakadályozása. (Batka Zoltán újságíró, Újnépszabadság.com, 2020. június 3.)
Ha nincs közös lista, a kétharmadot sem tudjuk megakadályozni. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2020. augusztus 6.)
Már most kijelenthető: a Fidesznek nem lehet többé kétharmada. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Szeged.hu, 2021. január 11.)
Ha nem lesz kétharmadunk, akkor nagyon sok bajunk lesz. (Vágó István DK-politikus, Partizán, 2021. február 1.)
Gyúrni kell a kétharmadra. (Burány Sándor Párbeszéd-politikus, ATV, 2021. április 30.)
Mi kétharmadra készülünk. (Tordai Bence Párbeszéd-politikus, ATV, 2021. szeptember 10.)
A kétharmados ellenzéki győzelemnek nincs realitása. (Miklósi Gábor újságíró, 444.hu, 2021. szeptember 16.)
Azt gondolom, hogy jövőre az ellenzéknek kétharmada lesz. (Szabó Tímea Párbeszéd-politikus, ATV, 2021. december 1.)
Kétharmadot az ellenzéki összefogás sosem fog összeszedni. Nekem erre most nagyobb az esélyem. (Gattyán György milliárdos, Forbes.hu, 2021. december 12.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2021. december 30-án.
