Az RMDSZ 10. Kongresszusáról a részletes, naplószerű színes beszámolót a közben felszámolt Erdélyi Riportból vesszük. Kelemen Hunort megválasztása után a Székelyhon szólaltatta meg. Fontos mozzanatok, pillanatképek innen-onnan, a közben felszámolt Népszabadságból is… A sort az Új Magyar Szó Vélemény rovatának publicisztikái zárják.
A kongresszus percről-percre
11:10 A magyar, a román, az európai himnusz meghallgatásával kezdődött a kongresszus, majd a székely himnuszt énekelték el a küldöttek.
11:15 Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere a város nevében köszöntötte a jelenlevőket.
11:23 Kiss Sándor Bihar megyei RMDSZ elnök humoros hangvételben köszöntötte a kongresszust. Beszédében kiemelte: reméli, tíz év múlva még mindig ő lesz az RMDSZ Bihar megyei küldötte és e minőségében köszöntheti a küldötteket. Hozzátette: tíz év múlva az RMDSZ Kongresszuson szívesebben látná Ponta és Antonescu helyett Sarkozyt, Merkelt és Obamat a Kongresszus vendéglistáján.
11:30 Vastaps köszöntötte az RMDSZ elnökét, Markó Bélát. A politikus emlékeztette a jelenlévőket, hogy az első kongresszuson még tankok álltak a bejárat előtt, most pedig már szabadon tanácskozhatnak. A leköszönő elnök jelezte, hogy a későbbiekben részletesen beszámol az RMDSZ eddigi eredményeiről.
11:33 Ilie Bolojan, Nagyvárad polgármestere megköszönte az RMDSZ közreműködését a város fejlődésében.
11:35 Catalin Avramescu, állami tanácsos felolvasta Traian Basescu államelnök üzenetét, melyben kiemelte, hogy az RMDSZ betöltötte azt a híd szerepet mely a magyarok és a románok között fontos történelmi üzenet.
11:40 Románia miniszterelnöke, Emil Boc méltatta Markó Béla eddigi munkáját az RMDSZ élén. A kormányfő elmondta, hogy ha a kormányon lévő RMDSZ-el összefognak, meg kell reformálni az oktatás, az egészségügy és a nyugdíjrendszert. Kiemelte, ha az RMDSZ-el együtt jó döntéseket hoznak, akkor kilábalhatnak a gazdasági válságból.
11.50 Wilfred Martens videóüzenetben köszöntötte a kongresszus résztvevőit, melyben méltatta az RMDSZ és Markó Béla európai politikai életben betöltött fontosságát. Az uniós politikus is azt hangsúlyozta, hogy a gazdasági válságból való kilábalás csak közös összefogással vezet eredményhez. Martens mindhárom elnökjelöltnek sok sikert kívánt.
11.58 Semjén Zsolt a KDNP elnöke tolmácsolta a kongresszus résztvevőinek Orbán Viktor üdvözletét. A kereszténydemokrata politikus kiemelte, hogy Magyarország támogatja Románia schengeni csatlakozását. Hozzátette: a múlt traumáinak feldolgozását követen lehet csak egy szebb és jobb jövőt építeni. Megerősítette, hogy a magyar román kapcsolatok erősítése nem taktikai, hanem stratégiai kérdés.
12.10 Victor Ponta a PSD elnöke szerint a Romániában élő többség úgy véli, hogy az ország rossz irányba halad. A politikus beszédében azt remélte, hogy a jövő évi parlamenti választásokon az új kormány korrigálja ezt a rossz irányt. A három elnökjelölt közül ő Kelemen Hunort támogatja, bízva abban, hogy ő lesz az új elnök. Gesztust gyakorol Nagy Zsolt volt miniszter kapcsán, amelyért megtapsolják.
12:20 Pelczné Gáll Ildikó a FIDESZ alelnöke egyértelművé tett, az RMDSZ akkor számíthat a Fidesz segítségére, ha a változás útjára lép. A terem kissé felmorajlik szavaira.
12.35 Crin Antonescu a Nemzeti Liberális Párt elnöke elmondta, sokáig hezitált, hogy eljöjjön-e a kongresszursra, végül igennel döntött. Három érvet sorakoztatott fel emellett: a magyar közösség és az RMDSZ iránti tiszteletet, azt hogy Markó Béla után új vezetőt fog választani a szövetség, végül közölte, hogy az utóbbi 20 esztendőben az RMDSZ fontos szerepet töltött be a román politikai életben.
12.45 Pásztor István a VMSZ elnöke beszédében kiemelte, hogy négy évvel ezelőtt hasonló helyzet volt a Vajdaságban, mint napjainkban Romániában. A Vajdaságban a magyarság 13-14 év elteltével jött rá arra, hogy az őket képviselő pártnak meg kell újulnia, és ez vezetett a mai sikerhez. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy az RMDSZ továbbra is nyitott legyen, ez minden közösség érdeke.
12.50 Berényi József a Magyar Koalíciós Párt elnöke beszédében megköszönte Markó Béla és az RMDSZ támogatását. A szlovákiai magyar politikus annak a reményének adott hangot, hogy reméli, Szlovákiában is hasonló sorok fognak kígyózni azon irodák előtt, melyek a magyar állampolgárág ügyét intézik.
12.54 Balogh András az MSZP elnökhelyettese szerint az RMDSZ bebizonyította, hogy nem tanítvány, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy az ő pártja nem akar tanítómester lenni.
12: 58 Schiffer András az LMP (Lehet Más a Politika) elnöke partnerséget és segítséget ajánlott az RMDSZ-nek és az új vezetésnek. A politikus kiemelte, hogy pártja szerint Budapestnek nem feladata észt osztani a Romániában élő kisebbségeknek. A magyar ellenzéki politikus megköszönte Markó Béla eddigi munkáját, kiemelve a tanügyi törvény kidolgozásában kifejtett szerepét.
13:00 Cristian Diaconescu az UNBR elnöke szerint az RMDSZ jó példaképe a máshol élő magyaroknak. A továbbiakban azt javasolta, hogy a párt továbbra is őrizze meg komolyságát, amit eddig is bizonyított.
13:10 Daniel Constantin a Konzervativ párt elnöke azt mondta, hogy Romániában az elmúlt két évben semmiféle változás nem történt. Hozzátette azt is: meg kell találni az egyensúlyt a román és magyar pártok között. Fontosnak tartotta elmondani, hogy reménykedik, az új elnök válaszolni fog tudni a pártot és őt ért várható provokálásokra.
13:18 Bíró Rozália szavazásra bocsátotta a kongresszus napirendjét, melyet a küldöttek elfogadtak.
13:20 Kis intermezzo történt, amikor Kovács Péter kongresszusi biztos a pulpitusra lépett. A politikus szerint a három jelölt egyike sem alkalmas a szövetség vezetésére. Felszólalását derűsen fogadták a küldöttek.
13:23 Dr. Veress Emőd, a mandátum vizsgáló bizottság elnöke bejelentette, hogy a küldöttek 97% jelen van a kongresszuson, így az határozatképes.
13:29 Markó Béla az RMDSZ leköszönő elnöke megkezdte a szövetség elmúlt 18 évének értékelését. Elmondta: bizonyára ezen időszak alatt a párt többször is hibázott, de mindezek ellenére kimondhatjuk, hogy az RMDSZ a romániai magyarság legerősebb és leghatékonyabb érdekvédelmi szervezete. Arra is utalt, hogy nem mindig volt és van egység a romániai magyarság körében, de eredményt csak az összefogás hozhat. Markó Béla beszédében felsorolta, hogy mi minden új oktatási intézmény alakult és működik ma is, külön szólt a Communitas Alapítványról.
14:08 Az RMDSZ ügyvezető elnöke, Takács Csaba átadta a leköszönő elnöknek a Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet ábrázoló plakettet.
14:10 Biró Rozália felkérte a képviselőket, hogy kezdjék meg hozzászólásaikat.
– Lakatos Péter kifejtette, hogy az egymás helyére lépő Góliátokat nem legyőzni, hanem meggyőzni kell. Ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy egységes és autonóm RMDSZ-t szeretne.
– Édler András azt hangsúlyozta, hogy Markó európai szintű politikus, de a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nem volt felkészülve a gazdasági válsággal való megküzdéshez.
– Korodi Attila szerint a változás bennünk van, ami az egyik előfeltétele a kongresszus sikerének.
– Antal Árpád kifejtette, hogy amint a nemzet nem vonulhat ellenzékbe, úgy a kisebbség sem.
– Borboly Csaba a jelenlegi kongresszust történelmi jelentőségű eseménynek nevezte, majd kifejtette, hogy Markó Béla egy külön fejezet a romániai magyarság történelmében.
– Király András szerint szükség van az RMDSZ-re, egy erős anyaországra is, de a magyar nemzet egy, és nem osztályozható.
– Ráduly Róbert szerint az új regionalizmus, az erdélyi magyar önkormányzat és székelyföld autonómiájának kivívása a cél..
– Borbély László kiemelte, hogy az embereket nem lehet félrevezetni, és nincs szükségünk robotpilótára. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy az RMDSZ-t nem kell „markótalanítani”.
– Hajdú Gábor szerint csak abban az esetben leszünk erősek, ha az új elnök is az lesz.
– Kötő József felhívta a figyelmet az önálló erdélyi magyar politizálás fontosságára.
– Kovács Krisztián Fehér megyei képviselő szerint a közös érdek a legfőbb érdek. Szerinte szükség van az RMDSZ kiegyensúlyozott politizálására.
– Winkler Gyula hangsúlyozta, nem a kioktatás az európai szellemiség, hanem az együttműködés.
– Ménesi Kinga rávilágított arra, hogy a jelöltek közül arra szavaz, aki kommunikációs szinten is méltó utódja lesz Markónak.
– Kelemen Atilla lényegesnek tartja, hogy az RMDSZ ott legyen, ahol a döntések születnek. Másodsorban hangsúlyozta, fontos odafigyelni a vidék problémáira.
– Markó Attila olyan RMDSZ-ben szeretne dolgozni, ahol nem felejtik el Március idusát. Számára fontos, hogy az elnökváltás ne hozzon érzelmi váltást is.
