A szociális fóbia (más néven társas fóbia; szociális szorongásos zavar) egy olyan pszichiátriai betegség, mely során a páciens tartós és irracionális félelmet, szorongást érez társas helyzetekben vagy nyilvános szereplés alatt.
- Az egészséges viszolygásoktól a már komolyabb problémát a mérték különbözteti meg, hogy az egyén mennyire gondolja túlzónak a helyzetek kínosságát, milyen mértékben húzódik vissza, és mi mindent tesz meg a számára kellemetlennek tartott szituációk elkerülése érdekében.
- A korábban neurózisnak tartott betegséget bár eleinte ritkának vélték, viszonylag gyakori előfordulású (az emberek átlagosan 10 százalékát érinti életük során, kisebb vagy komolyabb formában). A kutatások azt mutatják, hogy a szociális fóbia kialakulása serdülőknél a legvalószínűbb, a páciensek 95 százalékánál jelent meg húszéves kor előtt. A felnőttek körülbelül 4 százaléka szenved tőle, ekkor már inkább a betegség körülírt formája jelentkezik. A szociális fóbia nőkre kis mértékben jobban jellemző, mint férfiakra.
- Keletkezésének okai egyelőre nem ismertek, de vizsgálatok alapján megállapították, hogy a szociális fóbia öröklődhet, vagy kialakulhat hosszú hónapokig, akár évig tartó időszak alatt is. Ritkábban egy trauma, tragikus esemény hatására jelenik meg. Összefoglalóan valamilyen pszichés fejlődési zavar áll mögötte, ami miatt az önkép sérült.
- Ha a kialakult szociális fóbiát nem kezelik, az nemcsak tartóssá válik, de további betegségek megjelenésének esélyét is fokozza: legnagyobb valószínűséggel újabb, egyszerű fóbia jelenik meg, agorafóbia, generalizált szorongás szindróma, kényszerbetegség, alkoholizmus vagy akár major depresszió is. A tünetektől való szorongás pedig ördögi kört indít meg: maga a szimptómák megjelenésének lehetősége is a félelem tárgyává válhat. A kezelést nem könnyíti meg az sem, hogy jellemzően a betegek igyekeznek sokáig titkolni, milyen problémával is küzdenek.
A szociális szorongás (másik nevén szociális fóbia) az egyik leggyakoribb szorongásos zavar.
Nehezen felismerhető, mivel gyakran társulnak hozzá más zavarok, melyek elfedik a szociális szorongás jelenlétét. Ilyen pl. a depresszió, szerhasználat, agorafóbia, pánikzavar vagy egyéb szorongásos zavarok, melyek fennállása esetén nehéz észrevenni a szociális fóbia tüneteit.
Kialakulásának oka igen változatos, akár öröklődhet is, de bizonyos helyzetek, traumák is előidézhetik. Ilyen helyzet pl. a nyilvános megszégyenülés, „beégés”, de rengeteg szituáció okozhat szociális szorongást.
Általában gyermek- és serdülőkorban kezdődik és idővel egyre súlyosabb lehet. A félelem miatt a személy elkerül minden olyan helyzetet, amely a szorongását előidézheti. Mivel az élet számos területén szükséges emberekkel kommunikálni, ez a szorongás megkeserítheti a személy mindennapjait. Így rengeteg szituációban nem mer majd részt venni, elzárkózhat a külvilág elől.
A szociális fóbia jelentősen megnehezíti a kapcsolatok kialakítását másokkal, de a munkahelyi, iskolai teljesítményre is negatív hatással lehet.
A többi ember sokszor negatívan reagál a szociális szorongásra: kényesnek tarthatják, értetlenül állhatnak a szorongó személy reakcióihoz. Mivel a szociális fóbiával küzdők attól is rettegnek, hogy valaki észreveszi szorongásukat, a környezetük negatív reakciói még jobban erősíthetik félelmüket.
Ha úgy érzed, a félelmeid miatt kimaradsz fontos dolgokból, már nehézzé vált a mindennapi életed, ne habozz segítséget kérni. A szociális szorongás egy mentális nehézség, nem gyengeség!
Ha találkozol egy szociálisan szorongó emberrel, fontos, hogy türelmes és elfogadó légy! Sokat jelent ilyenkor, ha kedvesek vagyunk egymással.
