Tíz éve történt, Bukarestben, a magyar sajtószabadság napján
1990-től március 15-e minden évben a magyar sajtó napja. A szabad sajtó, vagyis a sajtószabadság napja is. Ahogyan a Mit kíván a magyar nemzet legelső pontja megköveteli! A magyar sajtószabadság napja egybeesik a nemzeti ünnepünk napjával, de külön is „érvényes”. És minden évben lehetőség nem csak az ünneplésre, hanem a kritikára, a számonkérésre is.
Kevesen érezték ezt így Erdélyben tíz évvel ezelőtt, amikor Magyarországon és az Európai Unióban heves viták folytak a készülő, majd elkészült Alaptörvényről és Médiatörvényről – mi Bukarestben úgy éreztük.
Kinek-minek a nevében léptek fel a tiltakozók Magyarország bukaresti nagykövetsége előtt? Természetesen a demokrácia, a sajtó- és véleményszabadság nevében. (Akkor még más volt hinni és másképpen hittünk ezekben a fogalmakban, eszményekben, mint most.)
Kivel szolidarizáltak ők? Ahogyan 1988-ban Budapesten a falurombolás ellen foglaltak állást százezrek, a román néppel szolidarizálva – 2011-ben a maroknyi tiltakozó a magyar néppel vállalt közösséget, amikor a sajtórombolás ellen emelte fel a szavát.
A Médiatörvény
A Médiatörvény (2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról) honlapján külön jelek mutatják „a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait”. Természetesen sem akkor, sem azóta nem lehettünk képesek abból a szempontból végigolvasni a terjedelmes, kötetnyi (közel félmillió leütés!), egyébként lapunkban is olvasható jogszabályt, hogy melyek ezek a változások. Akkor, tíz évvel ezelőtt sem, és most, 2021-ben sem. (A legutolsó fontos módosítás mintha 2019-ben történt volna.)
Mindenképpen, a „legeredetibb” szövegnek már akkor egy – uniós kérésre – módosított változata volt érvényben, gyakorlatilag az ellen tiltakoztunk, de abban is biztosak vagyunk, a máig tartó alkalmazását, a mai helyzetet, gyakorlatot tekintve, a szabad sajtót ért sorozatos támadásokat, megszüntetéseket tekintve, hogy nem „támogatja” a reális sajtószabadságot. Pillanatig sem érezzük tehát úgy, hogy nem volt igazunk. Vagy hogy „nem lett” igazunk.
De a magyar normális sajtót és a külföldi tanulmányokat, cikkeket olvasva képet alkothattunk a jelenlegi hatalom nyilvánvaló törekvéséről a sajtó kisajátítására, propagandaeszközzé silányítására, párhuzamosan a demokratikus sajtó visszaszorításával, lehetőségeinek fokozatos felszámolásával. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a sajtószabadság tekintetében Magyarország a százas lista első ötödéből az utolsó ötödébe esett vissza tíz év alatt. 2009-ben Magyarország sajtószabadság-indexe 21 volt (jogi: 5, politikai: 9, gazdasági: 7), jelezve, hogy a magyar sajtó ebben az évben szabad volt. 2019 közepén Magyarország 180 ország közül Peru és Sierra Leone mögött 30,4 ponttal 87. helyezett a listán, azaz eddig az időpontig 64 helyet csúszott lejjebb, mióta Orbán Viktor 2010-ben hatalomra került. 2020-ban Magyarország már a 89. a listán, a sajtószabadság helyzete problematikus, közel a rosszhoz. (Összehasonlításul Románia a legújabb, tavalyi világrangsorban a 48. helyen áll 25,91 ponttal, szintén a „problematikus” tartományban, de annak az elején, közel az elég jóhoz, nem a végén, mint Magyarország.)
Megrázó! Egy évtized alatt hatvanhattal rosszabb helyen a NER végén, mint az elején!
Ma már a Médiatörvénynek és a sajtóval történteknek hatalmas, jóformán követhetetlen irodalma van. A politikai kontroll fokozódik, ennek számos megnyilvánulásáról az Új Hét SAJTÓ/FÓRUM rovatában is olvashatnak; vannak fontos összefoglaló cikkek a magyar ellenzéki sajtóban; ilyen például Polyák Gábor médiajogásznak, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjének kitűnő elemzése, nemkülönben a szerkesztésében megjelent terjedelmes Médiapolitikai szöveggyűjtemény (a linkre kattintva pdf-ben letölthető!)
