A konzervatív véleményformálók világtalálkozóját néhány napja rendezték meg Budapesten. A fejleményeket kivesézték a hírmagyarázók, egy számomra érdekes mozzanat azonban háttérbe szorult. A szervezők elfogadták a The Guardian munkatársának regisztrációját, majd amikor a magyar származású újságíró megérkezett Los Angelesből, közölték vele, hogy mégse mehet a „Bálnába”, a konferencia Duna-parti színhelyére.
Maguk között akartak maradni, ezért szinte kizárólag konzervatív tudósítók jelenlétét viselték el. Figyelmesebbek, óvatosabbak is lehettek volna. Az angolszász sajtó egyik legpatinásabb fórumának van egy jelmondata, melyet a konzervatív értékrendű újságírók is magukénak vallanak. Így hangzik: „A hír szent, a vélemény szabad.” A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy akadnak, akik Joseph Pulitzernek tulajdonítják.
Nem tudok azonban arról, hogy a Makón született szerkesztő találta volna ki. Megkérdeztem Wisinger Istvánt, és a Pulitzer-monográfia szerzője azt mondta, hogy az amerikai újságírás megújítója csakugyan írt ilyesmit, de inkább az akkor már szállóigeként elkönyvelt jelmondat szellemében cselekedett. Pulitzer ugyanis a XIX. század utolsó harmadában élte virágkorát, a szállóige pedig évtizedekkel korábbi.
A The Manchester Guardian-ben jelent meg 1821. május 5-én. Tartalmáról tavalyelőtt, az újság kétszázadik évfordulója alkalmából sokat írtak. Eredetileg így fogalmazták meg: „Comment is free, but facts are sacred.” Közösségi üzenőfalamon vitatkoztunk is róla. Meggyőző volt a műfordító Révbíró Tamás álláspontja: „’A vélemény szabad’ a gondolat szabadságára támaszkodik, a ’comment is free’ a szólás, a sajtó szabadságára. Nem pontosan azonos a kettő, de mégis jobb, mint az ’opinion’ szó.” (Facebook.com, 2021. június 1.)
A comment (kommentár, hírmagyarázat) tehát nem azonos az opinion-nal (a véleménnyel). Ezt azért érdemes megjegyezni, mert az a fránya vélemény hajlamos elszakadni a hírtől. Ráadásul az angol eredetiben a két tagmondat sorrendje más. Szó szerint így hangzana: A kommentár szabad, de a tények szentek. Máskülönben a magyarított változatot boldog-boldogtalan emlegeti. Kormánypárti véleményformálók a magyar sajtó napján, ellenzékiek pedig a megnyomorított sajtó jellemzésére. Az a benyomásom, hogy a hír már csak szentesített, a vélemény azonban talán még szabad, noha az ellenzékiekhez egyre kevesebben férnek hozzá.
S hogy a két jelenség közti összefüggés korántsem csupán elméleti, arra egy gyakorlatias példa. A bécsi Heinrich Pecina évtizedek óta azzal foglalkozik, hogy olcsón vesz cégeket, kipofozza és drágábban adja el őket. 2015 közepén például megvásárolta az MSZP sajtó-alapítványától annak Népszabadság-beli tulajdonrészét. Majd itteni cége, a Mediaworks a Népszabadság és a német Springer-céghez tartozó nyolc vidéki napilap után 2016. szeptember 30-án öt dunántúli napilapot vett a Pannon Lapok Társaságától is. Nyolc nappal vagyunk a Népszabadság megszüntetése előtt.
Az immár csaknem teljesen egységes hálózattá szervezett vidéki napilapok online kiadása még nem a Magyar Távirati Iroda, hanem a Népszabadság Online országos és nemzetközi információit közölte. Bár a „kormányközeli hírgyár” (Vince Mátyás volt MTI-vezérigazgató jellemzése) 2011-ben ingyenessé tette a hírszolgáltatás bizonyos elemeit, a külföldi hírügynökségek alaposan megszűrt anyagaiért, a háttér-magyarázatokért, az egyéb elemzésekért és a kronologikus összeállításokért változatlanul pénzt kért. Az osztrák üzletember igyekezett minél olcsóbban megúszni az ideiglenesen hozzá tartozó szerkesztőségek működtetését. Miért fizetett volna az exkluzív információkért, ha a Népszabadság szakmailag kifogástalan hírszolgáltatását ingyen vehette igénybe?
