Kulcsár László
Két, már-már magyarázó jegyzetem írásakor még csak nem is sejtettem, hogy végül is a regnálók (csak takarékosság okán?) megszüntetik a már csak címében létezett Magyar Hírlap nyomtatott kiadását. Most semmi egyebet sem teszek hétköznapi búcsúztató gyanánt, mint néhány gondolatot itt is közreadok azon írásaim eligazító kísérőjéből, amit az általam húsz-egynéhány évvel ezelőtt alapított Infovilág hírportál több-kevesebb rendszerességgel megjelenő „Az újságíró archívumából” című rovata sorainak szántam.
Minden alkalommal túlcsordulhatott volna az 1970-es, 1980-as években (és minden bizonnyal még jó néhány esztendőig) a Magyar Hírlap hétvégi melléklete, annyi érdekes, egyedi, szenzációs stb. jelzőt megérdemlő cikket (és persze kiváló képet) adtak át szerkesztőinek a lap munkatársai. A kezdetben külön, mélynyomásos, majd pedig a lap szerves részeként kínált MH Mellékletben mindaz megjelenhetett – feltéve, ha a kényes ízlésű és különösen igényes szerkesztők, N. Sándor László, Vincze Péter, Berkó Pál befogadták –, ami „nem talált helyet magának” a hétköznapi számokban, exkluzív volt vagy éppen terjedelménél fogva elmélyült olvasásra serkentette a lap kedvelőit.
A Magyar Hírlapot, a második világháború utáni időszak félhivatalos majd pedig vállaltan kormánylapját 1968 tavaszán alapították; jó néhány próbaszám után, 1968. május 16-tól jelent meg napilapként. Érdekesség: 1956 után ez volt az egyetlen, újonnan alapított napilap – Darvasi István főszerkesztővel az élén. Az igazán kemény napilapmunka robotosa a gyors és tiszteletet parancsoló/érdemlő döntéseiről ismert Tábori András főszerkesztő-helyettes volt – sajnálatosan korai haláláig. Alkalomadtán megérne egy terjedelmes értékelő tanulmányt legalább a lap (ahol szívesen, kedvvel dolgozhattam mintegy két évtizedig, és tanulhattam olyan jeles kollégáktól, mint Gyapay Dénes, Szászi József, Bokor Pál…) nem egészen első négy évtizede. Az már kérdés, hogy lesz-e neki még negyven éve…
És néhány nappal később:
Engedtessék meg a Magyar Hírlap egykori, csaknem húsz éven át volt munkatársának, az Infovilág szerkesztőjének, hogy sajnálkozását fejezze ki: egykoron szeretett lapjától most már véglegesen elköszön. Igaz, egyszer már megtette. Nem akkor, amikor új kihívást keresvén, a rendszerváltás reményekre jogosító időszakában átigazolt a frissen alapított Mai Nap című, nagy példányszámú, kitűnően szerkesztett, félbulvár újsághoz. Hanem akkor, amikor az Orbán-rendszer előörse 2006. november 16-án kézbe vette. Pillanatok alatt megszüntette a magyar bel-, kül- és gazdaságpolitikában iránytűként működött napilapot, és tette a szerkesztőség légkörét elviselhetetlenné az igazi magyarhírlaposok, az újságírást, lapszerkesztést hivatásuknak tekintő és akként művelő kollégák számára. Mindazok, akik egy kicsit is adtak magukra, már nem vették kézbe, nem forgatták, nem olvasták, mert értő és gondolkodó ember számára olvashatatlanná vált. Magyarán: lezüllött.
Így hát most ez az elköszönés semmi egyébnek nem szól, mint egy valamikor példás és kiváló minőségű magyar napilap nyomtatott címének, annak a két szónak, tizenkét betűnek, amire büszkék voltunk mi, egykori magyarhírlaposok.
Címkép: Az egykori Magyar Hírlap kapuján az ördög
Forrás: Újnépszabadság