– Seres Dénes szerint az RMDSZ megpróbálta a sárból kiemelni a magyar közösséget, úgy, hogy visszahozták az anyanyelvet az oktatásban és modern iskolákat létesítettek. Kijelentette, hogy a Szilágyság kitart a Markó politika mellet.
– Az egyik küldött bírálta a szövetséget. Szavai szerint a párt jobbra indexelt és balra tartott. Mondandóját kiegészítette azzal, hogy véleménye szerint sok küldöttnek a sapkájáról a szívébe csúszott a vörös csillag. Az ülést vezető Bíró Rozália neheztelt a küldött véleményére.
– Márton Árpád szerint a romániai magyar gyerekek az RDMSZ segítségével jutottak a 20.000 forintos támogatáshoz, illetve a szövetség segítségével kaphatják meg a romániai magyarok a kettős állampolgárságot.
– Kelemen Kálmán még a beszéde előtt köszöntötte Tempfli József volt püspököt és pozitív példaként állította a küldöttek elé.
– Kira Miklós elmondta, a tanügyi törvénnyel csak egy csatát nyertünk, de újabb győzelmekre van szükség gazdasági és szociálpolitika téren.
– Grünstein Szabolcs, a MIÉRT (Magyar Ifjúsági Értekezlet) vezetője ismertette a szervezet 3 alapelvét: nyitottság, partnerség, szakmaiság. A küldött kiemelte, hogy a tíz éves partnerség alatt mindig a fiatalok érdekeit tartották szem előtt és a jövőre nézve is ez a terv.
– Frunda György mondanivalójának lényege, hogy szíve szerint a liberálisokkal és a szociáldemokratákkal lépne szövetségre.
– „100% RMDSZ termék vagyok” – fogalmazott Eckstein-Kovács Péter felszólalásában. Szerinte az RMDSZ erénye az, hogy mindig koalíció képes volt és ennek megőrzésére buzdított.
– Katona Ádám szerint Markó Béla elégiája után jó lenne egy másfajta, politikusabb, felkészültebb elnök, aki nem az RMDSZ-ből akar meggazdagodni, hanem felelősségteljesen végzi munkáját.
– Béres István felvetette, miért nem beszélnek a hibákról, ha újulást akarnak? Fontos lenne, hogy az RMDSZ-ben legyen újból tolerancia és a leendő elnök viselkedjen úgy, mint egy édesapa.
– Halász Ferenc a szórvány nevében fogalmazta meg elvárásait a következő elnök felé. Követelte, hogy egyformán törődjenek minden magyarral.
– Szabó Ödön az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke elmondta, 1993-tól érzi otthon magát az RMDSZ-ben, amikor is Markó Bélát elnökké választották. „Akkor kell lezárni egy korszakot, amikor mindenki megköszöni, nem akkor amikor kidobnak az ablakon” – mondta. Az ügyvezető elnök a 18 év alatt megtanult tűrni, hogy mit illik és mit nem, hogy senkit nem szabad lebecsülni és hogy a hosszú beszélgetés mindennek az alapja. Beszédét egy dakota közmondással zárta: „Nem igazi békepipa az, aminek a sátradra verik a parazsát”.
17:40 Markó Béla: „Sikerrel megrendeztem a saját búcsúztatásomat, és még életben is maradtam a végére”. Megköszönte a dicséreteket és kritikusai véleményeit is. Figyelmeztette az új elnököt, hogy biztonságérzetet kell majd nyújtson az erdélyi magyarságnak, ahogyan ezt ő is tette. „Jó szövetség teszi a jó elnököt és nem fordítva” – zárta búcsúbeszédét.
17:50 A küldöttek egyhangúlag elfogadták az értékelő beszédet.
18:10 A jelöltek 10 perces beszédeket mondtak: a sorsolás alapján Olosz Gergely kezdte, kihangsúlyozta, hogy az RMDSZ-en belül ugyan lezárult egy korszak, de ha változást akarunk, azt mindannyiunknak akarnunk kell. Amint hangoztatta: „Tekintetünket a XXI. század RMDSZ-e felé fordítjuk, a kérdés ma nem a múlt, hanem a jövő. Az RMDSZ nem a vezetőiről szól, hanem a magyarságról.”
18:20 Kelemen Hunor szövetségi elnökjelölt beszámolt kampánykörútjáról, továbbá kifejtette, hogy nem foglalkozott versenytársaival. Erős, szavahihető RMDSZ megvalósítására törekszik, melyben helyet kapnak az elmúlt 18 év tapasztalatai, ugyanakkor a kiszámítható változások mellett az újításra és a folyamatosságra kívánja a hangsúlyt fektetni.
18:30 Eckstein-Kovács Péter az RMDSZ struktúrális átalakítását szorgalmazza, a változást saját személyében látja, továbbá kifejtette, nem szeretné, hogy az RMDSZ bármilyen irányban elkötelezze magát. Az újítás megvalósításához véleménye szerint demokráciára, autonómiára és szolidaritásra van szükség. Végül kihangsúlyozta, függetlenül attól, melyikük kerül Markó Béla elnöki posztjára, együttműködésre van szükség.
A három jelölt röviden reagálhat vetélytársai szavaira, majd megkezdődik a szavazás. Ezt követően, a voksok számlálása idején a kongresszus nekilát az alapszabály módosításának.
20:47 371 szavazattal Kelemen Hunor lett az RMDSZ elnöke. Eckstein-Kovács Péter lett a második, 118 szavazattal, míg Olosz Gergelyre 47-en voksoltak. A szövetség új elnöke a mikrofonhoz lépve azt mondta: az RMDSZ mindenki előtt nyitva áll, és mindeninek kezet nyújt, aki szeretne vele együttműködni. Ugyanakkor kijelentette, ez csak partnerként képzelhető el. Kelemen Hunor azoknak is megköszönte a bizalmat, akik nem rá szavaztak a választáson.
*
A kongresszus második napja ugyan több mint fél órás késéssel kezdődött az eredeti programhoz képest, ami talán betudható a Moszkva klubban és máshol eltöltött hosszú éjszakának, ám az előző esti eredményes alapszabály-alkotás miatt hamarabb véget is ért. Alig múlt dél, amikor már elkezdődött az állófogadás, az ilyenkor kötelező interjúkkal, nyilatkozatokkal. Délután kettő körül a kongresszus helyszíne elcsendesedett.
Ki mikor s hogyan távozott a kongresszusról?
Néhány meghívott vendég már a délelőtt folyamán távozott az épületből. Az első gyors távozó Victor Ponta volt, a Román Szociáldemokrata Párt elnöke. A politikus a baloldali kijáratnál sietett ki gyors léptekkel, testőrei kíséretében. Újságírók hada ostromolta őt kérdésekkel, de csupán ugyanazokat a frázisokat hangoztatta, amelyek a gyűlésteremben hallhatóak voltak. „A nyílt párbeszéd híve vagyok, tisztelem a magyarokat, mint kisebbségi nemzetet Romániában. Ez az az út, amelyen menni szeretnénk, és menni fogunk, vagy 2012-től, vagy hamarabb. A döntés az önök kezében van, ahogy arról is önök döntenek, hogy közösen megyünk-e ezen az úton. Mi önökkel vagy önök nélkül is elindulunk.”
A sujtással díszített fekete kiskabátban a beszéde után nem sokára elsiető Pelczné dr. Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke, alig nyilatkozott az őt faggatno próbáló újságíróknak. „Segítő kezet fogunk nyújtani a FIDESZ részéről a romániai magyaroknak” – hangsúlyozta, miközben a testőrök az ajtó felé kisérték, ahol várt rá egy fekete Mercedes gépkocsi.
Pásztor István vajdasági magyar elnök beszéde idején távozott az épületből dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke. A Szakszervezetek Művelődési Háza előtti téren készségesen válaszolt a kérdésekre, nagyon szívélyes volt. Ismét elmondta, ahogy a kongresszusi beszédében is hallható volt: továbbra is ápolni fogja a kormány a magyar-magyar kapcsolatot. Megemlítette azt is, hogy az etnikai alapú magyar pártok léte fontos a romániai politikában, hiszen a magyarság a lényegadó karakter ebben a térségben. A politikus szerint fontos a román-magyar kapcsolat is, különösen az a tény, hogy az RMDSZ ma kormánypárt.
Semjén Zsolt mosolyogva búcsúzott az újságíróktól : „Sajnos mennem kell, mert háromkor Budapesten kormányülés…” (Az esti hírek ezt meg is erősítették.)
Emil Boc miniszterelnök beszédét követően fél óra múlva távozott. Ez nehezen sikerült, mivel a kijáratoknál újságírók hada várta, akikkel nem kívánt találkozni, végül testőrei egy hátsó kijárathoz vezették. A kormányfő távozása előtt egyedüla Realitatea hírtelevízió alkalmi stúdiójában adott interjút.
(Bényei Szabolcs tudósítása, 2011. február 27.)
Mit hall ki az üdvözlőbeszédekből az, aki csak a rosszra koncentrál?
Karcos csokor a nyitónap délelőttjéről
Kiss Sándor, a kongresszus házigazdájának rögtön rebellis párhuzamot vont. Nem elég, hogy előbb a székelyföldi képviselők dacosan zendítettek a székely himnuszra, de volt Kissnek bátorsága, hogy grönlandi közmondást idézzen az üdvözlő szavak között. „Amikor olyan messzire mentél, hogy képtelen lennél még egy lépést megtenni, csak fele olyan messzire jutottál, mint amennyire képes vagy.” – hangzott az intelem, és Kiss már ment is tovább, hogy átadja vezérének helyét.
Érdekes volt Markó példája, melyben emlékeztetett: 20 éve még harckocsikkal védték a nagyváradi művelődési házat, hogy az RMDSZ megtarthassa alakuló kongresszusát. Két mondattal később Románia és Magyarország kapcsolatrendszerét taglalta. A harckocsiknak és az államközi kapcsolatoknak az említését alig egy perc választhatta el, nincs a határ két oldalán az a szélsőséges alakulat, aki bármit is felróhatna a szövetségi elnöknek.
Emil Boctól újfent megtudhattuk, hogy ki fogunk jutni a válságból (vagy már ki tudja hányadjára, ki is jutottunk). Számok és százalékok is röpködtek hosszú perceken keresztül, ám egy dolog nem tudott észrevétlenül elröppeni a fülem mellett: a „Marco Bello”. Már megint csak a „Bello”. A román politikusok úgy tűnik, buknak a szemüvegre meg a körszakállra, ugyanis folyton így szólítják.