A tiltakozás
Azt írtuk a bevezetőben: mi úgy éreztük, a sajtószabadság napja alkalom lehet a kritikára, a számonkérésre is. Kik voltunk „mi”? Szélesebb értelemben a romániai magyar és a bukaresti újságíró-társadalom egy része, szorosabb értelemben az Új Magyar Szó kiadója-szerkesztősége, a voltaképpeni tiltakozáson: mindössze néhány tagja.
Magyarok tüntetnek Bukarestben? Mi ellen tiltakoznak? Mit akarnak? Mernek a „románok” ellen tiltakozni? Képtelenség! A „magyarok” ellen, a magyar kormány ellen? Még nagyobb képtelenség! Amikor Magyarországon, Budapesten, a román diktátor falurombolása ellen tüntettek, még az sem volt nagyobb képtelenség! És a képtelenség megtörtént!
Odáig menően, hogy az ország magyar nyelvű „központi napilapja” (igen, az Előre jogutódja!) aznap – a nemzeti ünnepen! a magyar sajtó napján! –, a magyar sajtószabadság napján fehér első oldallal jelent meg. A megmozduláson részt vevő magyarok ezt tartottuk fel: a mi nevünkben. A román kollégák a szervezett szolidaritás jeleit és jelképeit.
Ezek után természetesen az Új Magyar Szó cikkeivel „tudósítunk” a tíz évvel ezelőtti eseményről…
Előtte azonban, már itt, egy fontos megjegyzés: mi kezdeményeztük ugyan az akciót, de ha Mircea Toma – a MÚRE Pro Amicitia díjasa – nem karolja fel az ötletet, nem vesz részt a szervezésben, nem ad formát az egésznek, aligha tarthattuk volna meg.
Szabad sajtóért fehér lap
Szolidaritástüntetést szervez a budapesti, március 15-i demonstrációval holnap Bukarestben, a Magyar Nagykövetség épülete előtt több civil szervezet, köztük a Free Press Románia, az Active Watch Sajtófigyelő Ügynökség és a Médiaszervezetek Konvenciója a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) révén.
A világ több pontján – Budapesten, Bukarestben, Berlinben, Frankfurtban, New Yorkban, Debrecenben és Gyulán – egyidőben tartandó, romániai idő szerint 17 órára tervezett akció a magyarországi médiatörvény ellen irányul. A sajtoszabadsagert.blog.hu portálon és a Facebook közösségi oldalon meghirdetett demonstrációsorozat szervezői azt írják: a tömeg erejével akarnak nyomást gyakorolni a magyar kormányra, hogy vonja vissza a január 1-jétől hatályos médiatörvényt, és garantálja a sajtószabadságot Magyarországon.
A román fővárosban tervezett tüntetés szervezőinek sajtókommünikéja szerint az akciót indokolja, hogy a magyar médiatörvény a totalitárius rezsimekre jellemző politikai kontroll alá helyezi az írott, audiovizuális és elektronikus sajtót. A szervezők hivatkoznak az Európai Parlamentnek a napokban megszavazott állásfoglalására, amely elégtelennek tartja a jogszabály múlt hét elején, a Magyar Országgyűlésben megejtett módosításait, és a törvény eltörlését kérik.
A budapesti tüntetésen a magyar és nemzetközi civil társadalom ismert képviselői szólalnak fel meghívottként, köztük Adam Michnik lengyel újságíró, a Gazeta Wyborcza publicistája. A tüntetés honlapjára magyar színészek, képzőművészek, újságírók videóüzeneteit töltötték fel a szervezők; a bukaresti tüntetésen résztvevők közül Salamon Márton László, az Új Magyar Szó főszerkesztője indokolja a román fővárosban szervezett akció létjogosultságát.