Így alakult ki az a kétarcúság, hogy a majdani gazdának kedvezve a megyei lapok a kormánypárti sajtóból vették át a „vonalas” véleményeket, az exkluzív híreket pedig a baloldali Népszabadságtól. Nem azt állítom persze, hogy a patinás napilap megszüntetése kizárólag ezzel magyarázható. Egyéb okok is közrejátszottak abban, hogy Pecina úr feláldozta a cég zászlóshajóját. A megyei laphálózatba 2016. október 8. után is a fővárosból érkeztek az országos és nemzetközi hírek, de már kormánypárti hangszerelésben.
Tíz mondat egy Guardian-szállóigéről
Hitvallásunknak a polgári demokratikus sajtó legjobb hagyományait jelző jelmondatát választottuk: „A hír szent – a vélemény szabad.” (Bossányi Katalin újságíró, Magyar Hírlap, 1990. február 14.)
Egy nem cáfolt hír szerint Egyenlítői-Guineában az államelnök olvassa fel a híreket a tévében. Csakis azokat, amelyeket helyesnek lát a nézők tudomására hozni. (Földi Iván rádiós hírszerkesztő, Új Ludas Matyi, 1990. október 30.)
A hír hovatovább csak a szavakban szent. Úgy lehet vele játszani, mint egy luftballonnal. Legfeljebb kipukkan. (Filep Tibor debreceni újságíró, Hajdú-bihari Napló, 1992. május 5.)
A hír szent, de a hírügynökségnek nem kell feltétlenül szentnek lennie. Elég, ha független. (Büky Dorottya SZDSZ-politikus, Magyar Nemzet, 1996. november 2.)
A hír szent, a vélemény meg elég drága. (Karcagi László újságíró, Vasárnapi Hírek, 2011. január 2.)
A hír szent, a vélemény szabad – ennek szellemében kért minden helyi sajtóorgánumtól kölcsönösen eredményes munkát és együttműködést a következő időszakra Cserna Gábor polgármester. (Szabó Szabolcs ellenzéki képviselő, Dunaújvárosi Hírlap, 2011. március 16.)
Nincs az a hatalom, amelynek a hír szent lenne. (Friss Róbert újságíró, Népszava, 2016. április 28.)
A tény halott, a vélemény szabados. (Szále László újságíró, Élet és Irodalom, 2021. január 8.)
Orbanisztánban annyira szent a hír, hogy a médiaipar betanított munkásai kizárólag a fényességes vallásalapító által szentesített agymenéseket közlik hír helyett. (Szabó Imre újságíró, OKLT, 2021. április 2.)
A kormányról szóló hírek mind pozitívak, az ellenzékről szólók negatívak. (Borsa Miklós, a köztévé volt műsorvezetője, Válaszonline.hu, 2022. március 23.)
Tíz mondat a polgári engedetlenségről
Ilyenkor marad a polgári engedetlenség. Ez azt jelenti, hogy tudjuk, mit teszünk, és vállaljuk annak minden szükséges következményét. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, RTL Klub, 2007. február 2.)
A polgári engedetlenség a fennálló jog kötelező erejét tagadja egy magasabb rend érvényére hivatkozva. (Varga Csaba jogászprofesszor, Magyar Nemzet Online, 2007. február 8.)
A polgári engedetlenség közérdekű törvénysértés. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, KettősMérce.blog, 2016. március 23.)
A magyar jogrendszerben polgári engedetlenség nincsen. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2017. június 16.)
A polgári engedetlenség gyakorlatilag valamilyen szabály vagy rendelkezés tudatos megszegése. (Sándor Zsuzsa nyugalmazott bíró, 24.hu, 2021. március 27.)
Bementem a főnökömhöz, és mondtam neki, hogy holnap én is polgári engedetlen leszek. (Simkó Edit budapesti általános iskolai tanár, 24.hu, 2022. február 17.)
Az egyszemélyes polgári engedetlenség nem része a jogrendnek, így nem fogadható el. (Pintér Sándor közoktatásért felelős belügyminiszter, Telex.hu, 2022. május 18.)
A polgári engedetlenség morális okból vállalt jogsértés. (Zeller Judit államjogász, Klubrádió, 2022. szeptember 15.)
A polgári engedetlenség törvényben nem védett lehetőség. (Tóth András szociológus, Népszava, 2022. október 17.)
Kedvem lenne csatlakozni egy tanári karhoz, csak hogy azonnal polgári engedetlenkedésbe kezdjek, és kirúgjanak. (Hadas Bianka debreceni angoltanár, Facebook.com, 2023. május 5.)
A szerző Médianapló-bejegyzései 2023. május 8-án.