A nap egyetlen videóüzenetét Winfried Martens Európai Néppárt-vezér tolmácsolta. Történt mindez negyedórával azután, hogy Basescu egyik tanácsosa kitipegett, felolvasta a román elnök üzenetét, majd joviálisan átadta az azt tartalmazó mappát a kongresszust vezető bizottságnak. A Bukarest Brüsszel távolság kilométerben 1800. Korral haladásban? Nem áll rendelkezésünkre adat. Martens sok sikert kívánt Kelemen, Eckstein és Olosz uraknak, a kérdés számomra már csak az: vajon melyik európai nyelv ábécéjében követhetik az E és O betűk a nevezetes K-t.
Semjén Zsolt, a KDNP elnöke a kettős állampolgárság megadását taglalva szégyennek nevezte 2004. december 5-ét (ahogy az érdekes módon 2004. december 6-tól fogva természetes módon azzá vált). Kijelentését a terem ötödének szórványos tapsa kísérte. A maradék négyötöd – feltételezem – szégyellt tapsolni. Elköszönésekor aztán tátva maradt a szám, ugyanis a KDNP-elnök imigyen indított: „Adjon a Jóisten…” Aztán rögtön kapcsoltam: Semjén nem a meghívott magyarországi parlamenti pártok listájának teljessége fölött aggódik. Mondata második felében mindössze „…tisztánlátást és bölcs döntést” kért a fennvalótól, nyugodtan becsukhattam hát a számat.
Érdemes odafigyelnünk Victor Ponta magyaroknak címzett grandiózus bókjára is, a fiatal pártvezér ugyanis a következőket mondta: „Az egyik közvélemény kutatás szerint a lakosok 90%-a rossznak véli Románia helyzetét. Nem hiszem, hogy csak a románokat kérdezték volna meg, mert ebben az esetben az összes román panaszkodik, a maradék 10% pedig a magyarokat jelenti, akik egytől-egyig jól érzik magukat a bőrükben.” Na még egyszer: 10% a magyar Romániában? Akkor 2,2 millióan vagyunk, jelentette ki a román csúcspolitika egyik szereplője. Köszi, Ponta!
„Egy győztes párt, egy kétharmados párt képviseletében jöttem ma ide” – indított Pelczné Gáll Ildikó Fidesz-alelnök. Épp csak azt nem tette hozzá: „és észt fogok most osztani Önöknek.” Nem mondta, de ez jött. Mintegy negyedóra Pelczné Gáll-beszédjük volt a küldötteknek, hogy megtudhassák: választás előtt állnak, dönteni fognak, és a szövetség jövője a kezükben van. „Korszakhatár lehet a mai nap” – szúrta oda az alelnök asszony, sajnáltam, hogy senki nem szólt neki: az. „Rögzíteni kell, hogy kik a szövetségesek, rögzíteni kell a Fideszhez fűződő viszonyt is, és ha szükséges, újra is kell értelmezni” – lógott ki végül a beszéd lólába, amire kár volt 15 percet várni. A küldöttek ekkor már alig várták, hogy jól kimoroghassák a bizonytalan hangú és kezű politikust (aki, lehet maga is épp a fülbántalmaktól tartott, azért remegett). Erre végül a beszéde végén jött el az idő, amikor isejtésem szerint Olosz Gergely már a fejét foghatta: „Ha ma a változás mellett döntenek, segítő kezet fogunk nyújtani” – jelentette ki Gáll, aztán a hangzavarban úgy megijedhetett, hogy vezérétől kölcsönzött „hajrá Magyarország – hajrá magyarokat” kiegészítendő egy „hajrá Erdélyt” is fátyolosan elremegett.
Crin Antonescu liberális pártvezető három érvet sorakoztatott fel amellett, hogy hosszas vacilálás után mégis a meghívás elfogadása mellett döntött. Ott volt első sorban a magyar közösség és az RMDSZ iránti tisztelet, másodiknak Markó Béla és munkásságának elismerése, majd harmadiknak – minő meglepetés: az RMDSZ és a magyarok mély tisztelete. Ne fusson vissza a kedves olvasó szeme, nem én tévedtem. „Úgyis elfelejtik, mire a harmadikhoz érek” – gondolhatta a két évvel ezelőtti RMDSZ-kongresszuson bezsebelt hatalmas tapstól talán kissé túl elrugaszkodott Antonescu.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke villámgyorsan beszólt Pelczné Gállnak. „Méltatlan volna a mai nap vonatkozásában intelmeket, tolmácsokat megfogalmazni, és erre nem is vállalkozom” – mondta a politikus, a délvidéki szavak jutalma pedig hatalmas erdélyi taps volt. Így járt a Fidesz Nagyváradon.
Aztán Pásztor beszéde nyomán jöhetett el a pillanat, amikor a magyarországi pártok képviselői is sorra a fejükhöz kaptak. „Egyharmados kisebbségünkben csak a hallgatás és a tűrés jut, de micsoda környezet ez: itt más is fintorog ám a narancstól, rajta hát” – gondolhatta a budapesti ellenzék, és rögvest neki is ugrottak a Fidesz cikizésének. Amire – ismerjük el – Gáll Ildikó ominózus kioktató beszéde remek alkalmat is nyújtott: „Elutasítjuk azt, hogy bármely magyar politikai erő tanítói szerepet töltsön be. Önök bebizonyították, hogy nem tanítványok, és mi is, hogy nem vagyunk tanítómesterek” – fricskázott Balogh András MSZP-alelnök, majd Schiffer András, az LMP vezetője is csatlakozott a kórushoz: „Szerencsétlennek tartjuk azt a politikát, amely Magyarországról akarja ráerőltetni az akaratát, Budapestről akarja osztani az észt.” Bezsebelték a dörgedelmes tapsot, Pelczné Gáll Ildikó pedig nem csoda, hogy kiosont, és sietve távozott is művelődési házból.
Apropó, Budapest: „Különös öröm, hogy ez a kongresszus Nagyváradon van” – mondta Schiffer, miközben a benzinárakra gondolhatott.
Végezetül, ha már fricskák: „Üdvözlöm a koalíciós partnereinket, és külön köszönöm, hogy tisztelettel itt ülnek, és meghallgatják az üdvözlőbeszédeket, ahogyan azt illik is” – mondta Crisitan Diaconescu az UNPR részéről. Utoljára rossz leszek, és leírom, amit látni véltem a homloka mögött: „Gyerekek, egyre üresebbek ezek a nagyváradi széksorok. Milyen kár, hogy nem vagyok ellenzéki, úgy én is kifuthatnék, mint azok. Meginnék már egy kávét…”
(Szabó-Györke Zsombor)
Villáminterjú Szabó Ödönnel
– Melyek az ön elvárásai az újonnan megválasztott RMDSZ elnöktől, Kelemen Hunortól?- Az első elvárásom az, hogy egy olyan szövetséget építsen tovább, amelynek az elkövetkezendő időszakban az öt gyerekemet békében, boldogságban nevelhetem fel. Ez az első elvárásom. A második az, hogy egy olyan jellegű RMDSZ-t építsen, velünk közösen természetesen, amelyben az itthon maradást támogatja az RMDSZ, és egy olyan szövetséget, amely megerősíti az RMDSZ önállóságát, úgy, ahogy ez az elmúlt időszakban is volt és megérteti a partnerekkel azt, hogy korrekt viszonyban velük mindenre lehet menni, fenyegetve pedig semmire.
(Simut Norbert)
Gyorsértékel az új elnök
A politikus első elnöki sajtótájékoztatóján előbb megköszönte a küldötteknek, az ifjúsági szervezeteknek, a megyei szervezeteknek a támogatást, illetve Markó Bélának és Takács Csabának azt a lehetőséget, hogy 1997 óta együtt dolgozhatott velük. Elmondta, a következő időszakban reggeltől estig dolgozni fognak azért, hogy egy hiteles, nyitott RMDSZ-t építsenek tovább, egy olyan szövetséget, amelyre büszkék lesznek az erdélyi magyarok. „A kinyújtott kéz várja a kinyújtott kezet a többi erdélyi magyar politikai szervezett részéről” – tette hozzá. „Most legfőbb céljuk, hogy 2012-ben erős politikai képviselete legyen az erdélyi magyar közösségnek.” Kiemelte, szoros partneri kapcsolatra kell törekedniük egyrészt a magyar kormánnyal, másrészt mindazokkal a politikai erőkkel, amelyek az erdélyi magyarságnak segíteni akarnak. Kelemen Hunor a következő mondattal zárta beszédét: „Egy jó szövetségnek akarok jó elnöke lenni, egy erős szövetségnek erős elnöke leszek.” Arra az újságírói kérdésére, hogy miért nem hívták meg a kongresszusra a többi erdélyi magyar politikai szervezetet, Kelemen Hunor azt válaszolta: nem kíván a múlttal foglalkozni, ezért erre a kérdésre nem is kíván választ adni.
Olosz Gergely: Számíthat rám az új elnök
– Vereségnek tekinti a választás eredményét? – kérdeztük a politikust a kongressus utáni fogadáson. Nem, semmiképpen nem. Tiszteletben tartom a kongresszus döntését és gratulálok az új elnöknek.
–Mit javasol az RMDSZ-nek?
-Igyekezzünk figyelni arra, hogy hogyan élünk mi, a magyar közösség. A valós gondokra kell megtalálni a megoldásokat. Ebben rejlik az, hogy egy versenyképes közösségünk legyen, egy erős közösségünk legyen. Ha tényleg meg tudjuk oldani azokat a gondokat, amelyekkel a magyar közösség küzd, akkor biztos, hogy sikerünk lesz. Akkor lesz erős a magyar közösség, és akkor lesz erős az RMDSZ is, hogyha ezekre a kérdésekre választ ad, s minden magyar ember megérti, hogy róla szól a politika. Ezekből megtudja, hogy számíthat a szövetségre.
– Kíván-e üzenni valamit a most megválasztott elnöknek?
