A kormány és a Fidesz propagandagépezetét nevezik így. Továbbá szinte kötelezően illik dicsérni, még az ellenzéki megnyilatkozásokban is. Baráti beszélgetésekben − néha már unhatják is − mindig ugyanazt a példát szoktam elmondani. Egy új gátrendszert lehet dicsérni, némi képzavarral ömlengeni róla, de csak az első nagy árhullámot követően lehet érdemben megítélni a minőségét. Ugyanez igaz a propagandagépezetre is.
S lám, az első nagyobb gubanc bekövetkeztekor rögtön csúfosan megbukott! Pedig a feladat, nemcsak utólag, nem tűnt megoldhatatlannak. Mindenképpen kerülendők az olyan kifejezések, mint pápalátogatás, ártatlanság, elhamarkodott döntés, alaposság hiánya, megvezetés, külső presszió. Pár nap elteltével nagyjából a következő szöveget kellett volna Novák Katalin kezébe adni: K. Endre kegyelmi kérvényét a jogászokkal alaposan áttanulmányoztuk, még külső szakértőkkel is konzultáltunk. Ezek után, megismerve az elítélt mély megbánását, börtönbeli példamutató viselkedését, családi körülményeit, arra a meggyőződésre jutottam, a büntetés már elérte a célját, annak folytatása nem indokolt. Pont. Apró csicsázás, finomítás még lehet a szövegen, de a túlbeszélés mindenképpen elkerülendő lett volna.
Hiszem, hogy ebben az esetben mára minden maradt volna változatlan. Nagy szerencsénkre nem így történt!
Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 12. számának Páratlan oldalán 2024. március 22-én.
