A szerző Médianapló-bejegyzései.
Orbán délelőttje egy nemzetközi tanácskozáson
Ha fontos beszéddel lép a nyilvánosság elé, megvárom a Miniszterelnök.hu jegyzőkönyvét. Országunk első embere a CPAC budapesti összejövetelén így kezdte: „Délelőtt sem futni, sem úszni nem lehet világcsúcsot. Kérem, hogy ennek a megértésével fogadják a gondolataimat.”
De ha előre megírt beszédet olvasott föl, akkor álszerényen fogalmazott. A csúcs ugyanis nem a napszakon múlik, hanem a pillanatnyi és mérhető teljesítményen. A futók és az úszók olykor jobb eredményt érnek el a délelőtti előfutamban, mint az esti döntőben. Ettől persze még győzhetnek is. A jegyzőkönyv elolvasása után meghallgattam a beszédet is, és arra jutottam, hogy a szónok felkészült az előadásra. Erről árulkodik a fészbukos üzenőfalára föltett fénykép: rövid ujjú, fehér pólóban fogalmazza a mondandóját.
A helyszínen pedig rögtönzött. Bár belenézett a jegyzeteibe, és akadtak részletek, amelyeket fel is olvasott. A színészek ezt nevezik fél playback-nek. Napjában több előadást tartanak, ezért takarékosságból nem visznek magukkal zenekart. Az előre fölvett zenére énekelnek, néha csak tátognak. A nemzetközi összejövetelen Orbán magyarul beszélt ugyan, de tekintettel kellett lennie az érintkezés világnyelvére is. Megválogatta a szavait. Így magyarázta el például a győzelem receptjét: „A magyar lecke az, hogy nincs csodafegyver. Csak meló van.”
Vajon a melót hogyan fordították angolra a tolmácsok? A szónok megszólalásából kiéreztem a munka rokon értelmű szavait, a gürcölést és a vesződséget is. Az angolban talán a gig felel meg nekik. Bár szobatársam az egyetemi kollégiumból, aki épp most állított össze egy angol-magyar történelmi szakszótárt, arra figyelmeztetett, hogy az amerikaiak lazábbak az angoloknál. Náluk a job is melót jelent. Feltűnt a progresszív szó gyakori használata is, a félórás előadásban tizenötször hangzott el.
Orbán a magyar viszonyokat kevésbé ismerő vendégek kedvéért egybemarkolta az ellenfeleit, és a progresszívek kifejezéssel illette őket. A kormánypárti sajtóban a progresszív már nem a haladót, élenjárót, fejlődőt jelenti. Miniszterelnökünk mintha a kommunistákat, a szocialistákat, a liberálisokat, a neomarxistákat címkézné vele. Meg ama konzervatívokat is, akik kiábrándultak a hatalomgyakorlásából. Lehetséges, hogy azért használta oly gyakran e szót, mert a vendégek előtt nem akarta a kelleténél többször részletezni, amit mi már megszoktunk?
Azt, hogy mindenkit az ellenségének tekint, aki nem az ő nótáját fújja.
Tíz mondat Orbán Viktortól (Hír TV, 2022. május 19.)
/A szocialista diktatúráról/ Politikai korrektség, orwelli újbeszél, állam által irányított nyilvánosság, a magántulajdon kisajátítása és a jobboldaliak megbélyegzése.
Győzni csak úgy lehet, ha nem fogadjuk el a mások által kínált megoldásokat és utat.
A média megléte szükséges, de nem elégséges feltétele a győzelemnek.
A baloldali vélemény csak azért tűnik többséginek, mert a média segít nekik felerősíteni a hangjukat.
Már azelőtt nyilvánosságra hozzuk, mire készül a baloldal, még mielőtt megtennék.
Meg kell találni azt a néhány kérdést, amiben a baloldal teljesen elszakadt a valóságtól, és be kell mutatni, de úgy, hogy ne csak a tojásfejűek értsék.
/A hozzá húzók belső egységéről/ Ha a politikában boldogulni akarunk, soha ne azt nézzük, miben nem értünk egyet a másikkal, hanem azt keressük, hogy hol vannak a közös pontok.
Igaz, hogy a spin doctor egy hasznos állatfajta, de megérteni a problémát nekünk, politikacsinálóknak kell.
Minden héten kijelölök egy napot, amit csak olvasásra fordítok.
A magyar lecke az, hogy nincs csodafegyver. Csak meló van.
2022. május 21.
Orbán hogyan hangolja a nyilvánosságot?