– Már személyesen átadtam az üdvözletemet az elnöknek, sok sikert kívántam a munkájához és biztosítottam afelől, hogy rám számíthat, tehát minden olyan elképzelést és megoldást, amelyet én megvalósítani szándékoztam elnökké választásom esetén, azt neki felajánlom, hogy ő valósítsa meg, és én ebben partner vagyok.
– Ön szerint ezeket a javaslatokat elfogadja-e Kelemen Hunor?
– Az elkövetkező időszak erről fog szólni, hogy ezeket átbeszéljük és megbeszéljük, s amennyiben ezeket elfogadja, meg is kell valósítani.
(Maior Adina)
A meglepetés: Pelczné Dr. Gáll Ildikó, a FIDESZ alelnökének beszéde
„Ma úgy jöttem el Önök közé, mint egy győztes párt, egy kétharmados felhatalmazást kapott párt egyik alelnöke, egy olyan vezető, aki nő létére talán még jobban ismeri a kihívásokat és a nehézségeket. Engedjék meg, hogy néhány gondolatot megosszak Önökkel, melyek talán segítségükre válhatnak abban a döntő pillanatban, amikor Önök ma itt vezetőt választanak az RMDSZ élére. A mai nap nemcsak egyike 365 napnak, nem csupán egy a fontos napok közül, és nem csak egy a tisztújító kongresszusok sorában. A mai nap korszakhatár lehet a RMDSZ életében. A változás, ami mindannyiunk életében eljön, ma ide is eljöhet Önök közé.Ez a változás azonban nem csak a fiatalításról szól – többről van itt szó – a mai nap az útkeresésről és a helyes út megtalálásáról is szól. Azaz a jövő együttműködéséről szól, amely új hajlandóságot mutatva lezárhatja az elmúlt mintegy két évtizedes korszakot, amely korszaknak voltak nagy sikerei, de nem szűkölködött az ellentmondásokban sem. Önök ma megkapják az esélyt arra, hogy változtassanak. Ugyanakkor ma már nem jók a múltbeli válaszok, nem elegendőek a múltban jónak hitt félmegoldások.
Ma itt Önök a múlt örökségét nem elfelejtve a jövőről, gyermekeinkről, ugyanakkor hagyományaink ápolásáról, a tradícióinkról, egyszóval nem csak a saját, de a közös életünkről is döntenek.A változás bizonyos időközönként önmagától is bekövetkezik. A fontos kérdés azonban az, hogy felkészültek vagyunk-e a változásra? Sodródunk-e vele, vagy tudatosan, felelősségünket felismerve irányítjuk-e döntéseinket. Önöknek a mai napon alkalmuk van választani a sodródás, alkalmazkodás, vagy a tudatos jövőépítés között.
A döntésünk meghozatalakor azonban, figyelniük kell környezetükre, figyelni kell az Önöket körülvevő közösségekre, ami az RMDSZ vonatkozásában a minden megyére kiterjedő magyar közösségeket jelenti. Ha ez a figyelem és gondoskodás elmarad, akkor valami véget ér. Ha egy test elfárad – és ugyanez igaz egy nagy szervezetre is –, akkor lomha lesz, lelassul, és előbb utóbb előjön a betegség, mellyel a test jelezni kíván. Ezek a jelek fontosak, tisztelt hölgyeim és uraim, mert a figyelmetlenségből adódó veszteségek sajnos pótolhatatlanul egy életre szólnak.
Egy politikai szervezet életében is megfigyelhető ugyanezen folyamat: a tagok elmaradoznak, az aktivitás lelassul, a lelkesedés alábbhagy, a külső megítélés számottevően romlik. Ekkor szólal meg bennünk – eleinte egészen halkan, majd egyre vészjóslóbban – az a bizonyos belső hang, mely azt mondja, hogy valami nem jó, valami más kell. Igazi politikai nagyság, aki ezt a hangot kellő időben meghallja.
Önök ma eljutottak erre a szintre, amihez őszintén és szívből gratulálok!
Megújulás kell, ami a megfelelő politikai válaszokkal felel majd a minket körülvevő kérdésekre, úgymint a társadalom, a család, a gazdaság, vagy éppen a környezetvédelem ügye. És itt kell feltenni az alapvető kérdéseket, hogy megvan-e az az értékrend, amire a megújulás nevében a szövetséget építeni lehet? Ha megvan ez a stabil alap az építkezéshez, akkor kérdés az lesz, hogy megvan-e az irány, végül, megvannak-e a kitűzött célok? Ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket megválaszoljuk, rögzíteni kell azt az egyszerű tényt, hogy kik a szövetségeseink, és majd a szövetségeseinkhez fűződő viszonyt is, s benne a FIDESZ-hez fűződő viszonyt is újra kell értelmezni.
A következő kérdés a magyarság mint kisebbség érdekeinek képviselete és annak érvényre juttatása. A magyar közösségeket is csak úgy lehet tisztességesen sikerrel képviselni, ha az idők szavát értve, a közösséghez való viszonyt újragondolva, a közösségek valós igényeit megismerve és felkarolva fordulunk közösségeink felé. Azaz az összmagyarság közös ügyét nem lehet szövetségesek, segítők nélkül előre vinni.
Hölgyeim és uraim! Talán nem is tudják elképzelni milyen felemelően jó érzés látni, hogy az Európai Néppárt magyar delegációjában ez már megvalósult, ott őszintén tudunk beszélni a problémáinkról. Hölgyeim és uraim! Olyan lehetőségek előtt állunk mi magyarok itt Európában, amelyekkel csak együttesen tudunk élni. Az adottságaink kiválóak, mi vagyunk az EU soros elnöke, a Fidesz-KDNP, az RMDSZ, sőt a PDL is az Európai Néppárt közös családjába tartozik. S a mi politikai családunk a legnagyobb befolyással rendelkező európai parlamenti frakció.
Talán szokatlan, hogy egy tisztújító kongresszushoz szóló köszöntő beszédben ezt mondom, de Önök ma itt elsősorban nem személyek között választanak. Önök utak között választanak, azt választják meg, hogy hogyan tegyék meg az Önök előtt álló, feladatokkal és kihívásokkal teli utat. Arról döntenek, hogy a rövidebb úton – netán megalkuvásokkal is övezve – jussanak-e el a kívánt sikerhez, vagy az önös érdekeket mellőzve, kompromisszumok nélkül, hosszú távra szóló építkezésekbe kezdjenek, melyben Európa-szerte is biztos partnerekre találnak.
Nekünk, a ma már kétharmados támogatottsággal bíró pártnak is sokszor könnyebb lett volna a rövidebb utat választani, mi mégsem ezt tettük. Igaz, sokszor nem volt könnyű, de támogató módon kitartottunk szövetségeseink mellett és együtt kivártuk a megfelelő időt, amely idő valóban megérett a változásra, ami végül be is következett.
Én, mint a FIDESZ alelnöke, biztosíthatom Önöket, hogy ha a változás mellett döntenek ma itt – tisztelt hölgyeim és uraim –, akkor mi segítő kezet nyújtunk Önöknek a kitűzött célok elérésében, és együttműködésünket ajánljuk fel, ahogy ezt tettük eddig is, és tesszük a jövőben is a kárpát-medencei összefogás nevében.
Végezetül, kérem Önöket, hogy soha ne tévesszék szem elől a tényt, miszerint az itt élő magyarok már régóta várnak sorsuk valódi felkarolására és a változásra, jobban mondva ők mindig is a változásra vártak.”
Nagyvárad 2011. február 26. szombat
Kelemen Hunor: Kétharmados többségem kötelez
„Megnyugtató és erős, kétharmados többség kötelez engem arra, hogy olyan erős elnök legyek, aki reggeltől estig dolgozik és akire büszkék lesznek az erdélyi magyarok” – jelentette ki kongresszusi sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor, az RMDSZ új elnöke.
A szövetség vezetője megismételte az eredményhirdetéskor elmondott szavait, amelyek szerint a részéről kinyújtott kéz várja a többi erdélyi magyar politikai felet, „mert a mi felelősségünk, hogy 2012-ben erős politikai képviselete legyen a romániai magyar közösségnek”.
Újságírói kérdésre Kelemen kifejtette, hogy már el is felejtette a Fidesz alelnökének, Pelczné Gáll Ildikónak a kongresszuson elmondott szavait. Mint megírtuk, a magyar kormánypárti politikus azt mondta a küldötteknek: „Ma önök megkapják az esélyt, hogy változtassanak. Nem elegendők a múltban született félmegoldások.” Szerinte a sodródás, az alkalmazkodás vagy a tudatos jövőépítés közül választhat az RMDSZ. Pelczné Gáll Ildikó arra is kitért, hogy „rögzíteni kell, kik a szövetségesek, rögzíteni kell a Fideszhez fűződő viszonyt is. Ha önök ma a változás mellett döntenek, mi segítőkezet nyújtunk a jövőben” – mondta az alelnök, mire a küldöttek hangoskodni kezdtek.
„Túltettük magunkat ezen, építkezésre van szükség” – mondta Kelemen a kérdésre válaszolva. Kifejtette azt is, ultimátumszerű felkéréseknek, mint volt a liberális Crin Antonescu ajánlata a közös kormányzásra, az RMDSZ nehezen tud eleget tenni. „Az a dolgunk, hogy a magyarság parlamenti képviseletét biztosítani tudjuk” – jelentette ki az RMDSZ elnöke, aki szerint ezek alakulatának prioritásai, nem a különböző spekulációk.
Időközben a kongresszus megszavazta a főtitkárság és a politikai alelnöki tisztség létrehozását az RMDSZ-ben. Ugyanakkor lehetővé vált a regionális RMDSZ-szervezetek létrehozása, vagyis két vagy több megyei szervezet regionális szervezetbe társulhat. E utóbbi javaslatot Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke és háromszéki kollégája, Tamás Sándor nyújtotta be a kongresszusnak. Az említett változtatások elfogadása után az RMDSZ 10. kongresszusa vasárnap délelőtt tíz óráig berekesztette ülését.
(Székelyhon, Kristály Lehel)
————————————–
Innen-onnan
Ágoston Zoltán: Pelczné kivágta a biztosítékot Erdélyben, nol.hu(Népszabadság online) 2011. február 28.
