Azon tűnődöm, hogy mi lett volna, ha Varga Judit nem bukik bele a kegyelmi botrányba. Elképzelhető, hogy Orbán Viktor helyett ő csinálja végig a választási kampányt? S ha ő a miniszterelnök, akkor a férje épp úgy a háttérből szerkeszti a digitális üzenőfalát. Napi ötszöri bejelentkezéssel és angol fordítással.

Orbán persze a kampány előtti hónapokban létrehozta a digitális harcosok klubját. De mindenki tudta róla, hogy idegenkedik a mobiltelefontól, a világhálótól, a digitalizáció vívmányaitól. Ennek ellenére a mi adónkból négymillárd forintot utaltatott át a honlapját szerkesztő hölgynek, aki próbálta elhitetni róla, hogy ért a digitalizációhoz. Az a benyomásom, hogy az Orbán-kormány bukásának egyik oka a digitális hatalomgyakorlás kései és kelletlen fölismerése. Ezzel nem azt állítom, hogy Orbán Viktor ebbe bukott bele. Csupán azt, hogy ha nem Varga Juditot szánja a kegyelmi botrány egyik bűnbakjának, akkor a politikusnő (volt) férje talán nem Orbán ellen használja a fészbukos profizmusát. 

A sors iróniája, hogy a volt és a jelenlegi miniszterelnök egyaránt a társadalmi egyeztetés jelenségével bajlódott és bajlódik. Mindketten abból indultak ki, hogy el kéne hitetni a választópolgárokkal, hogy együtt kormányozzák velük az országot. Ehhez Orbán Viktor eszköze a nemzeti konzultáció volt, Magyar Péteré pedig a közösségi média, leginkább a Facebook. A volt miniszterelnök a nemzeti konzultációt jobbnak, hatékonyabbnak tartotta a népszavazásnál vagy a közvélemény-kutatásnál. Találmányának lényege, hogy egyetértési pontokat keresett. A veszprémi újságnak adott interjúban például kifejtette: „A nemzeti konzultációról kiderült, hogy a véleményem egybeesik azzal, amit az emberek mondanak.” (Napló, 2018. február 15.) Ezen azért nem csodálkozom, mert három évvel később arról is beszámolt, hogy „Ma délelőtt szeretném véglegesíteni a kérdéseket.” (Magyar Rádió, 2021. február 12.)     

A magyar kormány körülbelül százmilliárd forintot vesztegetett a nemzeti konzultációkra. Mindig összejött egy-másfél millió szavazat. A „jól” megválasztott kérdésekre adott válaszok természetesen alátámasztották Orbánék szándékát. Nemcsak azt, hogy együtt kormányoznak a választóikkal, hanem azt is, hogy Brüsszelben botot dughattak az uniós küllők közé, hisz’ a magyar nép megbízásából cselekedtek. Vajon az országos politikába belecsöppent Magyar Péternek mi nem tetszett a nemzeti konzultációban? A hatalmi képmutatás? Vagy az, hogy a jogilag és erkölcsileg illő társadalmi egyeztetést Orbánék ilyen drágán (túlárazva) érték el?

Ő sokkal olcsóbban és korszerűbben csinálja ugyanezt. Fészbukos üzenőfalának 1,6 millió követője van, ez nagyjából annyi, amennyien visszaküldték a nemzeti konzultációra adott válaszokat. A jelenlegi kormányfő társadalmi egyeztetést hirdethetett meg a világhálón, és rengeteg pénzt spórolt meg nekünk. Addig nem is volt gondja ezzel, amíg eltalálta az egyetértési pontokat. Június vége felé azonban ötlete támadt: Sulyok Tamás helyett jó volna köztársasági elnöknek egy rokonszenves asszony, akivel összefutott az amerikai nagykövetség nyári partiján. A világ legjobb női sakkozója szimultánt játszott a vendégekkel, és az újdonsült miniszterelnököt is mattolta.

A nevét Magyar Péter úgy dobta be a köztudatba, hogy társadalmi egyeztetést ígért, azt azonban nem fűzte hozzá, hogy miután huszonnégy óra alatt néhány tízezren hozzászoltak az üzenőfalán, a maga részéről lezárta a „társadalmi egyeztetést”. A vélemények elemzésénél derült ki, hogy a követői nem föltétlenül azonosak a vele egyetértőkkel. Pedig ha olvasta volna Berend T. Iván történész fészbukos bejegyzését, megtudhatta volna, hogy egy uniós felmérés szerint a tagállamok közül Magyarországon van a legtöbb antiszemita, a felmértek 36 százaléka. Nagyjából minden harmadik válaszoló idegenkedik a zsidóktól. Nyilvánvaló, hogy a Tisza Párt szavazói között vigasztalóbb az arány, de már az is felér a miniszterelnöki vereséggel, ha „csak” minden negyedik válaszoló szerint egy vallásához ragaszkodó sakkozó nem lehet Magyarország államfője..

