Mi történne, ha a nigériai (vagy a perui, katari) miniszterelnök sorra Kijivbe, Moszkvába, Pekingbe, majd Washingtonba utazna, hogy a békéért dolgozzon az orosz–ukrán háborúban? Elmondom. Megmosolyognák. Ha a nigériai (perui stb.) kormányfő közismert idealista és talpig becsületes úriember (akad ilyen a történelemben, mint Woodrow Wilson vagy James Carter amerikai elnökök), a megmosolygás mellett jóhiszeműnek, naivnak és optimistának neveznék. És ha a nigériai elnök olyasfajta machiavellista himpellér, mint Trump, Fico, Dodik vagy Bolsonaro? Ebben az esetben mindenki úgy vélné, a hazai közönségnek játszik, napi politikai haszonlesés vezeti.
Magyarország súlya annyival nagyobb, mint Nigériáé, amennyiben tagja a NATO-nak és az EU-nak: azoknak a szervezeteknek, melyeket külpolitikája nap mint nap elárul. Csak hát miniszterelnökünk maga is hangsúlyozta, nem az EU soros elnökeként jár el. Nem is tehetné, hiszen előzőleg nem egyeztetett EU-s partnereivel, de az unió külpolitikáját egyébként sem a soros elnök képviseli, hanem a választott külpolitikai biztos. A békemisszió hajszállal sem hozta közelebb a kelet-európai békét. Viszont idehaza megerősítette az erre hiszékeny közvéleményben a békepárti Fidesz kontra háborúpárti Nyugat tézisét.
A magyar külpolitikával nem az az igazi baj, hogy olykor téved, vagy önző nemzeti érdeket képvisel. Hanem, hogy a magyar társadalom és a magyar kormány külső szövetségesei nem esnek egybe. A társadalom szövetségesei a NATO-ban és az EU-ban vannak. Hiszen ezekbe a szervezetekbe népszavazással léptünk be, és a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint is háromnegyedes támogatottsággal rendelkeznek.
Ezzel szemben a kormány szövetségesei a diktatúrák: Oroszország, Fehéroroszország, Kína, vagy az országaikat diktatórikus irányba elmozdító alakok: Kaczińsky, Vučić, Netanjáhu, Erdogan. Ehhez képest az olyan diplomáciai bárdolatlanság, mint nem fogadni szövetségesünk kongresszusi képviselőkből álló delegációját, vagy élcelődni nagykövetének nevén – már csak hab a tortán.
Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 29. számának Páratlan oldalán 2024. július 19-én.