Amit a miniszterelnök politikai igazgatója mondott, azt az év legnagyobb politikai botrányának nevezték. Sok „legnagyobb” skandalum volt, az Orbán-kormány hatalomgyakorlása bővelkedett a botrányokban. Mégis az a benyomásom, hogy akik most minősítették Orbán Balázs szavait, túlzásba estek. Szakmájuk: a politika, a politológia és a publicisztika szabályai szerint felnagyítottak egy hebehurgya, bár korántsem érdektelen elszólást.
A Mandinernek van egy pályakezdő munkatársa, akinek az olvasmányélményei még nem ülepedtek le, és zavaros fejtegetései kiforratlan stílusban nyilvánulnak meg. Leült vele egy podcastra a miniszterelnök bizalmi embere, és a huszonéves újságíró elkezdett nyilvánosan gondolkodni. Ahelyett, hogy kérdezett volna, az érdekes vezetéknevű politikusnak előadta bájosan kidolgozatlan elméletét. Orbán Balázs vette a lapot, és kibökte azt, amiről a Karmelita szobáiban szokott beszélgetni a főnökével és a beosztottjaival.
Íme, az okfejtése: „Mi pont ’56 miatt visszük azt a politikát, amit viszünk.” Majd néhány érdektelen mondat csúszott ki a száján, és így folytatta: ”Mi pont ’56-ból kiindulva nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök két és fél évvel ezelőtt csinált. Mert ez felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát.” (Mandiner.hu, 2024. szeptember 25.) Az első érdekesebb mondat, mint a második. Az elsőből talán nem is lett volna botrány, ha Orbán Balázs nem érzi kötelességének, hogy megmagyarázza.
Fölösleges volt a gondolatmenetbe belerángatni az ukrán elnököt és a szomszédos országban zajló háborút. De ha már megtörtént, legalább tudjuk, miként is állunk a másik Orbánnal. A miniszterelnök politikai igazgatója ugyanis kimondta azt, amit eddig csupán sejtettünk: Orbán Viktor sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít Nagy Imrének, mint ahogy gondoltuk volna róla. Elvégre az 56-os miniszterelnök bejelentette Magyarország semlegességét, és ezzel kiléptette hazáját az úgynevezett Varsói Szerződésből. Vagyis a szovjet érdekszférából, ezért a halálával fizetett.
Magyarország ma már nem a Varsói Szerződés tagja, hanem a NATO-é. Egy háború idején pedig a jelenlegi magyar miniszterelnök kacérkodik a semlegesség gondolatával. Ez épp elég ahhoz, hogy kísértse az elődök sorsa. 1849 óta túl sok magyar miniszterelnököt öltek meg ahhoz, hogy országunk első embere eltűnődjön Batthiány Lajos, az in effigie (jelképesen) felakasztott Andrássy Gyula, aztán Tisza István, Bethlen István, Bárdossy László, Sztójay Döme, Szálasi Ferenc és Nagy Imre végzetén.
Ha az olvasók közül bárki úgy véli, hogy rémeket látok, akkor azt válaszolom, hogy ez legalább annyira hiteles képzelődés, mint amilyenekkel tegnap és ma a publicisták kecsegtették az olvasókat. A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódik, hogy Orbán Viktort idestova három évtizede foglalkoztatja a magyar minisztelnökök sanyarú sorsa. Talán nem ez az életérzés határozza meg minden kül- és geopolitikai cselekedetét, de hogy ott motoszkál a fejében, azt a mellékelt mondatok bizonyítják.
Ma reggel, a szokásos pénteki interjújában így határolódott el a bizalmi emberétől: „Most a politikai igazgatóm félreérthetően fogalmazott, ami ebben az összefüggésben egy hiba.” (Magyar Rádió, 2024. szeptember 27.) Szerintem Orbán Balázs nem fogalmazott félreérthetően, hanem kikotyogta a másik Orbán féltve őrzött titkát.
Tíz Orbán Viktor-mondat a miniszterelnökségről
A politikai váltógazdálkodást azért találták ki, hogy olyan politikusok vezessék az országot, akik el tudják viselni, hogy nem kell mindenáron miniszterelnöknek vagy parlamenti képviselőnek lenniük. (Kritika, 1992/február)
Csak legvégső esetben vállalnám el a miniszterelnökséget. Nem azért, mert nem érzem magamban a képességet egy ilyen hivatal ellátására, hanem mert óriási a kockázata, amit a dolgok kiszámíthatatlansága jelent. (Szegedi Egyetem, 1996. október 1.)
Ha mélyebben belegondolok, hogyan végezték miniszterelnökeink (megölték, meghalt, megőrült egyikük-másikuk), nem túl vonzó a feladatkör. (Új Hírnök, 1997. november 22.)
A szabadságom egy része akkor veszett el, amikor letettem a miniszterelnöki esküt. (Vas Népe, 2001. május 16.)
Magyarországon az emberek még mindig úgy gondolják, számos dolog a miniszterelnök jókedvétől, döntésétől vagy elkötelezettségétől függ. (Napló, 2010. október 1.)
Mindig szoktam mondani a testőr-parancsnoknak is, hogy miniszterelnöknek szerződtem, nem pedig börtönlakónak. (tv2, 2011. május 1.)
Én csak egy szegény, korlátozott hatáskörrel rendelkező miniszterelnök vagyok. (Magyar Rádió, 2014. január 31.)
Andrássy Gyula az egyetlen miniszterelnökünk, akit előbb felakasztottak, és utána lett miniszterelnök. A többiek fordítva jártak. (Magyar Rádió, 2016. november 11.)
Sem örökös polgármester, sem örökös miniszterelnök nincsen. (SzegedMa.hu, 2017. január 31.)
A miniszterelnök ne fenyegetőzzön! (Magyar Rádió, 2024. július 5.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2024. szeptember 27-én.
