Most itt a nyakunkon ez a könyvfóliázás. Egy kis könyvesboltban dolgoznak hárman, árulnak kétezer címet. Egy komoly nagy könyváruházban tucatnyi eladó, ötezer cím. Vajon honnan tudják, melyiket kell fóliázni? No jó, a szakácskönyveket, sumer–magyar rokonságról szólókat, a Bogyó és Babócát ki lehet zárni (habár ez utóbbit nem is olyan biztos…). Ámde mi lesz, ha egy felelőtlen könyvkiadó újra megjelenteti Thomas Mann összes elbeszéléseit, benne a Halál Velencében-nel? Vagy Kodolányi János Boldog Margitját, ezt a remek történelmi regényt Szűz Szent Margitról? Vajon honnan tudja majd az eladó, hogy a kolostorban leszbikus kapcsolat szövődik? Elmarad a fóliázás, a célzott elhelyezés, és kész a baj. Vajon a bolti eladóknak minden könyvet el kell olvasniuk?
A gimnáziumban, ahol tanítok, a rossz emlékű szocialista kormányzás, a rettenetes Gyurcsány és Bajnai idején még a 2009-es gazdasági válság évében is kaptunk kétszázezer forintot könyvtárfejlesztésre. Aztán a demokrácia zűrzavaros két évtizedét felváltotta a NER. Tizenhárom évből legalább tízben világgazdasági és hazai gazdasági fellendülés. És a könyvtár egy kanyi vasat sem kapott. Létezett valaha egy igényes jobbközép folyóirat, habár a Wass Albert-kultusznak is motorja, a POLÍSZ: Politika, Líra, Széppróza Szellemi-lelki Városálma. Az impresszum oldalán szerepeltek a keresztény-nemzeti szavak is. De remek versrovat, szép műfordítások, pályakezdő szerzők felfedezése, egy-egy jó történelmi esszé. A lap túlélte a baloldali-liberális kormányzás nyolc évét, a 2008–2009-es gazdasági válságot. Nem élte túl a NER első választási ciklusát.
Most mit lehet minderre mondani? Pártunk és államunk nem szereti a nyomtatott betűket. Viszont az ország legolvasottabb emberei könyvesbolti eladók lesznek.
Megjelent az Élet és Irodalom LXVII. évfolyama 35. számának Páratlan oldalán 2023. szeptember 1-jén.