Amíg a Krónika szerint a Fidesz „kissé elvetette a sulykot” az RMDSZ hétvégi kongresszusán tett fenyegetőzésével, az Új Magyar Szó arról írt, „példátlanul agresszív, sértő és provokatív” volt a magyar kormánypárt alelnökének beszéde. A románok finomabban zsaroltak.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) új elnöke, Kelemen Hunor előtt álló kihívásokról ír a romániai magyar sajtó hétfőn a magyar szervezet hétvégi kongresszusa kapcsán. Az RMDSZ Nagyváradon megrendezett tisztújító kongresszusán szombaton Kelemen Hunort választották meg a romániai magyar szervezet élére Markó Béla után, aki már nem vállalt újabb mandátumot.
A Krónika című, Kolozsváron szerkesztett napilap szerint az új elnöknek kell döntenie arról, hogy merre halad tovább a sorsdöntő kihívások előtt álló szövetség. A lap szerint Kelemen Hunor számos ilyen kihívással szembesül. Így például a katasztrofális romániai kormányzati teljesítmény miatt az RMDSZ támogatottsága az 5 százalékos parlamenti bejutási küszöb alá csúszott. Emellett az ellenzéki román pártok továbbra is a maguk oldalára szeretnék állítani a szövetséget, amelynek ráadásul a Fidesszel fennálló fagyos kapcsolatával is kezdenie kell valamit.
A lap utal Pelczné Gáll Ildikó Fidesz-alelnöknek a kongresszuson elmondott beszédére, amely a lap szerint a kelleténél nyersebb, de őszinte üzenet volt, bár hangnemével a budapesti kormánypárt „kissé elvetette sulykot”. A lap szerint a Fidesz „egyértelmű” üzenete arról szól, hogy ha az RMDSZ nem áll a Fidesz mellé, akkor a romániai magyar szervezet a továbbiakban még kevésbé számít majd a magyar kormánypárt szemében partnernek. A lap szerint az RMDSZ retorikájában, magatartásában és új alapszabályzatában benne rejlik, hogy a tárgyalásra való készség hangoztatása közben a versenypárti szerep megerősítésére készül, így továbbra is a konfrontációra, az egyedüli érdekképviseleti szervezeti státus megőrzésére alapozza stratégiáját.
A Bukarestben megjelenő magyar nyelvű napilap, az Új Magyar Szó több kommentárt is szentel az RMDSZ kongresszusának. Ezek szerzői szintén utalnak a Fidesz alelnökének beszédére. Az újság szerint a román ellenzéki pártok is zsaroló üzenetet fogalmaztak meg, de azt elegánsan tették, miközben a Fidesz alelnökének beszéde „példátlanul agresszív, sértő és provokatív” volt. A lap megállapítja, hogy „ez a beszéd a legendásan toleráns RMDSZ-es nép hurrogását is kiváltotta, amelyet gyöngén nyomott el a kétharmadosokat így is kedvelő maroknyiak tapsa”. („Változást” Pelczné Gáll Ildikó a nagyváradi kongresszuson többek között azt találta mondani „a figyelmetlenségből adódó tévedések egy életre szólnak”.)
A szerző szerint az RMDSZ új elnöke számára kihívást jelent egyebek között, hogy a romániai és a magyarországi politikai erőviszonyok változása sokkal dinamikusabb lehet, mint amellyel az RMDSZ lépést tud tartani. A szerző szerint „a megoldás nem a mindenkori vagy éppen kétharmados többség támogatásának Machiavellit idéző hintapolitikája, hanem az elvi alapokon álló RMDSZ-es politika lehet”. A Szabadság című kolozsvári napilap szerint Kelemen Hunornak egyrészt be kell bizonyítania, hogy méltó utóda lesz az RMDSZ két volt elnökének, Domokos Gézának és Markó Bélának, másrészt pedig kérdés, hogy képes lesz-e önállóan cselekedni, saját véleményét és meglátásait érvényesíteni, valamint eleget tud-e tenni a személyéhez fűzött politikai és emberi elvárásoknak.
A Csíkszeredában megjelenő Hargita Népe a román politikusok és a Fidesz alelnökének beszéde kapcsán megállapítja, hogy az RMDSZ megtapasztalhatta a román pártok versengését a kegyeiért, de valójában „mindenki alig várja, hogy a magyarság egységes képviselete szétessen”. A napilap szerint „minden kívülállónak egyre idegesítőbb, hogy nem tudja átvenni a romániai magyar közösség irányítását, illetve folyamatosan szembesülnie kell az erejével”.
A Háromszék című napilap szerint nincs könnyű helyzetben a frissen megválasztott RMDSZ-elnök. Mozgástere ugyanis korlátozott, mert „a szövetségen belüli különféle csoportosulások a maguk útját járnák, a régi vezetők pedig hatalmukat erősítenék”. A lap szerint az új elnök mandátumának sikere egyebek mellett éppen azon múlik, hogy „marad-e mások által rendezett darabok főszereplője, vagy pedig maga írja a történetet a továbbiakban”.
RMDSZ-kongresszus: vastaps, támogatás, üzenetek, megrökönyödés, MTI HVG 2011. február. 26.
A tisztújító kongresszusát tartó szövetség elnöke beszámolójában hangsúlyozta: a politikai egység önmagában is érték egy kisebbségi helyzetben levő közösség esetében, mert azt mutatja, hogy abban a közösségben erősebb az összetartozás szándéka, mint a széthúzás, erősebbek a közös érdekek, mint a véleménykülönbségek.
Markó emlékeztetett: Romániában a szervezet partneri viszonyt alakított ki a különböző demokratikus pártokkal, ma már közigazgatáshoz, kormányzáshoz értő, felkészült politikusi gárdája van. A pártelnök emlékeztetett a szövetség a kilencvenes évek elején megfogalmazott programjára, a menet közben elfogadott cselekvési programokra, az 1993-ban az Európa Tanácsnak benyújtott Memorandumra. Azoknak a dokumentumoknak a legtöbb pontja megvalósult, egyedül az akkor még csak általánosságban emlegetett területi autonómia maradt beváltatlan követelés, hiszen ahhoz mélyreható államszervezési, közigazgatási reformra van továbbra is szükség – mondta a szónok. A kulturális autonómia bizonyos feltételei viszont már ott vannak a most elfogadott oktatási törvényben – fűzte hozzá.
A romániai magyarság egységének gondolata alkotta a leköszönő elnök beszédének gerincét. Felidézte, hogy az alapvető szembenállás az elmúlt két évtizedben a „mérsékeltek és radikálisok” között volt tapasztalható. „Azok, akik a román parlamentben vagy később kormánykoalícióban próbáltak eredményt elérni, joggal nevezhetők mérsékelteknek azokhoz képest, akik akkor még hevesen tagadták a románokkal való politikai párbeszéd, netán együttműködés értelmét” – emlékeztetett. A tizennyolc év legnagyobb belső politikai változása éppen az – vélte a szónok – hogy ma már ilyen értelemben mérsékeltek vitáznak mérsékeltekkel.
„Elégtétellel látom, hogy aki leghangosabban támadott minket azért, hogy bízunk a parlamenti politikában, most ott van az Európai Parlamentben, pártot alapít, és minden bizonnyal román parlamenti jelenlétről, esetleg kormányzásról álmodik… a mi igazunkat ma már azok is vallják, akik egyébként bíráltak minket” – állapította meg az elnök. „Az RMDSZ közös szellemi-politikai vagyonunk. Még azoké is, akik úgy tudják magukról, hogy nem szeretik ezt a szövetséget” – mondta Markó. A szervezet két évtized során elért vívmányai között említette, hogy a magyar nyelv ma Erdélyben számos helyzetben hivatalos erővel bír, ma a magyarok nemzeti ünnepét a román államelnök és miniszterelnök köszönti, szimbólumaik használatát kormányhatározat szavatolja, köztéren áll az aradi Szabadság-szobor, az oktatás területén sikerült a magyar közösség számára kedvezőbb jogszabályokat elfogadtatni.
Felidézte, hogy az RMDSZ az elmúlt négy évben kiállta az ellenzékiség próbáját, majd az egészségügyi reform elindításával és az oktatási törvény elfogadásával minden gazdasági nehézség és elkerülhetetlen népszerűségvesztés ellenére kiállta a „reformkormányzás” próbáját is.
Markó beszélt az önálló erdélyi magyar politika eszméjéről, hangsúlyozva: szerinte nem volt ellentmondás az önálló erdélyi magyar politika Kós Károly és kortársai által vallott eszméje és az egész magyar nemzet ügye iránti erős elkötelezettség között. „Mindennapos dilemmánk – mondta –, hogy miképpen integrálódhatunk egyrészt a magyar nemzet egészébe, másrészt a romániai társadalomba úgy, hogy közben önállóak is vagyunk, és alapjában véve a fontos döntéseket mi hozzuk meg”. Markó megállapította: Magyarországon is sokak haragját magára vonta amiatt, hogy makacsul kitartott az egyenjogú, partneri viszony elvénél.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) az egyik legmegbízhatóbb politikai szereplője a romániai közéletnek – ezt a gondolatot fogalmazta meg a kongresszushoz intézett üzenetében Traian Basescu államfő és a felszólaló Emil Boc miniszterelnök. Annak, hogy Románia szebb és erősebb állammá váljon, az a záloga, hogy a népcsoportok megtarthassák önazonosság-tudatukat és kultúrájukat – hangsúlyozta Basescu, hozzátéve, hogy ő ebben mindig partner lesz. Az RMDSZ jelentős eleme a romániai politikai életnek – mondta az államfő, akinek az üzenetét egyik tanácsadója olvasta fel.
Minden kisebbségben élő magyarnak minden legitim szervezetét a Lehet Más a Politika (LMP) elismeri, kapcsolatokra törekszik velük és egyenlő mércével mér – mondta Schiffer András a Lehet Más a politika pártelnök a rendezvényen. Ugyanakkor elítélnek, veszedelmesnek tartanak minden megosztásra törekvést – tette hozzá. Vastapssal fogadták a küldöttek Schiffer András szavait, amikor megjegyezte: „(…) szerencsétlen az a politika, amely Budapestről akarja megmondani az itteni szervezeteknek, hogy (…) mit kell tenniük”.