Salamon úgy értékeli, a magyar politikai osztály szerepzavarban van, hiszen az újságíró feladata ellenőrizni a politikát, elszámoltatni a politikusokat, és nem fordítva. Lapunk egyébként holnap fehér címoldallal jelenik meg, az Új Magyar Szónak ezt a lapszámát emelik majd magasba a bukaresti tüntetés résztvevői – erdélyi magyar sajtósok, a román média képviselői, civilek.
A szervezők felhívásában társszervezőként megjelenő MÚRE szerepéről Karácsonyi Zsigmond elnök tegnap lapunknak elmondta, a Médiaszervezetek Konvenciója gyorsreagálási bizottságának tagjaként személyesen döntött a magyar újságírószervezet implikálása mellett. „Bár fenntartásaim vannak a március 15-i dátum miatt, úgy gondoltam, felvállalom az ügyet mint szigorúan politikamentes, szakmai kérdést. Holnap (ma – szerk. megj.) egyeztetünk az igazgatótanács tagjaival, és megtörténhet, hogy fejemmel kell fizetnem a döntésemért” – fogalmazott plasztikusan a MÚRE-elnök.
Új Magyar Szó, 2011. március 14.
Kihátrált a MÚRE
Engedélyezték a magyar sajtószabadságért meghirdetett mai bukaresti tüntetést
Kihátrált a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) a mai, bukaresti szolidaritási akcióból: a magyar újságírószervezet igazgatótanácsa felülbírálta Karácsonyi Zsigmond elnököt. Mint tegnapi lapszámunkban arról hírt adtunk, a sajtószabadságért szervezett budapesti, március 15-i demonstrációval párhuzamosan ma a világ több pontján szerveznek hasonló tüntetést.
Bukarestben a Magyar Nagykövetség Dimitrie Gerota utca 63–65 szám alatti épülete előtt gyülekeznek ma 17 órakor több civil szervezet – köztük a Free Press Románia Alapítvány, az ActiveWatch Sajtófigyelő Ügynökség, a Romániai Médiaszövetségek Szervezete, a Romániai Oknyomozó Újságírói Szövetség, a Hivatásos Újságírók Szövetsége, az Online Médiakiadók Egyesülete, az Újságírónők Ariadna Szervezete, a Független Médiaközpont és a MediaSind – képviselői, miután tegnap a bukaresti főpolgármesteri hivatal szakbizottsága megtárgyalta a szervezők kérését, és engedélyezte a demonstrációt.
Alapszabályt szegett a MÚRE?
A szervezők felhívásában korábban társszervezőként megjelenő MÚRE szerepéről Karácsonyi Zsigmond elnök lapunknak elmondta, a Médiaszervezetek Konvenciója gyorsreagálási bizottságának tagjaként személyesen döntött a magyar újságírószervezet implikálása mellett. Ezt azonban tegnap felülbírálta az újságírószervezet igazgatótanácsa.
Ismét aktuális a 1848-as 12 pont. A tüntetők sajtószabadságot követelnek
„A mai (tegnapi – szerk. megj.) konzultáción az igazgatótanács úgy határozott, hogy nem veszünk részt a bukaresti magyar médiatörvény elleni szolidaritás-tüntetésen. Az igazgatótanács tagjai a március 15-ét nem tartják szerencsés időpontnak egy ilyen tiltakozás megtartására – egyöntetűen kijelentették, hogy ilyenkor ünnepelni kell és nem tiltakozni” – nyilatkozta tegnap lapunknak Karácsonyi Zsigmond.
A MÚRE-elnök hozzátette: az egyesület igazgatótanácsának tagjai ugyanakkor „megkésettnek ítélték a tüntetést, és sokkal hasznosabbnak tartják, ha a magyarországi újságírószervezetek egységesen véleményt nyilvánítanának az ügyben”.
A MÚRE igazgatótanácsának egyik tagja azonban ellentmond az elnök állításának, szerinte korántsem volt egyöntetű a döntés. „Karácsonyi megijedt és átdobta a döntés felelősségét az igazgatótanácsnak, ami alapszabályellenes, hiszen a testületnek ebben semmi szerepe nincs, az elnök képviseli a MÚRE-t” – szögezte le az igazgatótanácsi tag.
