Marosvásárhelyi barátom hetek óta készült a Magyar Péter-jelenség értelmezésére, és ma hajnalban föl is tette az ÚjHét.com üzenőfalára. Álláspontját érdeklődéssel olvastam, mert a határon túlról néz bennünket. Rálátása van az itteni fejleményekre, és a fáktól is látja az erdőt. Arra a következtetésre jutott, hogy érti a tömegek lelkesedését a közélet új csillaga iránt, az értelmiségiek azonban megtehetnék, hogy a jelenség mögé néznek.
Befejezésül fölelevenített egy irodalmi berkekben ismert anekdotát. Így utalt az orbántalanítandó Fidesz és a miniszterelnök hatalomgyakorlásából kiábrándult, de a jobboldaliságához ragaszkodó Magyar Péter lehetséges koalíciójára: „Ha a két jobboldali ’test’ kormányoz majd, és az Európai Parlamentben is együtt szavaznak, akkor Örkény kohós esetét idézve egy lófasz lesz itt, nem rendszerváltás.”
Nem szeretek csúnya szavakat használni, azt azonban megtapasztaltam, hogy a jó író igyekszik úgy beszéltetni a teremtményeit, amilyen a szókincsük. Amióta Örkény István megírta az ötvenes évek elején vele Sztálinvárosban történteket, tudhatjuk, hogy vannak olyan társadalmi rétegek, amelyek nem föltétlenül az akadémikusok nyelvét beszélik. A munkahelyi pletykálkodás vagy a családi veszekedés közben csak úgy szállnak a levegőben azok a fránya lófaszok.
Ráadásul az egyénítés eme eszköze elsodorta az említett kifejezés és a hátsó fertály már-már közhelyszerűen emlegetett kapcsolatát. Beírtam a keresőbe a ló- kezdetű szót, és kiderült, hogy a napilapokban alig van jelen. A hetilapokban gyakrabban olvasható, de csak azért, mert olykor közölnek novellát és tárcát is, többnyire egyénített szereplőkkel. A lóizé leginkább a folyóiratokban tenyészik, méghozzá két okból.
Az egyik az, hogy ott aztán csakugyan sok a novella, a regényrészlet és a drámaszöveg. A másik ok viszont az, hogy az Örkény-műfaj, az úgynevezett egyperces novella a magyar folyóirat-kultúra szerves részét alkotja, ha úgy tetszik: divatot csinált. A kohós esetre gyakran hivatkoznak a határon túli magyar folyóiratokban is. Ez kirajzolódik a bejegyzésem utáni összeállításból. Árulkodó az is, hogy a politikusok óvatosságból szinte egyáltalán nem használják az indulatosságot jelző kifejezést.
Egyetlen kivételt ismerek. Sokan láttunk tévéközvetítést a parlamentből, hallgattuk a miniszterelnököt az ország helyzetéről. Részlet az Országgyűlési Naplóból: „Dr. Hadházy Ákos képviselő helyén ülve felmutat egy táblát, amelyen a következő szöveg látható: „A lónak a faszát!” (2019. október 31.) Nem bocsátkoznék az idézet aktuálpolitikai elemzésébe. Beérem azzal, amit évtizedekkel ezelőtt, az Élet és Irodalom című hetilapnak helyet adó pesti háztömb közelében, a Nimród nevű talponállóban hallottam egy Kossuth-díjas írónktól.
Elmesélte, hogy Dunapentelén javában építették a későbbi Sztálinvárost. A félig kész Sztálin Vasműbe 1950-ben írókat és riportereket hívtak, hogy megörökítsék a szocialista ipar legszebb, legmaradandóbb pillanatait. A vendégek között volt Örkény István is. A Vasmű párttitkára kísérte őket az épülő kohóhoz, és lendületesen magyarázta, hogy két hét, legföljebb egy hónap múlva itt már acél fog folyni. Egy pillanatra azonban megakadt tekintete az egyik vendégen.
