Ritkábban széljegyzetelem a hazai nyilvánosság jelenségeit, és gyakrabban írok a szállóigék eredetéről. Könyv készül ugyanis Vissza a forráshoz munkacímmel, van már vagy kéttucatnyi esszém a témakörben. Óhatatlanul terítékre került az egyik leggyakrabban használt mondás, amelyet Marosán György szociáldemokrata politikusnak tulajdonítanak. Így hangzik: „Nem a zsemle kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy.”
A zsemlét az idézők néha zsömlének írják, és az elvtársakat ki-kihagyják. Ráadásul tájékozatlanságból vagy egyéb okból másnak adják a provokatív mondatot. Például Leninnek, Mao Ce-tungnak, Rákosinak (sokszor), Kádárnak, Papp Lacinak, a mai közéleti személyiségek közül pedig meglepő módon Németh Zsolt Fidesz-külpolitikusnak. De leginkább Hofi Gézának, különösen a fiatalabb évjáratú idézők, akik a hírét sem hallották Marosánnak. Továbbá egy uralkodónőnek is, így, nem nevesítve.
Talán ez a legmeredekebb feltételezés, bár tűnődésre késztet. Nyomozás közben jutottam el XVIII. századi uralkodónkig, Mária Teréziáig. Akár oda is vethette az elégedetlenkedő alattvalóknak, hogy nem a zsömle kicsi, hanem a szájuk nagy. E feltételezésben két okból látok fantáziát. Az egyik az, hogy a lánya, Marie Antoinette a francia király felesége lett. Mielőtt 1793-ban a forradalmárok kivégezték volna, megcsillogtatta a valóságérzékét. Választott hazájában éhinség dúlt, és állítólag azzal biztatta az alattvalóit, hogy ha nincs kenyerük, akkor egyenek kalácsot.
A másik ok az, amit a Budapesti Hírlap 1934. augusztus 13-i számában találtam. Külön rovata volt benne a humornak, a szerkesztőség Mosolygó oldal-nak nevezte el. A karikatúrán két bodros hajú hölgy látható. Az egyik ezt mondja: „Borzasztó, milyen kicsi ez a zsemle. Egyszerre a számba tudom dugni.” Mire a másik: „Nem a zsemle kicsi, hanem a nagysád szája nagy.” Alatta a forrás: „Das Interessante Blatt”. (A németben a jelzőt kis kezdőbetűvel írják, itt azonban egy szórakoztató újság neve, és indokolt az I.)
A talán Mária Teréziához köthető mondás miért ne kerülhetett volna át a hitbizományához tartozó Magyarországra? Egyelőre nincs nyoma a közmondás-gyüjteményekben, csakhogy 1992-ben megjelent egy egyetemi szakdolgozat. Egyedi Antalné az öcsödi szólásokról írta a diplomamunkáját, és a 2251. pont alatt ez olvasható: „Nem a zsemle kicsi, a szájunk nagy.” Értelmezte is, és szerinte azt jelenti, hogy „Vigasztaljuk magunkat.” Majd hozzáfűzte, hogy „Mai, tréfálkozó.”
Öcsöd egy tiszántúli falu, arról nevezetes, hogy József Attila egy ideig ott élt nevelőszülőknél. Témánk szempontjából van még egy érdekessége. Közel van a bihari Hosszúpályihoz, Marosán György szülőfalujához. A későbbi politikus kántortanító apja öngyilkos lett, és a félárva fiú a környék központjába, Nagyváradra került. A Steiner-pékségben tanulta ki a mesterséget, politikai ellenfelei ezért nevezték el Buci Gyurinak. A pékeknek is vannak hagyományaik, és az eredetileg német mondás magyar változatát miért ne jegyezhette volna meg egy életre a váradi péklegény?
Politikus korában előszeretettel mondogatta is. De vajon mikor mondhatta? Két időszaka jöhet számításba. 1948-ban egyesültek a magyar kommunisták és szociáldemokraták, az egyesülést szorgalmazó Marosán György pedig könnyűipar miniszter lett a Dobi-kormányban. 1949. június 11-től a letartóztatásáig, 1950. augusztus 4-ig, e tizenhárom és fél hónap alatt járta az országot, és szóval tarthatta az alacsony fejadag miatt elégedetlenkedőket. Gyakran élt a képes beszéd lehetőségeivel. Miért ne használta volna föl az eredeti szakmájából származó mondásokat?
Ebből a korszakából azért nem találtam perdöntő bizonyítékot, mert a korabeli újságírók visszaemlékezéseiből kiderül, hogy vért izzadtak, amikor tudósítani kellett a nyilvános megszólalásairól. Politikai okfejtéseit népies kiszólásokkal fűszerezte, káromkodott, kiabált is. Ha a tudósítók idézték volna, nemcsak a nyelvi korrektség ellen vétettek volna, hanem még diplomáciai bonyodalmakba is keverték volna a magyar kormányt. De Marosánt nem a kiszólásaiért tartóztatták le.