Magyarázkodik az elnök
„Megértem az igazgatótanács tagjait, ugyanis ők a szakmai szervezetet féltik, mely egy ilyen tiltakozással túlságosan kiszolgáltatná magát a politikumnak” – magyarázkodott Karácsonyi. Elmondta, ő személy szerint továbbra is kiáll a sajtószabadság mellett, és úgy véli, hogy egy erős szakmai párbeszédre van a legnagyobb szükség ebben az ügyben, „bár a demokrácia útjaira lépett államokban a politikum igyekszik kiszorítani a média képviselőit az ilyen döntésekből”.
„Fontosnak tartom, hogy a román kollégákkal, és önökkel, bukaresti magyar újságírókkal összhangban cselekedjünk, amikor úgy érzem, hogy sérül a sajtószabadság – fogalmazott Karácsonyi – sajnálom, hogy végül a MÚRE nem vesz részt a tiltakozáson, de ismétlem, maximálisan megértem az igazgatótanács döntését”.
———————
Új Magyar Szó, a magasban
Mint arról hírt adtunk, ma a világ több pontján – Budapesten, Bukarestben, Berlinben, Frankfurtban, New Yorkban, Debrecenben és Gyulán – egyidőben tartandó, romániai idő szerint 17 órára tervezett akció a magyarországi médiatörvény ellen irányul. A sajtoszabadsagert.blog.hu portálon és a Facebook közösségi oldalon meghirdetett demonstrációsorozat szervezői azt írják: a tömeg erejével akarnak nyomást gyakorolni a magyar kormányra, hogy vonja vissza a január 1-jétől hatályos médiatörvényt, és garantálja a sajtószabadságot Magyarországon.
A román fővárosba tervezett tüntetés szervezőinek sajtókommünikéja szerint az akciót indokolja, hogy a magyar médiatörvény a totalitárius rezsimekre jellemző politikai kontroll alá helyezi az írott, audiovizuális és elektronikus sajtót. A szervezők hivatkoznak az Európai Parlamentnek a napokban megszavazott állásfoglalására, amely elégtelennek tartja a jogszabály múlt hét elején, a Magyar Országgyűlésben megejtett módosításait, és a törvény eltörlését kérik.
A bukaresti tüntetés résztvevői – erdélyi magyar sajtósok, a román média képviselői, civilek – lapunk mai, fehér címoldalas lapszámát emelik magasba.
Mégis átnyúl a határokon a magyar médiatörvény
Román–magyar társhatósági együttműködés keretében vizsgálja a Romániában bejegyzett Cool TV műsorát a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság – közölte a Médiatanács Szóvivői Irodája. A hatóság 2010 novembere óta folyamatosan vizsgálja a román joghatóság alatt működő Cool TV BeleValóVilág című műsorát. Mint ismeretes az EU bírálta azt, hogy a médiatörvény kiterjed a Magyarország határain kívül bejegyzett médiumokra.
Az index.hu arról számol be, hogy a médiatörvény módosítását ugyan múlt hét elején megszavazta a parlament, de az elfogadott szövegvariáció szerint mégiscsak bírságolhatja a külföldön bejegyzett tévéket az NMHH. A portál szerint az új médiatörvényben a pénzbírságra vonatkozó 179-es paragrafust, az EU felhívása ellenére nem törölték, csak egy felcímet írtak hozzá.
Új Magyar Szó, 2011. március 15.
—————————–
Szolidaritástüntetés a magyar sajtó szabadságáért
Több romániai újságíró- és emberjogvédő szervezet szolidaritásáról biztosítja a sajtószabadságért küzdő magyarországi civil társadalmat. Az aláíró szervezetek a magyar hatóságok által nemrégiben jóváhagyott médiatörvény ellen lépnek fel, mivel a jogszabály a totalitárius államigazgatási rendszerekre jellemző módon megkísérli politikai irányítás alá vonni a magyarországi sajtót.
A megmozdulásra 2011. március 15-én kerül sor, 17.00 órai kezdettel, a bukaresti Magyar Nagykövetség épülete előtt (Dimitrie Gerota utca, 63–65.)
Az Európai Parlament 2011. március 10-i határozatában arra szólítja fel Magyarország kormányát, hogy helyezze hatályon kívül a törvény olyan rendelkezéseit, amelyek ellentmondanak a vonatkozó európai egyezményeknek, az Európai Unió Alapjogi Chartájának és az Európai Emberjogi Egyezményeknek.
