Önmagában is provokáció, ha valaki a száguldó infláció korában arra emlékeztet, hogy a múlt század hatvanas éveiben az aprópénznek még volt értéke. Ballai József fészbukos bejegyzésében fel is sorolja, mit adtak érte. Tíz fillérért rajzlapot, húszért stollverket, negyvenért egy doboz gyufát, ugyancsak negyvenért kiflit, de hetvenért már paprikás kiflit is, nyolcvanért pedig újságot.
Itt megakadtam. Nem emlékszem ugyan, hogy például az Esti Hírlapot mennyiért árulták, arra viszont nagyon is, hogy az apám reggelenként adott rá egy forintot. Kecskemétre délután négykor érkezett az Esti Hírlap, ő fél ötkor ült le a konyhaasztalhoz, és ragaszkodott hozzá, hogy várja a friss példány. Nem kért vissza a pénzből, ezért minden hétköznap félretehettem negyven fillért. Ebből vettem egy német-magyar zsebszótárt huszonhat forintért. Itt van tőlem méternyire, a könyvespolcon, mind a mai napig használom.
Ettől persze Ballai Jóskának még igaza lehet, mert fiatalabb nálam, és az ő gyerekkorában már fölemelhették az újságok árát. Aligha árt egy kis kiruccanás a magyar sajtó múltjába az Arcanum.hu segítségével. Nos, 1960-ban az Esti Hírlap csakugyan hatvan fillérbe került, a Népszabadság és a Népszava azonban már nyolcvanba. Vagyis a politikai napilapok többet kóstáltak, mint az úgynevezett szocialista bulvár. Ráadásul Jóska nem is Kecskeméten gyerekeskedett, hanem a tizenöt kilométernyire lévő Nagykőrösön, amely nem Bács-Kiskun megyéhez tartozott, hanem Pesthez.
Arra pedig nem találtam utalást, vajon a szintén politikai napilap Petőfi Népe és Pest Megyei Hírlap mennyibe kerülhetett. Ennek nincs is különösebb jelentősége, hisz’ a különbség csupán két rajzlapnyi vagy egy stollverknyi. Kollégám azonban megkapta a magáét. Az egyik kommentelő feltételezte róla, hogy visszasírja a Kádár-korszakot. Jóska önérzetesen válaszolta: „Amit írtam, nem a Kádár-rendszerről szólt, hanem a gyerekkoromról.” Én se ajnározom a múlt század hatvanas éveit, valamit mégis a javára kell írnom.
Ballai József azt írta, hogy ötödikes korában kinézett magának egy Mátra-kerékpárt, amely lámpa és dinamó nélkül nyolcszáz-valahány forintba került. Az egyforintos iskolai takarékbélyegek segítségével összegyűjtötte a bicikli árát, amely ugyanannyi volt négy évvel később, a nyolcadik végén is. Ez stimmel. 1960 nyarán Z. Sándor debreceni cukrászmestertől kaptam egy Mátra-kerékpárt. A nagybátyám kerek ezer forintot fizetett érte, mert volt rajta lámpa és dinamó is.
Tíz mondat a pénzről
Minél több a pénzügyminiszterünk, annál kevesebb a pénzünk. (Kvári Sinkó Zoltán újságíró, Napló, 1995. április 7.)
Pénzhez úgy lehet juttatni az embereket, hogy többet hagyunk a zsebükben. (Gere Ádám közgazdász, Magyar Narancs, 1997. január 23.)
A pénznek nincs pártállása. (Lengyel László közgazdász. 168 Óra, 2011. január 6.)
Már az aprópénzért is lehajolnak a fiúk. (Lakos Imre DK-politikus a Fidesz-politikusokról, ATV, 2017. augusztus 4.)
Horthy és Kádár kezéhez vér tapad, Orbán kezéhez pénz. (Bozóki András volt Fidesz-politikus, a Gyurcsány-kormány kulturális minisztere, Mozgó Világ, 2019/1.)
Orosz pénzből vett kínai susogós mackóban tolja a lopott biciklit a közös piacra. (Para-Kovács Imre publicista a Fideszről, hvg.hu, 2019. március 17.)
A pénz mindent visz a politikában. (Stumpf András újságíró, ATV, 2021. június 11.)
A magyarok közül sokan vagyunk, sokan vannak, akik kispénzűek. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. január 21.)
A forint már inkább játékpénz. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. szeptember 17.)
Az aprónak akkor még volt értéke, adtak érte valamit. (Ballai József újságíró, Facebook.com, 2022. október 28.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2022. október 28-án.