Okom van rá, hogy nem írok nekrológot Moldováról. Holtában azzal adtam meg neki a tiszteletet, hogy tegnap kiválasztottam a tíz legjobb mondatát, amelyet harminc év alatt gyűjtöttem össze a sajtóból. Most pedig olvasom azokat a fránya nekrológokat, és az a benyomásom, hogy akik sebtében igyekeznek értelmezni az életművét, nem képesek vele mit kezdeni. Egyetlen olyan szöveget találtam, amelynek szerzője a maga ellentmondásosságában érzékelte a Moldova-jelenséget. A legidősebb tanítványom, aki hamarosan 54 éves lesz.
Már diplomás és családos emberként jelentkezett a szegedi egyetem fővárosba kihelyezett tagozatára, a szomszédos kerületből járt át a kispesti iskolába. Emlékszem a padlizsán színű télikabátjára, és arra, hogy nagyon újságíró akart lenni. Tudatossága kiemelte az amúgy rokonszenves, de motiválatlan élsportolók és manökenek közül, akiknek sok szabadidejük volt, és pénzük is a borsos tandíjra. Majd amikor Bölcs István, a 168 Óra egyik alapítója – aki pályakezdő tanár korában filmesztétikára tanított a Városi moziban Kecskeméten – azt firtatta, nincs-e olyan tanítványom, akit elindíthatnának a pályán, az „öregfiút” ajánlottam.
Befutott, megdolgozott érte. Alapember lett a hetilap szerkesztőségében, majd az egyik digitális újságnál az úgynevezett nagyinterjúk mesterévé nőtte ki magát. Ha könyve jelenik meg, elhoz egy dedikált példányt. Ha pedig újabb interjúja, akkor kommentár nélkül küldöm át neki világhálón azokat a mondatokat, amelyek besorolhatóak a mintegy háromezer szállóigényi gyűjteményembe. Most már elég sok van belőlük, legidősebb tanítványom ugyanis ama zsurnaliszták közé tartozik, akik nem elrontják, hanem megjavítják a beszélgetőpartnerek nyilvánosságnak szánt gondolatait.
Tudom róla, hogy Moldova György a példaképe. Ezzel magyarázható, hogy nem nekrológot írt, inkább bőven idézett a vele készített interjúkból. Az általa kiemelt mondatokból választottam a bejegyzés után olvasható tízet. Hitelesebben adják vissza a Moldova-jelenséget, mintha egy nekrológ-író sebtében ömlengene a tegnap elhunyt íróról. Az egyik idézet nem nagy dobás, mégis szíven ütött. Így hangzik: „Írni nem lehet ímmel-ámmal.” Médiatanárként abban reménykedem, hogy az idéző nemcsak Moldovától tanulta ezt, hanem egy kicsit tőlem is.
Tíz mondat Moldova Györgytől Nagy József nagyinterjúiban
Isten nevét hol kis kezdőbetűvel írom, hol naggyal.
Az okos zsidók az MTK-nak drukkolnak, a hülye zsidók, a magamfajták meg a Vasasnak.
Kádár szelleme már most erősödik, különösen a kocsmákban, egyenes arányban a féldecik számával.
Látom ezt a mostani rezsimet, és tán láthatom még a bukását is.
/A riportozásról/ Nem lehet mindig regényt, szépprózát írni, töltődni kell.
Írni nem lehet ímmel-ámmal.
Nekem a betű alakja is számít.
Eladtak úgy 14 millió példányt a könyveimből.
Arra számítok, hogy jár majd némi felhajtással a halálom, és az mindig segíti az eladást.
A halálom, úgy képzelem, apróhirdetés formájában jelenik meg a sajtóban: Használt férfiruhák középméretben eladók, özvegy Moldova Györgyné.
A szerző Médianapló-bejegyzése 2022. június 6-án.
Moldova gyorsan oldódó klasszikus?
Szerencséje volt az életben, mert túlélt mindent és mindenkit. Pechje a halálában, hogy egy államosított vallási ünnep, a pünkösd első napján hunyt el. Se másnap, se most, harmadnap nem jelentek meg újságok, amelyek a maguk régi módján érdemben búcsúzhattak volna tőle.