Ugyanebben az időpontban Bukaresten kívül tüntetést szerveznek Budapesten, Berlinben, Frankfurtban, New Yorkban, Debrecenben és Gyulán is. A résztvevők magukénak vallják a szervező magyar civil szervezetek által bejelentett célokat.
A bukaresti demonstráción részt vesznek a Free Press Románia Alapítvány, az ActiveWatch Sajtófigyelő Ügynökség, a Romániai Médiaszövetségek Szervezete, a Romániai Médiaszövetségek Szervezete tagegyesületeinek részéről a Romániai Oknyomozó Újságírói Szervezet, a Kolozsvári Újságírók Szövetsége, az Online Médiakiadók Egyesülete, a Hivatásos Újságírók Szervezete, az Újságírónők Ariadna Szövetsége, a Független Médiaközpont és a MediaSind képviselői.
Aláírás: A szervezők.
Új Magyar Szó, 2011. március 15. (Bukarest)
———————————-
A tavasz mindenkié!
Sokan neveznek majd ünneprontónak bennünket, romániai magyar újságírókat amiatt, hogy március 15-én nem koszorúzunk, nem avatunk kopjafát, nem vonunk fel zászlót, hanem a magyar sajtó szabadságáért tüntetünk a bukaresti magyar nagykövetség előtt.
Hogy tüntetünk a sajtószabadságért – budapesti, berlini, frankfurti, new yorki, debreceni, gyulai társainkkal együtt. Sokan vágják majd a fejünkhöz, hogy a nemzeti ünnepen nem szépről és jóról, hanem búról és bajról beszélünk, hiszen március idusán az örömnek, a büszkeségnek kell a magyar lelkekbe költöznie, és nem az önmarcangoló bűntudatnak.
De hiszen ünneplünk mi is. Mi március 15-ét a Magyar Sajtószabadság napjaként ünnepeljük. Mi azt ünnepeljük, amit a márciusi ifjak 12 pontja közül mindjárt a legelső kimondott: „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését.” És csak ezután jött a felelős minisztérium, a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés, a jobbágyfelszabadítás követelése, és minden egyéb. Mert az ifjú radikális írók szemében a sajtószabadság volt minden más szabadság alapja, a kiindulópont. Ezért írta a naplójába Petőfi március 14-én este: „A forradalom legelső lépése és egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni a sajtót. Holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot.”
Az Új Magyar Szó mai fehér címlapja azt ünnepli, hogy a márciusi ifjak sikerrel jártak. Azt, hogy a magyar nemzet számára a sajtószabadság alapvető értékké vált, mint ahogyan alapvető érték ez ma valamennyi szabad európai nemzet számára.
Az Új Magyar Szó mai fehér címlapja azt ünnepli, hogy a Szabad Európa nem engedi elcsellengeni fiait, nemzeteit a közös értékek talajáról, hanem – ha kell – intézményes eszközökkel, európai parlamenti elítélő állásfoglalással fenyíti meg, és téríti őket vissza a helyes útra. Tette ezt a haideri Ausztriával, és teszi ezt most Magyarországgal is.
Ma Budapesten, Berlinben, Bukarestben, Frankfurtban, New Yorkban, Debrecenben, Gyulán a magyar hősök előtt tisztelgünk. Azok előtt, akik életüket adták a sajtószabadságért, akik életüket adták azért, hogy mi most szabadon beszélhessünk, újságot olvashassunk, tévét nézhessünk, rádiót hallgathassunk, hogy szabadon gyülekezhessünk. Hogy ne mondja meg nekünk egy párt, mit szabad mondanunk és mit nem, ne bírálja el egy politikailag homogén hatalmi fórum, miről beszélhetünk és miről nem.
Kedves olvasó, ezennel elnézést kérünk tőled, hogy ma fehér címlapos újságot adtunk a kezedbe. Te érdekes, színes, információdús Új Magyar Szó-címlapot érdemelsz. Olyant, amilyent igyekszünk szerkeszteni nap mint nap.
