Szinte napra pontosan egy éve találkoztunk, 2012. június 6-án a Politikatörténeti Intézet Szabó Zoltán 100. születésnapja alkalmából rendezett konferenciáján. Ha jól emlékszem, te voltál a délutáni ülés levezető elnöke. Elegánsan és tapintatosan tetted a dolgodat. Kende Péter volt az utolsó előadó, s neked jutott a feladat, hogy a rövid vita után lezárd a konferenciát. Felálltál, begomboltad a zakódat, megigazítottad a szemüvegedet, és mintha ez a legtermészetesebb volna, megírt szöveg nélkül briliáns előadást rögtönöztél a Cifra nyomorúság írójáról. Úgy adódott, hogy a konferencia után egy irányba vitt az utunk. Végigsétáltunk a Falk Miksán, átvágtunk a Nagykörúton, és a Hollán Ernő utcában az egyik teraszon – gyönyörű kora nyári idő volt – ittunk egy pohár sört, és beszélgettünk még egy órát. Irodalomról, politikáról, családról, barátokról, a jövő-menő emberek színes kavalkádjáról, az élet fontos és fontatlan dolgairól.
Nyolcvanadik születésnapod alkalmából barátaid nyilván írni fognak a jelentős kritikusról, az irodalomszervezőről, a szerkesztőről, a színházigazgatóról, a kisebbségi kultúrpolitikusról – én most inkább erről az egy pohár sör mellett beszélgető Gálfalvi Zsoltról szólnék néhány szót, mert számomra te mindezeken felül a magyar világunk egyik legnagyobb beszélgetője vagy (ebben talán csak barátod, a nálad nyolc hónappal korosabb Konrád György tesz túl rajtad – s mit nem adnék azért, hogy még egyszer belehallgathassak beszélgetésetekbe).
Ha Budapestre jöttél, mindig megkerestél, s remélem, ez továbbra is szokásod marad. Ilyenkor a Kerékben beszélgettünk (az egyik utolsó óbudai kisvendéglő háromszáz méterre a Népszabadság volt szerkesztőségétől), ha jó idő volt, a kertben, ha rossz, akkor a leghátsó bokszban. Téged minden érdekelt, ami itthon vagy a világban történt. A kíváncsiságot tartom legjellemzőbb tulajdonságodnak és az ezzel párosuló őszinte odafigyelést. De fogalmazhatnék úgy is, hogy empátia és szemérem, mely magától értetődően zárja ki a tolakodást. Elképzelni sem tudom, hogy bárkivel szemben goromba legyél, minden körülmények között udvariasnak maradni számomra is az egyik legfontosabb polgári erény. Nekem te vagy az erdélyi polgár, a sajnálatosan kevés számú körültekintő magyar citoyenek egyike.
Drága Zsolt! Szeretlek és tisztellek, és büszke vagyok rá, hogy a barátod lehetek.
Boldog születésnapot kívánok neked, hosszú alkotó életet, s persze még sok-sok jó beszélgetést – remélve azt, hogy velem is.
A marosvásárhelyi Lector Kiadó gondozásában 2013-ban megjelent Gálfalvi Zsolt 80 éves című emlékfüzet írása.