Rákosiék az új párt szocdem szárnyát likvidálták. Ő lett az úgynevezett Szakasits-per másodrendű vádlottja, akit súlyosabb büntetésre ítéltek, mint az elsőrendűt. De nem végezték ki, hanem életfogytiglanra enyhítették az ítéletet. Öt és háromnegyed évet töltött teljes elszigeteltségben, 1956 tavaszán szabadult. Az első néhány hetet tájékozódással töltötte, amidőn hívatta Rákosi Mátyás. A Kossuth Rádió 1985. augusztus 12-én sugárzott adásában Marosán György így számolt be a beszélgetésükről.
„Egy agrárországban, ahol kenyérevők vagyunk, nagyon szar a kenyér. Azt mondja Rákosi: „Én is azt eszem.” Ekkor a vendég elővett két vekni magával hozott kenyeret. Mindkettőt abban a pékségben sütötték, ahonnan az ország vezetőit látták el. Rákosi a kifogástalan minőségűből falatozott, a nép az adalékanyagokkal mérgezettből. A devizagondokkal küszködő ország külkereskedői eladták a gabonatermést Nyugatra.
Vajon a Rákosinál vezető posztot nem vállaló Marosán igazságérzetéből telt volna-e a zsömlés kiszólásra 1949/50-ben? Vagy a börtönkoszt változtatta meg a véleményét? 1956 végén viszont funkciót vállalt Kádár János mellett, erről is beszélt egy interjúban, amely szintén a Kossuth Rádióban hangzott el 1981. november 9-én: „Munkamegosztás volt köztem és Kádár között. Megegyeztünk, hogy a munkástanáccsal először én tárgyalok, és mondom, ami belefér, aztán amikor már a feje tetejére áll minden, bejön Kádár, és megpróbálja megnyugtatni a kedélyeket.”
Az ’56 végi, ’57 eleji tárgyalásokba sokkal inkább belefért a jó rendőr-rossz rendőr szerepjáték. Simán elhangozhatott a Marosán Györgynek okkal tulajdonítható mondat. Azzal a szóval persze, amit a legtöbb idéző elfelejtett megemlíteni: „Nem a zsemle kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy.”
Tíz mondat egy szállóigéről
Egy ilyen demagógról tartja úgy a fáma, hogy felállt egy gyűlésen, és megkérdezte: „Mondják meg nekem, miért lett kisebb a XX. kongresszus után a zsemle?” Mire a válasz állítólag: „Nem a zsemle lett kisebb, hanem a demagógok szája nagyobb!” (-ys-, Somogyi Néplap, 1956. augusztus 10.)
Miért az emberek száját akarják a zsemléhez, s nem a zsemlét a kitátott szájhoz igazítani? Ezzel már a néhai Marosán György sem volt népszerű. (Pete Péter közgazdász Bokros Lajos megszorító csomagjáról, Európai Fórum, 1998/1.)
Amikor Rákosi Mátyás visszaüzent a dolgozóknak, hogy „nem a zsömle kicsi, hanem a pofátok nagy”, a pékek pontosan tudták, hogy Rákosi pajtás életében nem látott zsemlét. (Pákovics Miklós újságíró, Kisalföld, 2003. január 17.)
Nagyon találónak éreztem a Fidesz ifjúsági szervezetének azt a nyilatkozatát, amelyben azt mondta: arról akarnak bennünket meggyőzni a szocialisták, hogy nem a zsemle kicsi, hanem a szánk nagy. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Heti Délkelet, 2003. szeptember 25.)
„Nem a zsemle kicsi, hanem a szátok nagy” – mondta egyszer Mao. (Gordon Tamás újságíró, Napi Gazdaság, 2004. december 8.)
Nem mindegy, hogy a rádiókabaréban hangzik el, hogy nem a zsemle kicsi, hanem a pofánk nagy, vagy a kormány vési a fejünkbe, hogy sokat fogyasztunk. (Seszták Ágnes újságíró, Magyar Nemzet, 2007. március 1.)
Nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy – szól a Hofi-örökzöld, amit egyébként eredetileg a hosszúpályi születésű kommunista politikus, Marosán György mondott az elvtársainak. (Égerházi Péter újságíró, Hajdú Online, 2014. február 19.)
Csak hírhedt mondatai („Mától kezdve lövünk.”, „Nem a zsemle kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy.”) hagytak nyomot a közösségi emlékezetben. (Bárány Balázs történész Marosán Györgyről, RMJ60, Tanulmányok Rainer M. János tiszteletére, Liceum Kiadó, Eger, 2017)
Visszatértünk a kommunista időkhöz, emlékeztek: nem a zsemle kicsi – mondták Kádárék –, hanem a pofátok nagy. (Orbán Viktor miniszterelnök a Fidesz-kongresszuson, Magyar Demokrata, 2021. november 12.)
Nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy – így szólt a mára méltán feledett Marosán „Buci” György örök érvényű mondása. Azt akarta ezzel kifejezni, hogy lehet ugyan kritizálni, de nem érdemes. Nem volt éppen lángelméjű politikus, így nem láthatta előre, hogy eljön az idő, amikor valóban kisebb lesz a zsemle egy szörnyű kelet-európai háború és egy brutális infláció következményeképpen. (Kovács Gábor újságíró, Dunaújvárosi Hírlap, 2022. szeptember 3.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2024. október 25-én.
