A kormányzat újabb gyűlölet- és keménykedő kampányának egyik kellemetlen velejárója, hogy Kocsis Máté is aktívabb a szokásosnál. Mert az hagyján, hogy Orbán Viktor poloskázik – engem meglepett, hogy sokan annyira meglepődtek ezen, hiszen a kormányfő hosszú évek óta a lukasenkai–erdogani–putyini úton halad, amelyen ezek a mozzanatok magától értetődő módon következnek be –, és Bayer Zsolt mind kínosabb kirohanásaira is egyre kevésbé kapja már fel a fejét az ember, de amikor az erőfitogtatásban a Fidesz frakcióvezetője is felsorakozik melléjük, az tartogat vidám pillanatokat.
Kocsis Máté ugyanis, minden tiszteletünk mellett, valahogy nem az az ember, akitől bárki megijedne. Pedig mindig végtelenül szigorú, ellenfeleivel könyörtelen, mégis, nehéz komolyan venni. Tegye fel például a kezét, aki berezel, amikor lát egy fényképet róla és Lázár Jánosról, alatta a szöveggel: „A külföldről pénzelt magyar politikusok, újságírók és aktivisták idegen hatalmak gazdasági és ideológiai érdekeinek szolgáltatják ki és elárulják Magyarországot. Ennek megfelelően kell velük bánni. Nem sok jót jelent számukra, hogy Lázár Jánossal épp mi készítjük a javaslatokat.” Brr
Ne értsenek félre, maga a folyamat – a civilek, a sajtó vegzálása – ijesztő, csak az nem, aki itt épp fenyegetőzik vele. Átfutva a képviselő február–márciusi közösségimédia-bejegyzéseit, bőven akad még riogatós tartalom. „Akcióztak a parlamentben korunk külföldről pénzelt kisbolsevikjai. Pirotechnikai eszközzel, zárt térben mérgező füsttel próbálták megakadályozni a mai szavazást. (…) Mi lesz a következő, ti barmok, fel is gyújtjátok az épületet?” – írta a Momentum füstgyertyás akciója után. Majd így üdvözölte – a szintén mindig végtelenül szigorú – Kövér László által kiszabott büntetést: „70 millió forintra büntette meg és kitiltotta a Parlamentből a füstgyertyát gyújtó momentumos képviselőket a házelnök. Ez a minimum, amit megérdemelnek!”
Dilettantizmus és/vagy belső ellentét
Ja, tényleg, hát erre nem is gondoltunk! – akár így is összefoglalható lenne Kocsis Máté fideszes frakcióvezető beismerése arról, hogy az alaptörvény-módosítás tervezetében talán mégsem szerencsés az állampolgárság felfüggesztése.
Kocsis aztán ír olyanokat is, hogy „a drogokat betiltjuk” (tizenöt év drogpolitikai semmittevés után ambiciózus terv), meg hogy „Brüsszel Péter szerint a rezsicsökkentés humbug! Csipkejózsikás Bódis Kriszta szerint, ha valamiért, többet fizetünk, az jó dolog.” Vagy itt van ez: „Ne legyen kétség: gátlástalan támadásokkal szemben gátlás nélkül fogjuk megvédeni az országot. Ne csodálkozzanak, ezt a meccset ők kezdték, ők tekintették hazánkat holmi átjáróháznak, kiszolgáltatottá akarták tenni, mi pedig azt gondoljuk, hogy Magyarország szuverén. Ezt a harcot tehát örömmel megvívjuk.” Vagy épp ez, megintcsak a drogokkal kapcsolatban: „Brutális jogszabályok jönnek, de iszonyatosan fájdalmas, meglepő, meghökkentő, brutális jogszabályok. Erre mindenki készüljön föl lelkileg. Brutális erőkoncentráció következik a rendőrségen és minden állami szervezetnél.”
Aztán, amikor már épp túltelítődnénk ezzel a sok brutalitással és gátlásnélküliséggel, a politikus egyszer csak megvillantja nyelvújító énjét. Az orosz–ukrán háború kapcsán így beszél egy felvételen: „És hát nem volt európai politikus a mi miniszterelnökünkön kívül, aki megkérdezte volna, hogy nagyon szép, nagyon árvalányhajas, cickományos elképzelések, de mi a terv?!” Egy másikon pedig ezt mondja: „Az Amerikai Egyesült Államok új kormánya nyilvánosságra hozta azokat a segélynek nevezett amerikai kormányzati pénzosztásokat, amelyek lehetőséget teremtettek a világ számos pontján arra, hogy szép, árvalányhajas, cickományos elnevezések mögé bújva az amerikaiak beleavatkozzanak a belügyekbe.”
Cickományos. A Google-kereső szerint ez a szó nem létezik. És nem létezik egyetlen magyar nyelvi szótárban sem. Mégis értjük, sejtjük, Kocsis Máté mit akar kifejezni vele. Jó szó. Köszönjük, frakcióvezető úr ezt a kocsományos leleményt!
