E blogot, a Médianaplót 2002 első napján indítottam útjára, és a népszerű tévéműsorról többször is írtam. A bejegyzésekből idézek most kettőt abból az alkalomból, hogy április 12-én, az országgyűlési választás estéjén az RTL Klub újra kezdi a hajdani tévékabarét. Arról tűnődtem bennük, vajon fél évtizednyi működés után a polgárság egyik intézménye, a kávéházi törzsasztal miként fogadta az első Orbán-kormány és a Medgyessy-kormány hatalomgyakorlását.
- április 17.
Gálvölgyi-interjú a Népszavában. A kérdező László György, a rádiós szerkesztő nyugalomba vonult ugyan, e monológszerű beszélgetéseket azonban műveli. Az interjúkba átmenti a műveltségét és a csipetnyi érzelmességét. Művészbarátai megérzik, hogy figyelő fülre leltek, mert kiadják magukat. Mint most Gálvölgyi János is. Ezt mondta a Heti Hetesről: „A polgárjogot nyert hazugságot igyekszünk megszüntetni.” A megfogalmazás annyira pontos, hogy érdemes értelmezni.
A polgár ugyebár ellenséges kategória volt a Rákosi-korszakban, és megtűrt a Kádár-korszakban. Az ötvenes évek elején intézményesedett a hazugság, amely a hatvanas évek közepétől képmutatássá oldódott. Így könnyebb volt elviselni. Az üldözött, illetve megtűrt polgár hazugságra való hajlamát – vagyis a valóság megszépítését – az értelmes emberek már kevésbé tették szóvá. Ez a tulajdonság akkor vált méltóvá a kifigurázásra, amikor megszűnt a szocializmus. Már lehetett fricskázni a polgárságot a polgárság újraéledt intézményében, a kávéházban.
Amikor létrejött a képernyős kávéház is, a hazugság került a Heti Hetes középpontjába. A Orbán-kormány ugyanis kisajátította a „polgári” jelzőt. Így különböztette meg magát elődjétől és utódjától, a Horn-, illetve a Medgyessy-kormánytól. Ebben a helyzetben a közéleti kávéház törzsasztalánál üldögélő polgárok leplezték le a polgárivá stílizált köpönyegforgatást. A Heti Hetes történelmi érdemét nem vitatom el. Azt sem állítom persze, hogy megdöntötte az Orbán-kormányt. Inkább csak a városi polgárok körében járult hozzá a Fidesz bukásához. Volt idő, amikor az ellenzéki szemlélet szinte kizárólag az RTL Klub szombat esti műsorában nyilvánulhatott meg.
Ezért sajnálom, hogy későn kezdtem írni ezt a naplót. Ha az első pillanattól figyelemmel kísértem volna a műsorokat, talán sikerült volna kirajzolni azt a hangulatgörbét, amelynek révén a polgárpukkasztó színészek és újságírók szemléletet formáltak. De kit is pukkasztottak és pukkasztanak? Tapasztalataim szerint az a polgár, aki kutyát tart otthon, majd az ölebet reggelenként sétálni viszi, az elpottyantott ürüléket pedig nejlonzacskóba söpri. A polgár tehát rendet tart maga körül. Ezt olykor akkurátusan teszi, meg is érdemli, hogy a bohém lelkek bolondot csináljanak belőle a kávéházi törzsasztalnál. Ennél elsöprőbb kritikát érdemelt a Fidesz-polgár, aki csak a saját rendjét szereti, és azt próbálja az egész országra erőltetni. Az a legkevesebb, hogy Gálvölgyiék pellengérre állították.
Az zavar a Heti Hetesben, hogy a 2002-es kormányváltás után nem ismerte föl a Medgyessy-kormány országlásában rejlő kritikai lehetőségeket. Vagy ha felismerte is, a tévékávéházi polgárokat nem vitte rá a lélek, hogy továbbra is éljenek a polgárpukkasztás jogával.
- május 9.
Tegnap este az váltott ki vitát a Heti Hetesben, hogy Demeter Ervin leült ebédelni az amerikai nagykövetség CIA-összekötőjével. Közölte vele, hogy a Kulcsár Attila-féle átutalások szálai az ügybe keveredett arab pénzváltók révén akár a terroristákig is vezethetnek. A tévékávéházi asztaltársaság tagjai visszhangozták a kormánypárti sajtó értékítéletét, amelyben egyébként van igazság.
Az amerikai titkosszolgálatnál csakugyan olyan ember jelentette föl Magyarországot, akit az MDF-től való távozása után elneveztek „megélhetési” politikusnak. Csakugyan olyan ember mártotta be hazánkat, aki a bróker-ügyet vizsgáló parlamenti bizottság élén vallott kudarcot. Igen ám, csakhogy Demeter úr az Orbán-kormányban a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterként is tengette az életét. Tudhat valamit, ezért kevésbé borzolja a hazafias érzelmeimet, hogy ebédelget a CIA-összekötővel.
A Heti Hetesben azon robbant ki a vita, hogy Farkasházy Tivadar szerint az árulkodó politikus nem hiteles személyiség. Verebes István szerint lehet, hogy nem hiteles, de azért érdemes a tényekre összpontosítani. Olvastam a Mong Attila-György Bence szerzőpáros Pulitzer-díjas könyvét a bróker-ügyről. A jelek arra utalnak, hogy a szocialisták belekeveredtek a botrányba. Elég könnyű megjósolni, hogy a K&H-s ügy fejleményei a kormányzás második félidejében bontakoznak ki a nyilvánosság előtt. És ugyanúgy a 2006-os választások előestéjén sűrűsödnek majd, mint 1998-ban a Tocsik-ügy fejleményei.
Medgyessyék helyében az első félidőben rövidre zártam volna a botrányt, hogy a második félidőben legyen remény a győzelemre. Ha az MSZP vezérkara másként döntött, talán nagyobb is a baj, mint gondoltam. Akkor nem egyszerűen néhány baloldali politikus szedett ki extraprofitot Kulcsár Attila piramisjátékából, hanem kormányzati segédlettel csapolták meg az adófizetők pénzét. Jellemző, hogy ez a lehetőség tegnap este csak Verebes István eszét járta meg.
A szerző Médianapló-bejegyzése 2026. április 10-én.
