Tegnap este korán tértem nyugovóra. Az atlétikai világbajnokságot az Egyesült Államok nyugati partján rendezik, az a fránya zónakülönbség 9 órányi, és női kétszázon magyar idő szerint hajnali 3-kor kezdődtek az elődöntők. Nos, Abby Steiner, akiről eddig háromszor írtam, „csak” kifehérlett, de nem ragyogott ki a mezőnyből. Bár a legjobb eredménye 21.77 másodperc – összehasonlításul a mi Takács Boglárkánké 23.60 -, az amerikai diáklány az előfutamban, majd az elődöntőben is 21-ön kívül futott.
Vajon azért-e, mert először az egyetemi bajnokságban kellett csúcsformába lendülnie, aztán néhány hét múlva az országos bajnokságon is? Máskülönben aligha jutott volna el a szomszédban megrendezett világbajnokságra. Csakhogy egy idényben nem lehet háromszor kihegyezni a formát. Sok amerikai atléta bukott el így. A másik feltételezés szerint Abby visszafogta magát. Megelégedett azzal, hogy helyezéssel jut tovább, lépésről lépésre közelebb a döntőhöz, amelyben kétségkívül ő lett az egyedüli fehér. Még a svájci lány sem az, akit Mujinga Kambundjinak hívnak, és a papája kongói.
De nem ecsetelem tovább a fekete sprinterek genetikai adottságból fakadó robbanékonyságát. Nem érdemes ugyanis bedőlni az amerikai influenszereknek, akik szerint az amerikai diáklány a bőrszíne miatt került az érdeklődés középpontjába. Megosztó témával gerjesztik az érdeklődést, s bár nem vonom kétségbe a rassz-szálat, a jelek arra utalnak, hogy más ok rejlik a feltűnő jelenség mögött. Abby egyetemistaként pipás holmikban futott, mert amerikai klubja az amerikai Nike sportszer-gyárral kötött szerződést. Ha hazáját képviseli, mint a világbajnokságon, akkor megint csak pipás mezben feszít, elvégre az amerikai atlétikai szövetség is előnyben részesítette az amerikai Nike-t.
Igen ám, de Abby azzal keltett figyelmet, hogy évi 2 millió dolláros (800 millió forintos) szerződést kötött vele a Puma. A harmadik bejegyzésem után pedig figyelmeztetett egy régi atléta-barát, aki nálam otthonosabban mozog az élsport hátországában, hogy a végzős egyetemistának szervezett reklámhadjárat igazi tétje a piaci siker. A 330 milliós Egyesült Államokban 50 milliónyian futkároznak, és a német Puma igyekszik lecsípni az amerikai Nike vásárló közönségéből néhány milliónyit. Ehhez kell neki a kirakatba egy csinos amerikai próbakisasszony, aki mellesleg kifehérlik a világbajnoki döntőből.
Tíz mondat a marketingről
A Fidesz győzelmével Magyarországon is sikerágazattá vált a politikai marketing: a látszatok művészete. (Tanács István újságíró, Népszabadság, 1999. május 29.)
Győzike marketingeszköz, akit hasznosítani kell. (Sváby András tévémenedzser, Antennamagazin, 2003/II. negyedév)
Középre a politikusok, a marketingesek beszéljenek. A médiaszereplőknek szerintem karakteresnek kell lenniük. (Hajós András tévészemélyiség, Magyar Hírlap, 2004. december 16.)
A pártok kezdenek a látszatnak megfelelni, és kezdik fontosnak tekinteni, ami érdekes. Politikai marketing helyett így lesz marketing politika. (Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter, Origo.hu, 2007. augusztus 20.)
A szakma fontosabb, mint a marketing. (Róth Kálmán győri kézilabda-edző, Nemzeti Sport, 2009. augusztus 26.)
Márki-Zay Péter óraadóként marketinget tanít a szegedi egyetemen. (Török Anita újságíró, Délmagyar.hu, 2009. október 26.)
Egy olimpiai bajnoknak helyből jobb a marketingje. (Malonyai Péter sportújságíró, Nemzeti Sport, 2009. december 13.)
Egy díjnak „csak” marketing értéke van. (Almási Tamás filmrendező, ATV, 2015. augusztus 27.)
Abból él Eger, hogy a város legjobb marketingese még mindig Gárdonyi Géza. (Mirkóczki Ádám Jobbik-politikus, ATV, 2019. szeptember 4.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2022. július 20-án.
