Hajnalban, négy és öt között ismerős hangra ébredtem. Éjfélkor nyitva felejtettem a Klubrádió kényszerű digitalizálódása után vásárolt online készüléket. Cserhalmi Imre orgánumára ismertem, a bulvárról elmélkedett a 89 éves újságíró. Szerinte nem föltétlenül azonos a „szeméttel”. Mondandóját így foglalta össze: „Ahol nagyon sokan esznek, azt kéne javítani.”
Az unokáimtól tudom, hogy az iskolai étkeztetés nem a konyhakultúra magasiskolája. A nevetséges állami normatívából nem telik ízletes ebédre. Ettől függetlenül igaza van a veterán újságírónak: valaha a tömegeknek szánt bulvár-újságírás nem a silányság jegyében indult. Az Amerikába özönlő bevándorlók tájékoztatására rossz minőségű papírra nyomtatták azt a néhány száz szót, amelyet az angolt rosszul beszélőknek szántak. A francia boulevard kifejezést akkor még nem is használták a sajtóban. Ehhez ki kellett alakítani a városok sugárút-rendszerét.
A közlekedési csomópontokon rikkancsok fillérekért árulták a rikító színekkel nyomott és rikító szalagcímekkel ellátott újságokat. A múlt század közepén a szocialista bulvárnak nevezett Esti Hírlap hatvan fillérbe került. Budapesten dél körül már rikoltozták az aluljárókban. Hozzánk, Kecskemétre délután négykor érkezett, és a főutca végén található szobor, az úgynevezett Vasmarcsa tövében felállított alumínium házacskában adtak túl rajta. Cserhalmi Imre szerint a XXI. században változott meg a funkciója. A politikusok megérezték benne a szavazatszerzés kézenfekvő eszközét.
A nyilvánosság első számú kedvezményezettjei, a iniszterelnökök közül Medgyessy Péter nem volt érzékeny a bulvárra, de az uszodajárása és a kubai kiruccanása vonzotta a bulvárt. Gyurcsány Ferenc szerette volna a nyilvánosságban hasznosítani a futószenvedélyét, de olyan csúnyán szedte a lábát, hogy a kommunikációs stábja lebeszélte erről. Maradt neki az ártalmatlanabb főzés. Bajnai Gordon nem írta be nevét a magyar bulvár legújabb kori történetébe, csak elismerte a létjogosultságát. Orbán Viktor azonban elég régen gyakorolja a hatalmat ahhoz, hogy kiderüljön: nincs ellenére.
Bizalmi emberével, Rogán Antallal nem az a baj, hogy egyénileg használja ki a bulvárban rejlő lehetőségeket. Ő irányítja a kormányzati propaganda-gépezetet, és a bulvár hatáselemek ellensúlyozzák a politikai üzenetek egyhangúságát, szükségszerű sulykolását. A frontszolgálatos újságírók ilyenkor írják meg a századik cikket is Szabó Zsófi és Shane Tusup flörtjéről, hogy maradjon azért olvasója az államilag bekebelezett sajtónak.
Tíz mondat a bulvárról
A bulvárlap olyan, mint a hamburger: tömegcikk. (Ómolnár Miklós újságíró, Magyar Nemzet, 2003. március 29.)
Nagy különbség van abban, hogy ki hogyan gondolkodik a bulvársajtó szerepéről. Aki ezt nem fogadja el, afölött eljárt az idő. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Magyar Narancs, 2007. február 15.)
Most éppen a bulvársajtó elvárásaihoz igazodva politizál. (Tóth Gy. László politológus Rogán Antalról, Barikád.hu, 2007. november 20.)
A magyarországi bulvár működése példa nélküli. Ugyan bulvár és ízléstelenség mindenhol van, de másutt a személyiségi jogokat tiszteletben szokás tartani. (L. Simon László Fidesz-politikus, Magyar Narancs, 2010. december 9.)
Ha a bulvárnak kinyitod a bejárati ajtót, nem áll meg az előszobában. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Mozgó Világ, 2011/november)
A bulvár arra mindenképpen jó, hogy nem politikusi szerepben is megmutathassuk magunkat. (Szijjártó Péter Fidesz-politikus, FN24.hu, 2012. szeptember 18.)
A bulvár sem hazug, egyszerűen nagyobb tömegeket érdeklő módon beszél valamiről. (Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója, 168 Óra Online, 2017. október 16.)
A politika bulvárosodott, a bulvár pedig elkezdett politizálni. (Kéri László politológus, ATV, 2017. október 17.)
A KESMA húzótermékei megtestesítenek mindent, amivel szemben egy keresztény, konzervatív rendszer elvileg meghatározza magát. (Borbás Barna újságíró, Válaszonline.hu, 2019. február 6.)
Ahol nagyon sokan esznek, azt kéne javítani. (Cserhalmi Imre újságíró, 2022. november 26.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2022. november 26-án.