Apáczainak az 1653-ban megtartott, A bölcsesség tanulásáról címmel ismertté vált tanári székfoglaló beszédéből igen figyelemre méltóak a következő sorok: „…ha az alatt az idő alatt, míg oly nagy mérséklettel, úgyszólván az émelygésig tömjük fejükbe a grammatikát, némelyeknek a retorikát, egynéhánynak a logikát is, ezek helyébe az érdekes matematikai és fizikai tudományokat adnánk elő, ki sem tudom mondani, hogy milyen örömmel árasztanák el őket egész életükre.” Más helyen pedig így nyilatkozott: „Matézis nélkül nincs igazi tudomány, csak meddő, elmefárasztó szellemi torna.“
Apáczai az Enciklopédiában eléggé nagy teret biztosít az aritmetika és a geometria tárgyalásának. Ezek a matematikáról szóló fejezetek azonban nem tartalmaznak önálló, új eredményeket; Apáczai eredetiségre nem törekedett, hiszen az enciklopédia műfaja nem is követeli ezt meg, hanem P. Ramus, W. Snellius és L. Schonerus matematikai műveiből fordított. Az Enciklopédiában található aritmetikai rész anyaga a következő: alapműveletek, a törzs- és összetett szám fogalma, a legnagyobb közös osztó és a legkisebb közös többszörös kikeresése, közönséges törtekkel való műveletek, egyszerű és összetett hármasszabály, haladványok; a geometriai részé pedig: az egyenes, a szög, háromszög, négyszög, a kör és részei, a körbe- és köré írt háromszög, a kör kerülete és területe, szabályos sokszögek, a szögletes- és görbelapú testek.
Mivel szaknyelvünk abban a korban még túlságosan szegény volt, Apáczai csak bonyolult körülírással tudta megadni egyes fogalmak magyar megfelelőjét, mint például: mellékes vonású négyszögletű forma (paralelogramma), négy síkjú, négy rendes egyenlő háromszegletektől befoglaltatott rendes lángszabású forma (tetraéder) stb. Több tőle származó szakkifejezés azonban máig megőrizte alakját (azonosság, egynemű, egyenlőség, hasonlóság, középpont, tompa szög, hegyes szög, sík, görbe stb.).
Apáczai Csere János az Enciklopédia megírásakor a külföldi főiskolák – erdélyi viszonyokhoz képest magas – szintjéhez állította a mércét. Ha az Enciklopédiában nem fedezünk is fel új eredményeket, ez a mű a maga idejében úttörő munka volt. Szily Kálmánt idézve: műve matematikai szempontból is „egy hirtelen kiemelkedő s előhegyek nélkül magánosan álló csúcs, a kietlen lapály és pusztaság közepén“.
Megjelent A Hét VI. évfolyama 23. számában, 1975. június 6-án.