Ezt a kis áldozatot hozzuk meg most közösen. Hogy a magyar sajtó ismét szabad legyen.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó, 2011. március 15.
Mozzanatok
Az RMDSZ nem foglalt állást a tüntetés ügyében. Kelemen Hunort alig két héttel azelőtt választotta elnökévé az RMDSZ 10. Kongresszusa Nagyváradon.
Ezen a napon, 2011. március 15-én
– Kilencvenkét éves korában, 2011. március 10-én Budapesten elhunyt Tóth Sándor filozófiai szakíró, a kolozsvári egyetem volt filozófia tanára.
– Százharminckilenc évvel a halála után Csíkszeredán jelképesen felakasztották Avram Iancut, az 1848-49-es magyar forradalom alatt a magyar csapatok ellen támadó erdélyi románok vezetőjét. A „kivégzés” végrehajtója, Csibi Barna, a Székely Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület egyik vezetője volt.
– Letették az esküt az egyszerűsített honosítás első kérelmezői Csíkszeredában és Kolozsváron.
– Tíz pontba foglalt zárónyilatkozatban kérték Az erdélyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés múltja, jelene, jövője – Határokon átnyúló együttműködés bővítése a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésért című konferencia előadói a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) Chartájának a módosítását, külön magyar tagozat létrehozását.
Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke üzenetet intézett a határon túl élő magyarsághoz nemzeti ünnepünk alkalmából. Üdvözletét az egész Kárpát-medencében, így Felvidéken is a magyar nagykövetség munkatársai olvasták fel a jeles ünnepen szervezett megemlékezéseken.
„Tisztelt Honfitársaim!
Ez a nap a nemzet ünnepe. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékezete azért fontos számunkra, mert hűen összegzi magyarságunk minden fontos pillérét: nemzeti büszkeségünket, önálló nyelvünk és kultúránk tiszteletét, szabadságszeretetünket. Minden érzi: amikor eljön a tavasz, kokárdát tűzünk, és ünnepelni indulunk.
A nemzet ünnepe mindig alkalom arra is, hogy számvetést készítsünk a nemzet állapotáról. Mit értünk el? Jó úton haladunk-e? Az elmúlt években kétségek között ünnepeltük. Hosszú idő után most ismét felszabadultan köszönthetjük a tavaszt.
Magyarország nagyot változott, és most a megújulás hónapjait éli. Sok még a teendőnk, örökségünk embert próbáló feladatok elé állított valamennyiünket. Voltak olyan teendőink, amelyekkel nem tudtunk és nem is akartunk várni. Megalapítottuk a nemzeti összetartozás napját, és lehetővé tettük a határon túl élő magyarok számára a magyar állampolgárság megszerzését a szülőhely elhagyása nélkül.
Most tovább törlesztjük tartozásunkat a nemzet felé. Az új alkotmány, amelynek tervezetét a nemzeti ünnepen beterjesztjük, végre méltó helyen és méltó formában fogalmazza meg nemzeti hitvallásunkat, fejezi ki minden magyar ember összetartozását és Magyarország felelősségét a nemzet valamennyi tagja iránt.
Köszöntöm Önöket ezen a szép reményekre jogosító ünnepen. Mindannyiuknak sok erőt, jó egészséget és Isten áldását kívánom.
Budapest, 2011. március 15. Orbán Viktor”
MTI
Szabad Sajtó-díjat kapott Markó Béla
Martin Schulz, az Európai Parlament szocialista frakciójának német vezetője, Markó Béla, az RMDSZ leköszönt elnöke, Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője, Porcsin Zsolt debreceni újságíró, a Basahalom boulevard blog szerzője és Hazafi Zsolt, az ATV reggeli műsorának szerkesztője kapta idén a Szabad Sajtó-díjat.
Az MSZP által létrehozott Szabad Sajtó Alapítvány díjátadó ünnepségén kedden a Pilvax kávéházban Mesterházy Attila, a szocialista párt elnöke arról beszélt, hogy a médiatörvény elfogadásával a sajtószabadság is áldozatául esett a kormány politikai rendszerváltásának, és ismét a jogszabály visszavonására szólította fel a kabinetet. Helyette egy szakmai szervezetek bevonásával készülő új médiaszabályozás megalkotását sürgette.
