Erdei Anna egyéni hangvételű, korszerű grafikusművész, aki tanuló évei során nemcsak alapos jártasságot szerzett a különböző hagyományos és kortárs grafikai eljárások dzsungelében, hanem évtízedeken át, nyugdíjaztatásáig tanította is ezeket a nyíregyházi szakközépiskolában. A fentiek ellenére művészi eszköztárának domináns eleme az érzékletes, kifejező, végtelen változatos lehetőségeket kínáló művészi rajz. Ezzel először a marosvásárhelyi líceumi tanulmányai során ismerkedett a kor legkiválóbb erdélyi magyar művészetpedagógusainak irányításával. Itt szerzett tudását egyetemi évei alatt kolozsvári ízekkel, zamatokkal fűszerezte és ebből formálódott, erősödött az alapvetően lírainak tűnő, olykor robusztus, vagy egyenesen drámai kifejezésmód, amellyel – mint minden művész – az élet, mindennapjaink alapvető kérdéseire keres válaszokat.
Gyakran a szén, kréta, ceruza, ecset csak lehetletnyit érinti a felületet, már-már kétkedést, bizonytalanságot sugallva. A szakmabeliek tudják, milyen magabiztos rajztudás, anyag és technika ismeret szükséges az ilyen típusú megjelenítésekhez. Erdei a művészi kifejezésnód széles skáláját ismeri, alkalmazza. A vibrálónak, kereső jellegűnek ható vonalakat, vonalhálókat határozott, erőteljes kontúrok, sokszor mértani merevségű foltok váltják, szakítják meg, keretezik.
Az alkotó inkább érzi, mint fontolgatja azt, hogy mi segíti elő mondanaivalójának maradéktalan érvényre jutását, és anélkül, hogy ezt tételesen megfogalmazná, ösztönösen alakítja, formálja, komponálja, tökéletesíti a rendelkezésére álló eszköztárral öntörvényű képi világát egyedivé, hitelessé. Általános jellegű, sokszor és sokak által feldolgozott témákat választ. Szerelemről, alkotói, emberi szabadságról, vágyakról, álmokról és kiábrándulásokról hoz létre olyan egyszerű, direkt hatású grafikai üzeneteket, amelyek a néző részéről sohasem megfejtést, sokkal inkább beleélést, empátiát igényelnek. Életkorából adódóan pontosan tudja, hogy az angyalok tovaszállnak, a tükröződés gyakran torzképet mutat, és a Pegazus szárnyalás helyett időnként botladozik. Munkáinak közvetlensége, tárgyilagos őszintesége a biztos szakmai tudás mellett olyan ritka erény, amely nem mindennapi erkölcsi, művészi tartásról tanúskodik.
Olykor klasszikus témák ihletik (Genézis, Pegazus, Bábel tornya), néha irodalmi művek ürügyén (Arghezi, Kaffka, Madách) fogalmazza meg érzéseit, gondolatait. Ezeken az illusztrációknak szánt grafikai lapokon, „versképeken” megítélésem szerint elsősorban nem a fenti szerzők világlátását, hanem a saját érzésvilágának, gondolkodásmódjának megerősítését formálja képi üzenetté.
Zömmel fekete-fehér alkotásokat készít, rajzait, metszeteit kollázs technikával gazdagítja, olykor vöröses vonalakkal, foltokkal hangsúlyozza ezek drámaiságát. Minden kortárs alkotóhoz hasonlóan, ő is érzi, érti, hogy a felgyorsúlt váltások, a műfaji, technikai korlátok elmosódásának, a kifejezésbeli lehetőségek túlburjánzásának korát éljük. A jelenséget a szakmai erényeket, hagyományokat a váltásoknál fontosabbnak tartó távolságtartással kezeli. Művei tanulsága szerint úgy döntött, hogy nem szándékszik a bizonytalan kimenetelű ezredfordulós folyamatnak cselekvő részésévé, támogatójává, elősegítőjévé válni, a hagyományos értékrend már-már végvári oltalmazójaként halad tovább eddigi útján.
Szatmári származású művész, gyermekkorának néhány évét itt töltötte, innen került egy tehetségkutató körút felfedezettjeként előbb a marosvásárhelyi művészeti líceumban, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet grafikai szakára, és ennek elvégzése után vissza Marosvásárhelyre, ahol évekig tanította a leendő óvó- és tanítónőket a képzőművészeti nevelés módszertanára. 1990 óta Nyíregyházán él. Először 1988-ban rendezett szénrajzaiból egyéni tárlatot a szatmárnémeti Művészeti Múzeumban, majd 2015-ben, 70. életévében férjével, Zagyva László szobrászművésszel Nyíregyházán, Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben jelentkeztek olyan visszatekintő tárlattal, amely az összegzésen túl egyfajta számadásként is értékelhető azon a három településen, amelyek megítélésük szerint gondolkodásmódjuk, életművük, egész életútjuk alakításában meghatározó szerepet játszottak.
Számos díj, elismerés, cikkek, interjúk, alkotó táborok, tárlatok, katalógusok, alkalmazott grafikai feladatok tucatjai illusztrálják a lassan fél évszázados alkotói pálya kihívásait, eredményeit, sikereit. Mindez azonban csak felszín, látszat. A küzdelem java, lényegi része mindig a műteremben zajlik, csak ennek eredményessége hozhat szabadságot, feloldódást, igazi sikert. A fentiek záloga Z. Erdei Anna esetében is a hittel, szakmai tudással, alázattal és következetességgel létrehozott életmű.