Az MSZP elutasítja, ha bármelyik magyar politikai erő úgy érzi, hogy a tanítómester szerepét kell betöltenie – jelentette ki Balogh András, az MSZP elnökhelyettese a kongresszuson; az ő szavait is hatalmas tapssal fogadták a küldöttek. „Önök bebizonyították, hogy nem tanítványok, és mi is, hogy nem vagyunk tanítómesterek” – fűzte hozzá. „Könnyű Budapestről mondani, hogy ne kössenek kompromisszumokat”, de Barack Obama is köt kompromisszumokat, aki egy nagy ország élén áll, mert együttműködésre mindenkinek szüksége van – mutatott rá az MSZP elnökhelyettese. Együtt kell működni mindazokkal, akik segítik törekvéseinket, s ez természetes dolog a nemzeti kisebbség tekintetében. „Önök tudják kivel, mikor működjenek együtt”, céljaik megvalósításához pedig az MSZP minden támogatást megad – mondta Balogh András az RMDSZ kongresszusán.
„Ha ma a változás mellett döntenek, akkor segítő kezet nyújtunk a jövőben (…) a kárpát-medencei összmagyarság érdekében – jelentette ki Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke felszólalásában. A politikus szerint a mostani kongresszus mérföldkő, korszakhatár lehet az RMDSZ életében. A tisztújítás, a változás nem csak a fiatalításról szól, hanem a helyes út megtalálásáról, a jövő együttműködéséről is – fogalmazott a politikus. Pelczné Gáll Ildikó szerint az RMDSZ elmúlt két évtizede sikeres és ellentmondásos is volt. A kongresszus küldöttei – mondta – ma megkapják az esélyt, hogy változtathassanak. „Kérdés, mennyire vagyunk felkészültek a változtatásra” – mondta, hozzátéve: a sodródás, vagy a tudatos jövőépítés a választás tétje, miközben figyelni kell a környezetünkre is. Ha a figyelem lankad, annak olyan jelei lehetnek, mint hogy „a tagok elmaradnak, a lelkesedés alábbhagy” – fűzte hozzá. A Fidesz alelnöke a szövetség fontosságára hívta fel a figyelmet, mondván: „az összmagyarság érdekeit nem lehet szövetségesek nélkül képviselni”.
Semjén Zsolt a kongresszuson kijelentette, hogy egy magyar nemzet van, amely három helyen él: az anyaországban, a Kárpát-medencében és szétszórva a világban. A politikus emlékeztetett rá, hogy a magyar Országgyűlés határozatot hozott a nemzeti összetartozásról, s az új kormány még meg sem alakult, amikor megalkották a kettős állampolgárságról szóló törvényt.
Tabajdi Csaba: Nemzetpolitikai botrány, MTI HVG 2011. február. 26.
„Nemzetpolitikai botrány történt az RMDSZ nagyváradi kongresszusán. A Fidesz honnan veszi a bátorságot, hogy durván megfenyegesse és arrogánsan kioktassa az erdélyi és a partiumi magyarság legnagyobb, egyetlen legitim parlamenti erejét, az RMDSZ-t, a román kormánykoalíció megbecsült tagját?” – ez szerepel Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő közleményében, aki az RMDSZ meghívására, a szervezet nagyváradi mai kongresszusán szintén részt vett. Az RMDSZ mind kormányzati tényezőként, mind ellenzékben a korábbi román szociáldemokrata kormány idején hatékonyan érvényesítette az erdélyi magyarság érdekeit – fogalmazott a politikus, aki azt írta: megrökönyödést és visszautasítást váltott ki Pelczné Dr. Gáll Ildikó, fideszes alelnök kioktató és arrogáns beszéde. „Ez a fenyegető hangnem, tanítómesteri utasítgatás eddig példa nélküli volt a magyar-magyar kapcsolatokban. Egyetlen magyar kormánynak és politikai erőnek, így a Fidesznek sincs joga, hogy kioktassa a határon túli magyarokat. Nemzetpolitikai kár, hogy a Fidesz és az RMDSZ viszonya rendkívül feszültté, nyílt szemben állássá vált” – fogalmazott Tabajdi, aki úgy véli: a Fidesznek meg kellene követnie az RMDSZ-t.
————————————
Publicisztika
Ambrus Attila: Pelcznyi megdöbbenés
Van, aki nyalásnak nevezte a román parlamenti pártok elnökeinek üdvözlő beszédét az RMDSZ nagyváradi kongresszusán, sokan a gesztust azért is furcsállották, mert egy nagyon kicsi párt volt a kedvezményezettje.
Pedig a román politikai vezetők RMDSZ-t méltató hozzászólásai csak akkor nevezhetőek nyalásnak, ha a FIDESZ alelnökének szavait az üdvözlőbeszéd kategóriába soroljuk. És nem is olyan kicsi párt az az érdekvédelmi szervezet, amely most kormányt buktathat vagy az ellenzéket juttathatja hatalomra. Igaz, hogy a mai állapot konjunkturális helyzet, de helyzet, amelyet a szövetség megpróbál maximálisan kihasználni. Az erdélyi magyarság számára pedig megnyugtató kijelentések hangzottak el a jelenlegi román ellenzéki és kormánypártok elnökeinek a szájából. Az, hogy tisztelik az erdélyi magyarságot, és méltányolják, hogy hozzájárult Románia stabilizálásához, az euroatlanti és uniós csatlakozáshoz.
Arra, hogy Emil Boc kormányfő, a Demokrata Liberális Párt elnöke dicsérni fogja koalíciós partnerét, számítottunk. A Nemzeti Liberális Párttól is szinte kötelezően elvártuk a vállveregetést, de arra megvallom magam se gondoltam, hogy a kongresszus legjobb beszédét (ezért a címért Eckstein Kovács Péter szellemes, igazi demokratára valló beszédével versenyezett) a szociáldemokrata Victor Ponta mondja el.
Lehet, hogy kiszámított és számító volt a pártelnök, de néhány fontos problémát érintett. Mindjárt az elején jelezte, hogy bár igaz, az RMDSZ-t a Szociáldemokrata Párt kongresszusán nem az elnök, hanem Verestóy Attila képviselte, ám mivel Viorel Hrebenciuc ezúttal nem ért rá, kénytelenek lesznek beérni a küldöttek vele. Más szintre emelkedett, emelkedhet a két politikai szervezet együttműködése, jelezte az elnök. Még két fogadalmát írtam be jegyzetfüzetembe. Először, hogy soha nem fog Bibliára tett kézzel megesküdni, nem működik együtt az erdélyi magyarok politikai érdekképviseletével (Emil Boc korábban megtette). Másodszor a példázatát arról, hogy autóversenyeken a navigátora Keleti Edwin, akinek, ha felborulnak (megtörtént), azt mondja viccből, Edwin nem jó felé irányítottál magyarul, így ő sohasem szeretné hallani az erdélyi magyaroktól azt, hogy nem jól vezette őket románként.
Az RMDSZ huszonegy éves munkájának eredménye hónapok alatt megsemmisülhet. A kisebbségi jogi garanciákat pillanatok alatt vissza lehet vonni. Ezért lényeges, hogy a jelenlegi ellenzék hogyan vélekedik a magyar kérdésről. Ezért legalább olyan fontos partnerei az RMDSZ-nek a román pártok, mint a magyarországiak és nem csak a szövetségnek, de az erdélyi magyaroknak is létkérdés a jó viszony a bukaresti politikusokkal. Ami úgy látszott Nagyváradon, meg is van. Crin Antonescu nem csupán a maga nevében, hanem a pártja szeniorjainak, vezetőinek a nevében is méltatta az RMDSZ felelős viszonyulását a bel- és külpolitikai kérdésekhez. Úgy tűnik, a román pártok megértették azt az elvet, hogy a felelős kisebbség mindig a stabilizációs törekvéseket tartja üdvözítőnek, minden szélsőséges kilengéstől tartózkodik, mert a szélsőség önazonosságát, létét veszélyezteti.
A pelcznyi döbbenetre pedig csattanós választ adtak a küldöttek. Az önálló erdélyi magyar politika mellett voksoltak. Erről a politikáról írt kilencven éve Kós Károly a Kiáltó Szóban. Nyugtalanító kérdéseket vetnek fel az ilyen, ma eretneknek számító gondolatai: „A régi Magyarország nincs többé a számunkra; de Erdély, Ardeal, Siebenbürgen, Transsylvania, vagy bármi nyelven nevezte és nevezi a világ: feltámadt és van, aminthogy volt akkor is, amikor azt hittük mi magunk, mert akartuk hinni, hogy nincs, és csak Magyarország van. Akkor is volt, de most is van, és akárhogyan is akarja akármilyen akarat, lesz örökkön-örökké!”
A Kiáltó Szó aktuális üzenete határon innen és túlra: Őrizzük meg Erdélyt! Szászok, svábok, zsidók már nincsenek, a háromnyelvű Transsylvania kétnyelvűvé vált, és a magyar nyelv is romlásnak indult. Kihallatszott ez a pelcznyi döbbenet csendjéből: túl sok manapság az indulatszó…
Új Magyar Szó, 2011. március 1.
Székely Ervin: Elegánsak és idomárok
Vége tehát az RMDSZ 10-ik Kongresszusának. Az amúgy példásan megszervezett nagyváradi eseményt még a megfontoltságukról ismert politikai elemzők is „történelmi” jelzővel illették, ekként harangozták be. Most, amikor a függöny legördült, megpróbálom összegezni, hogy miben is áll a – ha nem is történelmi – de kiemelt jelentősége a jubileumi kongresszusnak.
Az első megfontolásra érdemes eset már két nappal a tanácskozás előtt megtörtént. A házigazda szerepét ellátó Bihar megyei RMDSZ együttműködési megállapodást írt alá a Szociál Liberális Unió helyi szervezetével. Ezt az önmagában is elemzésre érdemes tényt nem lehet a kongresszustól függetlenül vizsgálni, különösen annak ismeretében, hogy az alkalmas volt az elnökjelöltek versenyének befolyásolására (más kérdés, hogy Olosz Gergely durva és ostoba reakciója, amellyel az RMDSZ elnökének erkölcsi integritását kérdőjelezte meg az eset kapcsán, a legkevésbé sem szolgálta politikai céljait). A bejelentés időzítése ugyanakkor egyértelmű jelzés volt a kongresszuson magukat legmagasabb szinten képviselő ellenzéki pártok számára, hogy van fogadókészség ajánlataikra. Markó Béla politikai érettségét jelzi, hogy még ezt a malőrt is a maga javára tudta fordítani. Úgy tett, mintha a bihariak gesztusa a koalíciós partner számára jó előre kidolgozott figyelmeztetés lenne: ne okoskodjanak a nagyváradi színház szétválasztásával, és ne ódzkodjanak a kisebbségi törvény módosítatlan elfogadásától, mert a Szövetségnek vannak alternatívái.