Ismerős volt az arca, bár hajdanában mintha több haja lett volna. Majd némi zökkenő után úgy folytatta a kiselőadást, ahogy elkezdte. Mindazonáltal az üzemlátogatás végén odament Örkényhez, és megkérdezte tőle, honnan ismerheti. Megtudta, hogy az író papája Örkény Hugó, aki Budapesten működtette a Rákóczi út és a Nagykörút kereszteződésénél lévő Csillag gyógyszertárat. A párttitkár fiatalemberként ott volt patikussegéd.
Bizalmasan átkarolta az író vállát, és ezt súgta a fülébe: „Österreicher úr, lófasz fog itt folyni, nem acél.” Utánanéztem az Örkény István tollára kívánkozó anekdotának, és az időben visszafelé menet az első utalást az Index.hu 2016. november 17-i számában találtam. Nagy Attila Károly üdvözölte „Örkény István legendás egypercesét.” A történetet meg is leltem az Egyperces novellák 2004-es kiadásában, Radnóti Zsuzsa dramaturg magyarázó jegyzetével.
Az író özvegye kifejtette, hogy a sztálinvárosi epizódot a férje sosem novellásította. Helyette ő közölte, „a rendelkezésére álló dokumentumok alapján”. Házi könyvtáram becses darabja az Egyperces novellák legvaskosabb gyűjteménye, melyet 2018-ban jelentetett meg a Helikon Kiadó. A 247., 248. és 249. oldalán látott napvilágot Az a bizonyos sztálinvárosi anekdota. Ezt írta róla Radnóti Zsuzsa: „1987-ben a rendelkezésre álló dokumentumok alapján állítottam össze.” Hozzáfűzte, hogy 1960-ban a férje „saját szavaival”.
Vajon Örkény írta-e? Vagy csak mondta? Ha csupán mondogatta, akkor a feleségének négyszemközt, vagy társaságban idézte a párttitkár és az író beszélgetését. Imigyen: „-Egyébként jól értettem? Örkénynek hívják az író urat? – Igen. – A gyógyszerész fia? – Igen. – A Csillag-patika tulajdonosáé? – Igen. – Ja úgy. Akkor elárulom, író úr. Lófasz fog itt folyni, nem acél.” (Ezt a változatot közölte lábjegyzetben, magyarázatként a marosvásárhelyi portál szerzője.)
Tíz évvel a Sztálin Vasmű avatása után, 1960. június 10-én figyelemre méltó cikk jelent meg a Magyar Nemzet című napilapban. Tamás István úgy érzékeltette az örkényes történetet, hogy Szabónak nevezte az íróvendéget, akit felismert a párttitkár, és félrevonva ezt mondta neki: „Nyavalya lesz itt, kérem, nem kohó.” Örkény helyreigazítási kérelemmel fordult a patinás újság főszerkesztőjéhez. Közölte, hogy ő nem Szabóként volt Sztálinvárosban, hanem Örkényként, és „Az illető nem nyavalyát mondott, hanem lófaszt.” A pontosítás nem jelent meg.
A teljesség kedvéért még két mozzanatot érdemes tisztázni. Az egyik az, hogy a Nimród-kocsma pultjánál álldogáló Kossuth-díjas író miért nevezte Österreichernek Örkény Istvánt. Az apja 1906-ban magyarosított, íróvá lett fia tehát már Örkényként született 1912-ben. Ettől persze a patikussegédből lett párttitkár 1950-ben, a legvadabb Rákosi-országlás idején még urazhatta az íróvendéget a hajdani gyógyszertár-tulajdonos eredeti nevén.
De vajon párttitkárként fogadta-e a küldöttséget? Miskolczi Miklós, Dunaújváros krónikása összegyűjtötte az ilyen és ehhez hasonló történeteket, a Kacagtató Sztálin-városi anekdoták című könyv 2013-ben jelent meg. A Mi fog itt folyni? című szösszenetben a szerző két ponton változtatott a korjellemző és mulatságos anekdotán. A vendégeket a helyi források szerint nem a párttitkár, hanem a főmérnök kísérte.