Maradt a digitális sajtó, túlnyomórészt negyven alatti újságírókkal. Közülük is inkább a család nélküli fiatalok vállalnak ünnepi ügyeletet, márpedig a koruk miatt aligha tartoznak Moldova György rajongói vagy gyűlölői közé. Hallottak valamit harangozni róla, személyes véleménnyel azonban nem dúsíthatták a Magyar Távirati Iroda egyébként korrekt közleményét, amelyet inkább lexikoncikknek neveznék. A hétvégi (független és ellenzéki) sajtóból épp az olvasmányélmény, a hozzáadott érték hiányzott. Ugyanezzel magyarázható, hogy a kormánypárti sajtó sem lépett túl az MTI semleges tárgyszerűségén.
A visszafogottságba az is belejátszott, hogy kapóra jött volna ugyan neki Moldova György gyakran kárhoztatott „kádárizmusa”, a halott iránti tapintatból azonban nem élt a témában rejlő ideológiai lehetőséggel. A digitális sajtó munkatársai tehát mindhárom tömbben nemzedéki és kegyeleti okból nem foglaltak állást Moldova-ügyben. A kormánypárti politikusoktól pedig nem is várható el, hogy értékeljék egy magát kommunistának tartó, bár párton kívüli író életművét. Mi hasznuk volna belőle? Az ellenzéki politikusok viszont kötelességüknek érezték, hogy fészbukos üzenőfalukra felírják Moldova György nevét.
De mert Kádár János iránti rokonszenvével nem tudtak mit kezdeni, csak nyögvenyelős mondatokra telt a fantáziátlan megnyilvánulásaikból. Egyetlen kivétel volt, Jámbor András megszólalása. A vegyes (józsefvárosi-ferencvárosi) választókerület képviselője annyira új fiú az országgyűlésben, hogy még nem sajátította el a semmitmondás mesterségét. Így értékelte Moldovát: „Instant klasszikus lett nálam.” Az instant ugyebár azt jelenti, hogy azonnali, illékony, múló, pillanatnyi, sürgős. Reggeli kávézás, teázás előtt persze gyorsan oldódót jelent. Nocsak. Moldova gyorsan oldódó klasszikus volna egy 36 éves közéleti személyiség számára?
Eme ellentmondással a pályakezdő politikus mintha fején találta volna a szöget. Most már csak azt kéne megtanulnia, hogy magyar nyilvánosságnak szánt mondatban két idegen szót nem érdemes használni.
Tíz mondat Moldova Györgyről
Moldova György az egyetlen magyar író, akiről országot neveztek el. (Kemény Gábor nyelvész, Édes Anyanyelvünk, 1999/3.)
Közismert, valaha jobb napokat látott író. (Papp László Tamás publicista, hvg.hu, 2006. november 14.)
Moldováról máig nem jut eszembe semmi, de ez már nem is munkaköri kötelességem. (Ungvári Tamás irodalomtörténész, Amerikai Magyar Népszava, 2007. január 9.)
Általában pongyolán összecsapja a könyveit, de olvasmányosak. (Majláth Mikes László humorista, Amerikai Magyar Népszava, 2007. április 17.)
Moldovának máig nagy az olvasótábora, ugyanakkor az akadémikus kritika számára megszűnt létezni. (Hovanyecz László újságíró, Népszabadság, 2009. március 12.)
A szocializmus idején belülről fricskázta a rendszert, ma kívülről sírja vissza. (Föld S. Péter humorista, Klubháló, 2009. március 22.)
Moldova az utolsó kádárista. (Karinthy Márton színigazgató, Heti Válasz, 2011. október 6.)
A riportjait megőrzi az utókor, a regényeit megeszi az enyészet. (Belénessy Csaba újságíró, Facebook.com, 2022. június 4.)
Instant klasszikus lett nálam. (Jámbor András Párbeszéd-politikus, Facebook.com, 2022. június 4.)
Volt valaki. (Friss Róbert újságíró, Népszava Online, 2022. június 4.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2022. június 6-án.