Mint olyan ember, aki kezdettől fogva meggyőződéssel elleneztem az RMDSZ és a PDL koalícióját, most elégtétellel írhatnám le, hogy lám, a „bázis” felülbírálta a „csúcsvezetést” és a Szövetség további kitartása az egyre kétségbeesettebb államfő ámokfutása mellett fellazítja annak „társadalmi beágyazottságát” (ugye, milyen szépen hangzik?). Sajnos messze nem erről van szó, hanem a Bihari szervezet elnökének és a megyei tanács alelnökének azon – emberileg nagyon is érthető – számításáról, hogy biztosítsa saját tisztségének folytonosságát a jövő nyáron esedékes helyhatósági választások utáni időszakra is.
A második dolog, amiről beszélnünk kell, az nem más, mint az ellenzéki pártszövetség diplomatikus, de határozott megnyilatkozása. A legmagasabb szinten jelenlévő pártelnökök megadták a kellő tiszteletet a Szövetségnek, és kertelés nélkül megmondták: várják az RMDSZ-t a szoclib unioba, de nem a végtelenségig. A labda az RMDSZ térfelén pattog: vagy átigazol és megőrzi az eddigi eredményeit, amelyeket még közel hat évig zavartalanul bővíthet, vagy pedig még másfél évig „élvezi” a kormányzást egy rapszodikus államfő árnyékában, minekutána meghatározatlan időre ellenzékbe reked, ha egyáltalán bejut a parlamentbe. Hogy ez zsarolás? Lehet, de elegáns.
A harmadik jelentős eset a Fidesz MPSZ alelnökének, Pelczné Gáll Ildikónak a műfaja szerint üdvözlő beszéde. A példátlanul agresszív, sértő és provokatív szöveg, amely tökéletes összhangban állt az előadó a állatidomári allürjeivel még a legendásan toleráns RMDSZ-es nép hurrogását is kiváltotta, amelyet gyöngén nyomott el a kétharmadosokat így is kedvelő maroknyiak tapsa. Ez is zsarolás, csak ráadásul modortalan. A minden tekintetben botrányos „üzenetre” Szabó Ödön, bihari küldött adta az egyetlen logikus magyarázatot: a Fidesz azt üzente, hogy csak a feltétlen engedelmességet tudja elfogadni az RMDSZ részéről, egyébként az EMNP-t támogatja (kost’ was kost’).
Ha ezeket a tényeket egymás mellé tesszük, akkor a Szövetség elnöke a következőket olvashatja ki belőlük: Megoldatlan a megyei vagy területi – esetleg regionális – érdekek és az országos szinten elfogadott politikai stratégiák intézményes összehangolása. A romániai és magyarországi politikai erőviszonyok változása sokkal dinamikusabb lehet, mint amellyel az RMDSZ lépést tud tartani. A megoldás nem a mindenkori vagy éppen kétharmados többség támogatásának Machiavellit idéző hintapolitikája, hanem az elvi alapokon álló szövetségi politika lehetne.
Új Magyar Szó 2011. február 27. (?)
Sike Lajos: Kincstári
Tudják honnan értesültem először, hogy Kelemen Hunor az RMDSZ új elnöke? A román tévékből, főleg a Realitea és az Antea-3 adásából, pedig gyakran kapcsoltam a magyar közszolgálati csatornákra, az M1,M2 és a Duna TV-re, mert onnan szerettem volna hallani, az lett volna tisztességes. Akkor is, ha a Kárpát-medence legnagyobb, legstabilabb és legeredményesebb magyar kisebbségi pártja fekete bárány Pesten. Mig az említett román tévék hosszas helyszíni adásban, sok érdekes interjúval reagáltak az eseményre, a három magyar csatorna órák múlva is egy rövid hírben Bezzeg az EMNT elnöke egy nappal előbb részletesen ecsetelhette, hogy mit keres ő Azerbajdzsán fővárosában. Mint kiderült, kőolaj és földgáz ügyben járt egy uniós küldöttséggel. Lehet azeri földgázzal akarja magasabb hőfokra emelni a székely autonómiát, amit oly régen ígér csíki és háromszéki választóinak.
Miért nem hír Pesten az RMDSZ kongresszusa sem? Nem elég, hogy a leköszönő elnök korábban kijelentette: nem esküsznek örök hűséget sem bukaresti, sem budapesti pártoknak, de az új elnök programjába is bekerült az egyforma távolságtartás, helyette a korrekt partnerség szerepel. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a nemzetegyesítés hangzatos jelszavával köszönt Váradra. Ami rendben is volna, ám szavaiból nagyon is érződött, hogy az egyesítés a pesti hatalom szája íze szerint történjen. Ez az erdélyi önálló magyar politizálás feladását, vele RMDSZ eltaposását jelentheti Ennek tudatában cinikusan hangzott Semjén figyelmeztetése: „A határon túli magyarság nem engedheti meg a civakodást, egységre van szükség, különben szétesik.” Meg is szívlelhetnénk, ha Pestről nem táplálnák a civakodást. Például kormánypénzekkel támogatják a harmadik magyar erdélyi párt létrejöttét. Világos, az önállóan politizáló RMDSZ ellen!
Nem mi írjuk le először: baj van a három közszolgálati, mások szerint királyi, kincstári tévé híreivel, közéleti műsoraival, nagyon is parancsot teljesítenek. Mivel a nézőt nem lehet sokáig megvezetni, zuhan nézettségük. Ezt se mi mondjuk, hanem az Index közvélemény-kutató véleménye, amit a HVG-ből mazsoláztunk ki. A Hiradó nézettsége alig egy év alatt majdnem felére (8,1 százalékról 4,9-re ,az Este közéleti műsoré 8,2-ről,5,3-ra) csökkent, és így tovább. Ehhez jön: hogy mindhárom adó szó és kép szerint is azonos híreket közöl, amit bosszantóan sokat ismételnek Vagy mindez már az új magyar sajtótörvény előírta tárgyilagosság és kiegyensúlyozottság jegyében történne?
Új Magyar Szó, 20110. február 28.
Sebestyén Mihály: Mi lesz veled Vásárhely?
Barátom, aki rendszeresen aggodalmaskodik, ez a foglalkozása, hivatásos aggódó, Ady még úgy írta volna: „bús bocskoros nemes”, szóval a minap a fórumon, ahová egyaránt közéleti tógában szoktunk kisétálni, mellemnek, gyomorszájamnak szegezte a kérdést: mi lesz most Vásárhellyel?
Megdöbbentem néztem szerteszét, mert történetesen Vásárhelyen voltam (úgy hatvannégy éve több kevesebb folyamatossággal), éppen a főtéren, amely már annyi nevet viselt Széchenyitől Rózsahegyi Sztálinig, de nem láttam semmit, ami egy ilyen tragikus felhangokkal felspécizett látomáshoz alapot szolgáltatott volna. Nem voltak lövészárkok és pártcsaták, tankok és V-t mutató kefijjás líbiaiak, nem üvöltöttek a hangszóróból Dzsumblát Bandi és kis beduinzenekarának slágerei, nem vágtak fákat a köztereken, csak a hátunkon, békés évközi hétfő volt.
Mi lesz most már veled, Vásárhelyünk, fogta szentimentálisabbra, líraibbra hangolva nemzetiségféltő lokálpatriotizmusát. Válsághely leszel, kedvesünk? Avagy a puszta télen? Ugyan miről beszélsz? – kérdeztem. Hát te nem olvasol újságot? – nézett rám csalódott szemrehányással. Rendszerint, igen, mondtam rosszat sejtve, hogy valami fontos múlott el felettem, suhant el viszkető bordáim mellett.
Hát, tudod, azt mondta az új elnök, hogy nem költözik Vásárhelyre. megtagadott münket. Ezzel tönkre vagyunk téve. Amíg MB volt az elnök, addig hétvégeken felpezsdült a város, fontos politikai események, gyűlések tartattak a Kultúra palotájában, addig fellendült a turizmus, tele voltunk fizetőképes kereslettel, vitával. Itt alakult a történelem. Mi voltunk az ország magyar fővárosa. Gondold el, ezentúl majd újra az az undok Kolozsvár visszaveszi, amit a funárióták alatt elvesztett, ezentúl a világ Csíkszeredára figyel vagy egyenesen Karcfalvára!
Szeme révézetesen az ég felé fordult, mintha Rézkarcfalva maga lenne Szodoma és Gonorrea vagy a bűnös Budapest, a kénköves Fidesz hon-alja. És már látta lelki szemei előtt, hogy a Köcsög utcát, az elnöki rezidenczet felveri a gyom, a Kultúrpalota piros bársony széksorát, az elnöki pulpitust, Katona Ádám kekeckedését benövi a szamárkóró, a szulák, az andrea és a gyommal elegyes történeti repkény, a stáff hasztalan készíti stafirungját, át kell költöznie Karcvárra vagy Kolozsfalvára, hamupipőkéznek a különtudósítók, a sztárriporterek, homályosulnak a Tükörterem tükrei, melyben a mondén nagyvilág már soha nem csudálhatja önmagát.
Faképnél és -plakátnál hagytam, bánatát és könnyeit nem törölhettem le. Egyelőre.
Új Magyar Szó, 2021. március 1.
Székedi Ferenc: A Markó-doktrina aktualitása, Új Magyar Szó, SZÍNKÉP hétvégi melléklet, 2011. február 25–27.
