Ellentétben az Élet és Irodalom szerzőinek és olvasóinak vélhető többségével, a magam részéről csak egyetérteni tudok bizonyos könyvek lefóliázásával. Először is, megfigyeltem, a könyvesboltok mostanában tele vannak gyermekekkel. Már hatéves is akad, hét-nyolc évesből sok, kiskamaszokból rengeteg. A minap is, kilencévesforma kislány lapozgatta Thomas Mann összes elbeszélései és kisregényeit. A tartalomjegyzéket böngészte, ám amikor rápillantott a Halál Velencében címre, a szűz elpirult, majd felsikoltott, bolti eladóknak kellett a friss levegőre kikísérniük. Hasonló történt a minap a Nemzeti Múzeum kiállításán is. Itt egy tizenegy éves fiúcska kiabálta, szédelegve és sápadtan, az idegösszeomlás határán: kislány akarok lenni!

Templomból kilépni sajátságos lelkiállapot. Az ember interjút nem ad, transzcendens gondolatok gyötrik. Fülében csengenek még a pap szavai, aki a Szentatyát idézte: „Ki vagyok én, hogy ítéljek feletted?”, így aztán a hívő ember nem tudja eldönteni, hogy Ferenc pápa most akkor demens vénember, vagy a magyar nemzet, kormány és kormánypárt szeretett, nagyra becsült vendége. Elmélázása közepette ér oda a könyvesbolthoz. A hívők fele-kétharmada, mint közismert, templom után könyvesboltba megy. Vasárnapi mise után a hetven százaléka. (Nagyjából hasonló arányt tapasztalunk az iskolából hazafelé tartó diákoknál is.) Betér, böngészget, lapozgat. Kinyitja a talán legnagyobb élő magyar író, Nádas Péter művét, az Emlékiratok könyvét. És hirtelen szívéhez kap: Dúró Dóra, most segíts! (A hívők szeretik és tisztelik Dóra kisasszonyt, akit közismerten a szeplőtelen fogantatás, a test feltámadása és a szentháromság misztériuma foglalkoztat.) A távolság sem jelentéktelen. Templomból kilépve a hívő mintegy 150-230 méterig áll a szentély hatása alatt. A törvényalkotó persze, meg kell értenünk, nem dolgozhat tól-ig határokkal. Átlagértékekre hagyatkozik. Tudományos felmérés szerint pedig egy templomból kilépő, statisztikai középérték szerint, 201 méter távolságig leledzik abban a szeretettel és megbocsátással teli lelkiállapotban, melyben egy melegekről szóló könyv szerzőjét pokolra kívánja, előtte életfogytig tartó tömlöccel, kenyéren és vízen.

Szinte restelkedve hivatkozom a fóliarendelet gazdasági-társadalmi hatásaira (hiszen itt nem pénzről vagy politikáról, hanem erkölcsökről van szó), de azt azért csak meg kell említenem, a fóliagyártás munkahelyeket teremt, a fóliázó szakember megjelenésével új hivatás születik, a templom és könyvesbolt távolságát lemérő tisztviselők dolgoznak, a befolyó bírságok gyarapítják a legitim kormányzat bevételeit. Mi ezzel a baj?

Megjelent az Élet és Irodalom LXVII. évfolyama 46. számának Páratlan oldalán 2023. november 17-én.