Még mindig a miniszterelnök minapi mondandóján rágódom. Egy nemzetközi konferencián kifejtette, hogy milyen szerepet tulajdonít a hazai nyilvánosságnak. Okfejtéséből idézem e mozzanatot: „A baloldali vélemény csak azért tűnhet többséginek, mert a média segít nekik felerősíteni a hangjukat.” Az értékítélet torz, amennyiben a médiát a nyilvánosság eszközrendszerének tartjuk. Tetemes részét ugyanis már befolyási övezetébe vonta a kormányzat. Ide nincs belépésük a hatalom gyakorlását fürkésző véleményformálóknak.
Azoknak a publicistáknak, akik épp azért tehetségesebbek a kormánypártiaknál, mert véleményt nyilvánítanak a saját politikai közegükről is. Ezért aztán az úgynevezett második nyilvánosság sokrétűbb, színesebb, érdekesebb, olvasmányosabb, mint a mennyiségi fölényben lévő állami. Ez a gondolat Dr. Varga Istvánnak az állásába került, amidőn a KESMA-kuratórium elnökeként vallotta be, hogy „Igényes, jó tollú újságírókat a másik oldalon látok.” (Behir, 2019.02.04.) Elmesélte a békéscsabai tévében, hogy reggelenként először a Népszavát olvassa, az Origóval szemben az Indexet részesíti előnyben, a hetilapok közül pedig az Élet és Irodalmat meg a Magyar Narancsot kedveli.
Orbán állításával ellentétben nemcsak a baloldali, hanem a hatalomgyakorlásból kiábrándult konzervatív véleményformálók is tehetségesebbek a kormánypártiaknál, mert nem pártiak. Miközben bírálják a hatalmon lévőket, nem kímélik az ellenzéki politikusokat sem. 2019 eleje óta annyiban változott a helyzetük, hogy szűkültek a lehetőségeik. Orbánék pedig némi késéssel felismerték a hangerősítők jelentőségét. Megalapították például a Megafon nevű „nonprofit” vállalkozást. Ráadásul magukat és a publicistáikat befizették a közösségi oldalakra. A választási kampányban többször annyit utaltak át a Googlenek, a Facebooknak, a Twitternek, az Instagramnak és a TikToknak, mint az ellenzéki pártok.
Az már a médiahelyzet iróniája, hogy az anyagilag gyöngébben eleresztett ellenzéki politikusok inkább önmagukat fizették be a közösségi fórumokra, mint az őket is meg-megcsipkedő ellenzéki véleményformálókat. Pedig az utóbbiak jobban írnak, és szabadabban gondolkodnak, mint ők. Elfogadom persze Végel László vajdasági író érvelését, miszerint „A kapitalista rendszerben pártok nélkül nincs politikai pluralizmus.” (Mozgó Világ, 2022/5.). Az ellenzék választási vereségéből mégis azt a következtetést vontam le, hogy legközelebb olyan pártra szavazok, amelyben nincsenek politikusok.
Tíz mondat a hangról
Az ellenzék úgy gondolja, hogy a hangerő és a nagy szavak pótolják a támogatottságot. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2010. október 2.)
Orbán Viktor nem viseli el a független hangot. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2016. december 21.)
Az igazság hangja gyenge, mert nincs mögötte egy fillér sem. (Majtényi László alkotmányjogász, ATV, 2019. szeptember 11.)
Az ellenzék egyetlen sok emberhez elérő hangja, a Klubrádió is a végnapjait éli. (Bruck András író, Facebook.com, 2021. február 6.)
Amikor elindítottam a Megafont, azt vállaltuk, hogy felkaroljuk és támogatjuk a jobboldali véleményvezéreket, amennyire csak erőnkből telik. (Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, a Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft igazgatója, Mandiner.hu, 2021. április 14.)
Az egyetlen hangon harsogó rendszer ellenzéke szükségszerűen sokszínű. (Balogh Gábor publicista, Azonnali, 2021. május 10.)
A Megafon jelentősége 2022 vonatkozásában felbecsülhetetlenül nagy. (Trombitás Kristóf publicista, Mandiner.hu, 2021. szeptember 19.)
Az én hangom nemcsak betölti a teret, de ki is üríti. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, TikTok.com, 2022. január 10.
Az állami média most blokkolja a kritikus hangokat. (Gulyás Erika újságíró, Népszava, 2022. március 7.)
A baloldali vélemény csak azért tűnhet többséginek, mert a média segít nekik felerősíteni a hangjukat. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2022. május 19.)
2022. május 22.