Médiatanárként volt egy tantárgyam, amelyet 69-szer adtam elő. A szám úgy jött össze, hogy volt idő, amikor egyszerre három felsőoktatási intézményben tanítottam. Néhány év múlva írtam egy 210 oldalas jegyzetet, ezt küldtem el az újságírással kacérkodó diákoknak. A vizsgán pedig elkértem tőlük a kinyomtatott példányt, és megnéztem benne a színes kijelölővel satírozott gondolatmeneteket. Ha a bonyolultabban fogalmazott okfejtéseket átírták, és a szövegük tetszett, elkértem tőlük a „kicsontozott” mondatot. A társszerzők olykor zseniálisan egyszerű változtatásai nem váltak a jegyzet kárára. A módszert nemrégiben újra alkalmaztam.
A rendszerváltás óta gyűjtöm a szállóigéket. Kezdetben csak sejtettem, most már tudom is, hogy kirajzolódik belőlük a legutóbbi három évtized köz- és magánérzete. Arra gondoltam, hogy a valóságos mondatokból kéne csinálni egy összevont évet. Este megnézném a mintegy háromezer szállóigét tartalmazó gyűjteményt, és a másnap megjelent mondatokból föltennék a fészbukos üzenőfalra kettőt, esetleg hármat is. Az előválasztást úgy végeztem el, hogy kihagytam azokat, akik kevésbé ismertek. De azokat a gondolatokat is, amelyek a lelőhellyel és a dátummal együtt hosszabbak 130 karakternél.
Máskülönben a Facebook nem közölné őket az átlagosnál nagyobb betűtípussal, és nem adna alájuk a figyelemkeltéshez szükséges téglalapot. A színskáláról a feketét választottam, hogy a fehér betűk érvényesülhessenek. Amelyik napi mondás pedig a legtöbb szavazatot kapta, az került a képzeletbeli esztendő szállóigéi közé. S bár van rá kiadói érdeklődés, mielőtt átadnám a kéziratot, e bejegyzés után közlöm az Önök segítségével kiválasztott augusztusi szőttest. Azért vártam vele néhány napot, mert a múlt hónap végén megjelent szállóigéknek is meg kellett adni a lehetőséget, hogy begyűjtsék a digitális ismerősök szavazatait.
Miközben megköszönöm a társszerkesztők közreműködését, a szerzőknek pedig a szellemes, ütős mondatokat, felhívom a figyelmet arra, hogy a 31 szerző közül 11-en már nincsenek közöttünk. Nemcsak életmű maradt utánuk, hanem a mögöttünk hagyott három évtized hangulatát érzékeltető szállóige is. Végezetül illő megmagyarázni, hogy kíváncsiságból beneveztem a versenybe. Ha a mondatom veszített volna, most szót sem érdemelne.
Augusztus mondatok
A stílus maga a rendszer. (Sólyom László, Origo.hu, 2011.08.01.)
Az előző kormány pénzt adott a társulatnak, a jelenlegi témát. (Pintér Béla, Színház.hu, 2012.08.02.)
Én ingyen vagyok ellenzéki. (Farkasházy Tivadar, Hír TV, 2017.08.03.)
Azokat a fényképeket szeretem, amelyeken fiatalabbnak látszom. (Kuncze Gábor, Új Dunántúli Napló, 2001.08.04.)
Szeretem az okos nőket, persze csak ha szépek. (Kern András, 24 Óra, 2001.08.05.)
Négy úri sportág van: a lovaglás, a tenisz, a sí és a rendezés. (Raksányi Gellért, MTV, 2005.08.06.)
A politikát akkor kell csinálni, amikor nem lehet. (Moldova György, Népszava, 2015.08.07.)
A demokrácia egy ruha. Momentán ezt hordjuk. (Bencsik András, Hír TV, 2004.08.08.)
A féligazság is hazugság. (Strassenreiter Erzsébet, Vasárnapi Hírek, 2009.08.09.)
Az ellenzéki pártok együttműködését a széthúzás tartja össze. (Zöldi László, Facebook.com, 2021.08.10.)
Kanalam sincs a Balatonon, nemhogy villám. (Szele Tamás, Forgókínpad.blog, 2019.08.11.)
Az foci volt, ez pedig labdarúgás. (Szepesi György, TelesportLap, 1993.08.12.)
A politikusnak minden pártban vannak ellenfelei. Ellenségei csak a pártjában. (Popper Péter, 168 Óra, 1996.08.13.)
Keveslem a szabadságot, Orbán sokallja, Gyurcsány meg nem érti. (Tamás Gáspár Miklós, hvg.hu, 2020.08.14.)
Akkor vagyok formában, ha szeretnek. (Gyurkovics Tibor, Kurír, 1994.08.15.)
Én a Kádár-korszakban is 4/4-ben gondolkodtam, nem III/III-ben. (Somló Tamás, MTV, 1997.08.16.)
Nem lehet rendszert változtatni változatlan politikusokkal. (Jávor Béla, Magyar Nemzet, 2002.08.17.)
Ha gondom van, egyszerűen csak elröppenek, és megnyugszom. (Sass Sylvia, Hajdú-bihari Napló, 1994.08.18.)
Politikában a szándék mindig hátsó. (Ungvári Tamás, ATV, 2014.08.19.)
A szépírók járvány nélkül is karanténban vannak. (Nyáry Krisztián, Magyar Hang, 2021.08.20.)
Minket már csak a széthúzás tart össze. (Kósa Ferenc, Vas Népe, 1996.08.21.)
Lassan Tiborcokká válik az ország. (Maczó Ágnes, Észak-Magyarország, 1994.08.22.)
A legvidámabb barakkból a legszomorúbb pláza lettünk. (Kolláth György, Népszava, 2010.08.23.)
A bajon is lehet röhögni, ha nem fájna annyira. (Kabos László, Nógrádi Krónika, 1994.08.24.)
A rengeteg tennivalóm miatt nem érek rá dolgozni. (Kósáné Kovács Magda, Mai Nap, 1994.08.25.)
A díjak mögött barátok állnak. (Jankovics Marcell, Új Kelet, 1996.08.26.)
A költészeti minisztériumot vezettem prózai módon. (Csillag István, Népszava, 2005.08.27.)
A rendszerváltással a virágnyelvre megszűnt az igény és az állami támogatás. (Szabó István, Magyar Hírlap, 1993.08.28.)
Az internet a társadalom kommunikációs csatornahálózata. (Kertész Ákos, Amerikai Népszava, 2011.08.29.)
Kell nekünk a kapitalizmus, de csak kapitalisták nélkül. (Furmann Imre, Magyar Hírlap, 1994.08.30.)
A politika ott kezdődik, ahol a becsület véget ér. (Markos György, Vasárnap Reggel, 2003.08.31.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2021. szeptember 5-én.