Alig telt el néhány hét, és országunk első embere máris megérte a második kommunikációs vereséget is. Megint csak rövidre zárta azt a fránya tásadalmi egyeztetést, vagy ismét félreértelmezte a helyzetet. Nem azt választotta az elszámoltatási hivatal vezetőjének, akit a netező közvélemény szeretett volna. A tiszások közül sokan fordultak szembe vele. Elöljáróban a digitális könnyűlovasság, amely kétszavas, egymondatos indulatokkal rohamozta meg. Utána érkeztek a vértesek, lassabb és testesebb lovakon, de jobban forgatva az érvelés kardját. Akarva-akaratlanul felvillantották, hogy mi történik az előszeretettel  fészbukozó miniszterelnökkel, ha úgy akar együtt kormányozni a digitális választópolgárokkal, hogy rosszul méri fől az egyetértési pontot.

Vannak értelmezők, akik ellentmondást fedeztek föl a két kommunikációs vereség között. Az elsőnél ugyebár Magyar Péter feláldozott egy alkalmas államfő-jelöltet, mert a hívei idegenkedtek tőle. A másodiknál viszont a sarkára állt, és kitartott a jelöltje mellett. Eme okfejtésben van logika, mégis figyelemre méltó egy szám. Miniszterelnöksége első száztíz napjában Magyar Péter hatszázszor írt a közösségi üzenőfalára. Napi átlagban ötször, de volt egy, amikor tizenkétszer. Irigylem az munkabírását, bár gyakori hibalehetőséggel kecsegtet, ha az alföldi aszályválság kezelése, a paksi fenékküszöb lerakása és a mohácsi csatabeszéd elmondása közepette még egyetértési pontokat is keresgél a világhálón.

Páratlan népszerűségének sorvadásáról árulkodik a bejegyzésem utáni összeállítás. Válogathattam volna idézetet olyan véleményvezérektől, akik ellenfelei, sőt ellenségei az újdonsült kormányfőnek. Elgondolkoztatóbb azonban, hogy az idézett politikusok, politológusok, publicisták, szociológusok és újságírók felszabadulásként élték meg április 12.-ét. Bizony romlik a közérzetük.

Tíz mondat Magyar Péterről

A többség nemcsak Magyar Péter kapkodását utasította el, hanem Polgár személyét is. (Tanács István újságíró, Facebook.com, 2026. július 28.)

A túlmozgása jelenti a legnagyobb veszélyt. (László Róbert szociológus, Klubrádió, 2026. július 29.)

/„Nem hinném.”(Magyar Péter kommentelő a köztévés híradó-főszerkesztő és műsorvezető kinevezéséről, Facebook.com, 2016. augusztus 3.)/ Vannak mondatok, amelyek intézkednek. (Tarjányi Péter publicista, Facebook.com, 2026. augusztus 4.)

Magyar Pétert én nem tudom megállítani, a sajtó sem, senki: kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani, a Tisza szavazóbázisa. (Vona Gábor Második Reformkor-politikus, Spirit FM, 2026. augusztus 5.)

Nem elég demokratának lenni, annak is kell látszani. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a kommentelő miniszterelnökről, Népszava.hu, 2026.  augusztus 8.)

Egy kormányfői „vélemény” egy tizedmásodperc alatt születik meg és kerül nyilvánosságra, ráadásul olyan témában, amitől aktív kormányfőnek távol kellene tartania magát. (Balassa Tamás újságíró, Népszava.hu, 2026. augusztus 16.)

Folyamatos bejelentkezéseivel uralja a nyilvánosságot. (Nagy Attila Tibor politológus, Index.hu, 2026. augusztus 16.)

A kevesebb akciófilmesített miniszterelnöki bejelentkezés több lenne. (Molnár Bálint publicista, Kolozsváros.com, 2026. augusztus 18.)

Az ország egyes számú politikusától a pártatlan megfigyelő is több higgadtságot, megfontoltabb közszereplést vár. (Bokor Pál újságíró, Hang.hu, 2026. augusztus 21.)

Az elképesztő gyorsasággal népszerűvé lett politikus-influenszer népszerűsége pillanatok alatt az ellentétébe fordulhat. (Batka Zoltán újságíró, Népszava.hu, 2026. szeptember 1.)

A szerző Médianapló-bejegyzése 2026. szeptember 1-jén.