Délelőtt, a Vasműben, a kor szokásainak megfelelően még elvtársozta Örkény Istvánt. Délután azonban, immár az épülő város közepén lévő, Béke téri Késdobálóban ismét összefutott vele. Két rum között rájött, hogy voltaképpen az Örkény-patika tulajdonosának fiával beszélget. Ekkor mondta neki bizalmasan, a hátát lapogatva: „Örkény úr, lófasz fog itt folyni, nem acél.”
Tíz mondat a lófaszról
Egy jól elhelyezett lófasz találóbb lehet tizenöt mertnél. (Bordás Győző újvidéki író, Híd, 1990/1.)
Lófasz lesz itt, nem Európa. (Vágvölgyi B. András publicista, Élet és Irodalom, 2001. április 13.)
A szemléletváltást, azt, hogy milyen lehetne szépítés nélkül írni, legszebben a híres örkényi anekdota csattanója illusztrálja. (Vári György irodalomtörténész, Beszélő, 2006/11.)
Lófasz lesz itt, nem Európai Egyesült Államok. (Alexander Bródy amerikai magyar reklámguru, 24.hu, 2020. május 8.)
A lóalkatrész emlegetéséből jobban ért a magyar. Pontosabban csak ezt érti. (Rab László újságíró, Újnépszabadság.com, 2020. július 19.)
Végrehajtani pedig a lónak a faszát fogja. (Bayer Zsolt publicista Hadházy Ákosról, Bádog.blog, 2021. január 7.)
Afrikai civilizáció nincs. Ott a fekák az őserdőben lófaszt se csinálnak. (Gulyás László történész, szegedi egyetemi tanár, Szeged.ma, 2021. április 7.)
A kormánybérből és pártfizetésből élő visszhangok szemforgató módon belecsimpaszkodnak egy-egy lófaszba. (Gábor György filozófus, Újnépszabadság.com, 2022. november 20.)
A nagy lófaszt, azt. Ez itt, kérem, háború, amit a magyar kiadók és szerzők ellen indítottak. (Papp Dóra ifjúsági író a könyvek fóliázásáról, Facebook.com, 2023. május 30.)
Ha a két jobboldali „test” kormányoz majd, és az Európai Parlamentben is együtt szavaznak, akkor Örkény kohós esetét idézve egy lófasz lesz itt, nem rendszerváltás. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró, ÚjHét.com, 2024. április 30.)
A szerző Médianapló-bejegyzései 2024. április 30-án.
Médianapló – Tíz mondat a senkiről
A rendszerváltástól még senki nem lesz tehetséges. (Hofi Géza humorista, Zalai Hírlap, 1994. április 23.)
A hazafiság, ha izzó is, senki mást ne perzseljen. (Kányádi Sándor költő, Jászkun Krónika, 1995. április 29.)
A jövőről senki nem tud semmit, úgyhogy könnyű róla beszélni. (Heller Ágnes filozófus, Heves Megyei Hírlap, 2004. június 21.)
A celeb semmiből lett senki. (Gálvölgyi János színész, Vasárnapi Hírek, 2009. október 18.)
A bulvár a senkik futtatása. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Televízió, 2012. december 20.)
Ma már egy senkiből is lehet valaki. (Halmosi Viktória influenszer, Facebook.com, 2019. április 15.)
Lehet, hogy idézőjelben egy senki vagyok. (Baukó Éva celeb, RTL Klub, 2021. február 11.)
Az emberből akkor lesz valaki, amikor már senki lett belőle. (Borkai Zsolt volt győri polgármester, Magyar Hang, 2024. március 22.)
Felfuvalkodott kis senki. (Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója Magyar Péterről, Telex.hu, 2024. április 19.)
Ez a senki felért a csúcsra. (Bayer Zsolt publicista Magyar Péterről, Magyar Nemzet Online, 2024. április 30.)