Nem szeretnék leltárt készíteni, akinek kedve van, felüti az internetet, és rájön arra, hogy a Google-ban Markó Bélának a neve különböző nyelveken több mint száztízezerszer jelenik meg, és közben találkozik valamennyi könyvének a címével is. Verseskötetekkel ugyanúgy, mint irodalmi vonatkozású esszékkel vagy politikai publicisztikával, készítettek vele interjúkötetet, és megjelent a még mindig kevéssé ismert közös szerző, a Szekuritáté által készített lehallgatási dossziéja is. A címszavak java részében vagy úgy szerepel Markó Béla mint költő, író, szerkesztő, vagy úgy, mint politikus. Az első három megnevezés voltaképpen alkotói munkát és értelmiségi létet takar, az utóbbi pedig – hadd nevezzük így – közéleti tevékenységet. A kettő között igen lényeges különbség van.
Az alkotó ember egy sorompóit felemelő társadalomban voltaképpen szabad, úgy gondolkodik és azt teszi, amit akar. Hogyha mondjuk ír vagy beszél, akkor olyan szavakat és kifejezéseket, olyan mondatszerkezetet használ és olyan gondolatvitellel építkezik, aminővel a kedve tartja. A közéleti személyiségnek is nevezett politikus ugyanezt nem teheti meg. Ő ugyanis az intézményi és jogi korlátokon túl sem feledheti, hogy rendszerint nem azonos jellemzőjű, hanem különbözőképpen rétegződött, kisebb-nagyobb közösségekhez szól, és mindannyiuk számára meg kell találnia az őket összefűző szálakat. Ezért a politikusok, még ha szeretnék sem tudnák elkerülni a közhelyeket, a költők számára viszont belső parancs az eredetiség, a gondolati tömörség, a választékos nyelv. És a dolgok természeténél fogva létezik még egy igen nagy különbség: miközben a költő rendszerint az egyénnel, az emberrel, annak belső világával foglalkozik, addig a politikus, minél gyakrabban emlegeti az embereket, óhatatlanul annál arctalanabbá válik számára az a tömeg, amelyhez intézi szavait.
Nem látszólagos, nem felszínes, hanem nagyon is valós ellentmondások ezek, és nekem, akár lírai, akár prózai, akár publicisztikai, akár nemzeti-nemzetiségi vagy történelmi vonatkozású szövegeit olvasom Markó Bélának, netán a politikai beszédein töprengek el, mindig eszembe jut ez a kettősség. Alighanem az ember egyazon időben nem lehet költő és politikus is, kötve hiszem, hogy Markó Béla a Szövetségi Képviselők Tanácsa vagy a román kormány ülései alatt, amikor nem éppen ő beszél, verseket vagy irodalmi esszéket írna, mint ahogyan az sem valószínű, hogy egy szonett két sora között következő beszédének az indításán gondolkodna. Ezért az egyesek számára oly egyszerűnek tűnő, több százszor leírt, költő-politikus, vagy politikus-költő fogalma számomra sem egybeírva, sem kötőjellel nem értelmezhető összevontan, hanem csupán így: Markó Béla életének adott óráiban, napjaiban költő és esszéíró, más órákban és más napokon pedig politikus. Nem a költő politizál, és nem a politikus ír verset, hanem ugyanaz a gondolkodó személyiség, ugyanaz az erdélyi magyar értelmiségi áll mindkét önálló cselekvés hátterében. Megértve ezt a különbséget, egy újra kiadott és egy új Markó-kötetről szeretnék beszélni. Az Erdélyi macska című könyv Szépliteratúrai utazások alcímmel zömében a klasszikus, valamint a jelenkori magyar irodalom több alkotójával, alkotásával kapcsolatos esszéket tartalmaz. Meggyőződésem, hogy nem csupán a magyartanárok, hanem általában az értelmiségiek számára hasznos lehet a Markó Béla tolla irányította újrafelfedezés, amely olykor csupán egy-egy idézetet használ ürügyként ahhoz, hogy – amint azt az1990 előtti írásokban megszoktuk – a sorok között közösségi üzenetet is hordozzon. A kötet utolsó fejezete pedig már önálló, különálló egység, itt főként a Markó Bélával készített interjúk már ahhoz a politikushoz vezetnek el, aki a Kié itt a tér című összeállítás cikkeit, beszédeit, tanulmányait írta. Bevallom, én ezt az utóbbi kötetet kimondottan azzal acéllal olvastam el, hogy találjam meg a Markó-doktrínát. Ugyanis miután Markó Béla bejelentette, hogy tizennyolc esztendő után nem óhajt indulni az RMDSZ elnöki tisztségéért, politikai ellenfelei közül nagyon sokan kezdték emlegetni ezt a fogalmat. Miszerint, ha Markó majdnem is vezet, de a Markó-doktrína tovább fog élni, az RMDSZ-ben nem lesz szemléletváltás, mert a Markó-doktrína mélyen meggyökerezett a szervezetben, évek kellenek, amíg a Markó-doktrína szellemét lehántják a megcsontosodott, a doktrí-nába betokosodott RMDSZ-ről és így tovább.
De voltaképpen mi is ez a Markó-doktrína? Néhányan azzal vádolják a szövetségi elnököt, hogy megszilárdította a központi vezetést, a döntéseket egy szűk kör kezébe helyezte – és ez a Markó-doktrína. Mások szerint a Markó-doktrína azt jelenti: Erdélyben nem lehet élet az RMDSZ-en kívül, azaz a romániai magyarságnak politikai egységben kell maradnia, és mindig úgy kell táncolnia, ahogyan az RMDSZ vezetősége fütyül. Minden más, többpárti kísérlet csökkenti a romániai magyarság politikai és más érdekérvényesítési esélyeit. Megint mások szerint a Markó-doktrína valamiféle kötéltánc a román hatalom közelében, és arra szolgál, mindegy, hogy mikor, mindegy, hogy kivel, de az RMDSZ mindig ott legyen a romániai hatalomban. Azután léteznek olyan politikai-ideológiai ellenfelek vagy a holdudvaraikban éldegélők, akik darabokból próbálják összeállítani a Markó-doktrínát. Például: nincs szükség területi autonómiára, jó helyette a regionalizmus. Vagy: nem önrendelkezési, hanem kisebbségi törvényre van szükség. Léteznek más megközelítések is. Például: a Markó-doktrína elveti a gyökeres megoldásokat, és a kis lépések híve. Vagy: a Markó-doktrína nem eléggé népi és nem eléggé nemzeti, Magyarországon csak a szocialisták és a liberálisok támogatását élvezi.
Tehát mi is a Markó-doktrína? Nos, én ebből a könyvből az utóbbi két évtizedben megírt tanulmányok, előadások, hazai és magyarországi lapokban megjelent közéleti írások gyűjteményéből a következő támpontokat derítettem ki, amelyeket – saját értelmezésemben –akár Markó-axiómáknak, azaz Markó Béla politikai sarkigazságainak is nevezhetünk. Az első: a romániai németektől és zsidóktól eltérően a romániai magyarok történelmi távlatokban is meg akarnak maradni szülőföldjükön. Nagyobb tömegben sem Magyarországra, sem távolabbra nem óhajtanak kitelepedni, ezért itt kell megtalálniuk a saját egyéniés közösségi létük jobbításához nélkülözhetetlen társadalmi-gazdasági-jogi kereteket. A második: bár nem is egyszer átemelték feje fölött a határokat, a romániai magyarság nem a jelenlegi Magyarország Erdélybe kivándorolt magyar kisebbsége, hanem egyenrangú összetevője a magyar nemzetnek. Következésképpen kettőjük között bármilyen viszonyrendszer nem alárendelt, hanem csak mellérendelt lehet. A harmadik: akár tetszik ez nekünk, akár nem, a romániai magyarság jelene és jövõje szorosan összefügg Románia jelenével és jövőjével, hiszen a romániai magyarok ennek az országnak a valóságában élik mindennapjaikat. A negyedik: a romániai magyarság jelenére és jövőjére vonatkozó elképzeléseket nem a harsogó kinyilatkoztatások szintjén, hanem helyi, regionális, országos és nemzetközi szinten végzett következetes munkával lehet véghez vinni. Az ötödik: a valóban működő és működtethető közösségi autonómiát ezekkel az eszközökkel, a nyitott társadalom biztosította céltudatos és alulról történõ intéz-ményépítéssel lehet elérni. Úgy gondolom, a Markó-doktrína nem más, mint afenti megfontolásokhoz csat-lakoztatott politikai eszközöknek a mindenkori hatékonyság függvényében rugalmasan bõvíthető vagy szűkíthető tárháza. A kulcsszó az előző mondatban pedig a hatékonyság. Markó következetes kiállása a romániai magyarság politikai képviseletének és érdekvédelmének egysége mellett voltaképpen nem más, mint folyamatos küzdelem a hatékonyság és eredményesség megőrzéséért. A politikus Markó a váradi kongresszuson nagy vonalakban a következőképpen vehetné számba a tizennyolc év eredményességet: szabad anyanyelvhasználat a közigazgatásban és a bíróságokon, kétnyelvû törvényes feliratozás, anyanyelvű oktatás óvodától az egyetem utáni képzésig, önálló és egyre inkább általunk irányított iskolai hálózat, a romániai magyarságra szabott és kiemelt költségvetési támogatásokkal egybekötött tanterv. Kiterjedtföld-, erdő- és ingatlanvagyonok visszaszolgáltatása, erdélyi magyar közösségek intézményépítése, iskolák, templomok, közösségi házak, emlékművek ezreinek felújítása és meglendülő infrastruktúra-fejlesztés az egyre önállóbb döntési jogkörökhöz jutó helyhatóságok irányítása alatt. Olyan magyar művelődési élet, amelyet csak az ötlettelenség, a kezdeményezőkészség és az anyagiak hiánya korlátozhat. Összességében pedig a romániai magyarság olyan politikai-társadalmi tényezővé való válása, amelyre mindeddig Románia történelmében még soha nem volt példa.
Persze, tisztában vagyok vele, hogy van az éremnek az ország általános helyzetéhez és még el nem ért vágyainkhoz kapcsolódó másik oldala is. Nem feledhetjük ugyanis, hogy még a lehető legszürkébb erdélyi macska is csak addig marad ugyanannál a háznál, amíg megélhetése van, máskülönben önálló és gazdától független. Ezért úgy gondolom, az első könyvcím markói metaforája nem véletlen. A házi macska nem annyira látványos, minta mifelénk csupán állatkerti ketrecekben vagy cirkuszi porondokon felbődülő más macskafélék, de szabad, szívós, kitartó – túlélő. És ez nem a Macskák című zenés játék. Ez a valóság.
