Esszé a népmeséről – jelzi a kötet alcíme Nagy Olga: Hősök, csalókák, ördögök című tanulmánykötetének jellegét. A szakembereknek és érdeklődőknek egyaránt értékes és élvezetes olvasmányban a szerző sokéves gyűjtői megfigyelései, tudományos eredményei kristályosodnak ki.

Nagy Olga hosszú éveken keresztül készült e könyv megírására. Gyűjtőútjai során tartalmas jegyzeteket készített minden egyes hangszalagra vett népmeséről, vizsgálva a mesemondó ismereteit, meggyőződéseit, hitvilágát, melyről az elmondott mesei történet művészi megformálása közvetve, az adatközlő szavai közvetlenül árulkodtak. Hosszú és alapos adatgyűjtő, megfigyelő időszakban érlelődött tehát ki Nagy Olga itt ismertetett tudományos gondolatvilága, melynek központi témája a népköltészet egyik legimpozánsabb műfajának, a népmesének esztétikai és etnológiai kérdésköre.

Nagy Olga a népmese legjellemzőbb, legszervesebb esztétikai kategóriáinak szinkronikus és diakronikus elemzésével igyekezett kikövetkeztetni azokat a gondolatformákat, amelyek ezeket a népmeséi elemeket elindították, fejlődési irányaikat megszabták. Adatai és következtetései nemcsak népköltészeti, hanem kultúrtörténeti ismereteket is nyújtanak az olvasóknak. A népmeséi hős mai alakváltozataiban az ősi képzeteket, a mitikus és mágikus elemeket keresi, amelyek összetevőiből a mese hőseinek jellemző jegyei összeállnak. A diakronikus szemlélet hozzásegíti ahhoz, hogy felfedezze a régi hitvilág elemeit azokban a tudatképekben, amelyek az archaikus meseanyagban még fellelhetők. Bár elsősorban a magyar nyelvű meseanyagra támaszkodik, összehasonlító adatait térben és időben nagy felületről idézi, a román és a környező népek mesevilágából a madagaszkári, szanszkrit, vogul, osztják meseanyaghoz repít.

Nagy Olga nemcsak tanulmányozza, hanem szereti is a népmesét. Egyetlen műfaj sincs, amely az életet így együtt, egyben, egyetlen bámulatos egységben fogná fel a maga tragikus és ugyanakkor optimista kicsengésében, mint a mese” – írja a bevezető sorokban. A mese lényegét keresve eljut ahhoz a meggyőződéshez, hogy a mese nem más, mint a valóság lényegének a megragadása, mely a létezést az élet és a halál harcában, egymásba torkollásában érzékeli. A népmesei csoda olyan törvényszerűség a mesében, amelynek jelképiségében az ősi világlátás kozmikus egyetemessége érződik (a természet és az ember szoros együvétartozása), és amely a művészi fikció lehetetlent is legyőző erejével az álmokat is valósággá varázsolja.

Nagy Olga kötete három úgynevezett ,,könyv“-re tagolódik. Az első, A mitikus hős a leggazdagabb és a legjobban átgondolt. Végigkíséri a mitikus hősnek az emberi tudatban megtett útját „csodálatos fogantatásától”, jellemző mitikus jegyeinek megszerzésétől emberré válásáig, és vizsgálja azokat a képzeteket, amelyek hozzájárultak a mesei hős figurájának művészi megformálásához mágikus jegyeinek kiteljesedésétől egészen azok elkopásáig, kihullásáig, amikor is a népmesében megjelenik az ember-hős. A mitikus hős alakváltozataival foglalkozva kimutatja, hogy a fenséges hős demitizálásával erősödik, gyakoribbá válik a furfangos kópé figurája a jelenkori meseanyagban. Bár utal rá, de nem derül ki kellőképpen, hogy az eszes kópé figurája egyidős a mitikus hőssel. Már a legrégibb mítoszokban is fellelhető a fenséges és komikus hős egyidejű megjelenése. A fenséges hős mellett feltűnik annak ravasz, fortélyos társa, aki szintén részt vesz a teremtésben, de a csodálatos isteni tulajdonságok mellett a furfangot, az észt képviseli. Meletinszkij, a neves orosz folklorista szerint is már az ősi mítoszokban megjelenik a furfangos kópé alakja, és bár ő is mitikus eredetű, közelebb áll az emberhez, mint fenséges társa.

A mesei hős ellenlábasait, a boszorkányt, a sárkányt, az ördög figuráját a második könyvben elemzi Nagy Olga. A fantasztikus mesék hőse rendszerint a sárkánnyal vívja meg küzdelmét, akinek félelmetes ereje végül is megsemmisül a hős rettenthetetlen bátorsága előtt. A sárkány figuráját elemezve arra a következtetésre jut, hogy sok esetben „a grandiózum, a nagy dimenziók és kozmikus méretek kihullása” miatt a sárkány szerepkörét a rászedett ördög figurája veszi át.

A Hősök, csalókák, ördögök harmadik könyve a hősöket szolgáló varázseszközöket vizsgálja. Mágikus erejük hátterében a szerző azt az ősi képzetet keresi, amely élettel tölti meg a világ minden jelenségét. Kitér annak a mágikus kapcsolatnak az elemzésére, amely a hős és a tulajdonát képező varázseszköz között fennállhat, valamint azoknak az erőknek a bemutatására, amelyeket a varázseszközók birtoklása kölcsönözhet és értékes adatokat közöl az embert körülvevő természeti jelenségek mesei visszatükrözéséről, a hőssel, az emberrel való kapcsolatukról a hozzájuk fűződő anemista képzetekről.

A népmese kapcsán számos olyan kérdést érint Nagy Olga, amelyek a néplélektan és a népi filozófia területére vezetnek, a népi tudat változását érzékelik, ismereteket és egyben érdekes olvasmányt is nyújtva az olvasónak.

Megjelent A Hét VI. évfolyama 27. számában, 1975. július 4-én.