Markó Béláról – aki nem volt jelen a díjátadón, levélben köszönte meg az elismerést – szólva Földes György, az alapítvány elnöke azt emelte ki, hogy az elmúlt húsz évben a kisebbségi jogokért és a sajtószabadságért küzdött.
Szabadság (Kolozsvár), 2011. március 16.
Visszhang
Kordában és kokárdában
„A sajtó legyen szabad!” „Jos cenzura presei din Ungaria!” („Le a magyar sajtócenzúrával!”) „I love Hungarian Free Press” („Szeretem a szabad magyar sajtót!”) „RIP – Free Press 1989–2011” („Szabad sajtó 1989–2011 – nyugodjon békében”). A bukaresti magyar nagykövetség előtt március 15-én tüntető mintegy félszáz, zömmel román újságíró, civil aktivista vagy egyszerű bukaresti polgár házi készítésű transzparensein álltak a fenti jelszavak, amelyeket kiegészítettek olyan „vizuális elemek” is, mint a piros-fehér-zöld kokárda, a bekötött száj és az Új Magyar Szó című napilap aznapi, fehér címlapos száma. A külképviselet előtt összegyűltek a magyar médiatörvény ellen fellépő budapesti tüntetőkkel szolidarizáló akción vettek részt a magyar sajtószabadság napján.
„Nem fűzünk nagy reményeket az akciónkhoz, de legalább arra jó ez a tüntetés, hogy néhány tucat román ember magyar kokárdát tűzött a mellére” – vont mérleget az Erdélyi Riport számára Salamon Márton László, az Új Magyar Szó főszerkesztője, a demonstráció egyik kezdeményezője, aki az ActiveWatch Sajtófigyelő Ügynökség elnökével, Mircea Tomával közösen kérvényezte a tüntetés engedélyezését a főpolgármesteri hivatalban, és az engedélyt Sorin Oprescu főpolgármester alá is írta. „Csupán annyi kikötésük volt, hogy a tüntetők az egyórás akció idején ne hagyják el a nagykövetség D. Gerota utcai székhelyével szemben levő járdát” – részletezte Salamon az engedélyeztetés procedúráját.
A helyszínre kivezényelt féltucatnyi csendőrnek egyéb dolga nem is akadt, mint visszaterelgetni a járdaszegélyről lelépőket a „türelmi zónába”. Erre olykor szükség is volt, hiszen a szaktársaiknak nyilatkozgató újságírók nehezen hagyták „kordában (kordonban) tartani” magukat.
Mircea Toma mindenkinek türelmesen kifejtette a demonstráció okait. „A magyar médiatörvény alapvetően sérti a sajtószabadságot, az emberi jogokat. Először is olyan, politikailag homogén – a magyarországi kormánypárt sajtó feletti hatalmát kilenc évre bebetonozó – ellenőrző szervet hoztak létre, amely hatalmas összegű büntetéseket szabhat ki a politikai cenzorok vélekedése szerint szabálysértő médiákra. Másrészt ez a törvény – amellett, hogy büntetéseket szabhat ki, bezárathat médiaintézményeket, és Európában példátlan módon kiterjed a nyomtatott és internetes sajtóra is – öncenzúrára készteti az újságírót, aki a büntetésektől rettegve visszafogja magát tényfeltáró munkájában” – részletezte a tüntetés motivációit Toma.
A helyszínen a sajtónak osztogatott kiáltvány – amelyet a budapesti tüntetés szervezői fogalmaztak meg – arra kéri a magyar hatóságokat, hogy töröljék el a magyar sajtótörvény antidemokratikusnak tartott kitételeit. A bukaresti magyar nagykövetség részéről nem vette át senki a kiáltványt, minthogy a külképviselet a nemzeti ünnepre való tekintettel zárva tartott. Füzes Oszkár nagykövet és felesége, Bajtai Erzsébet Erdélyben ünnepelt – utóbbi emlékezetes (!) beszédet is tartott Marosvásárhelyen –, a személyzet pedig szabadnapos volt. (…)
A tudósítás megjelent az Erdélyi Riport 2011. március 25-i számában. Az Erdélyi Riport, sokunknak kedves, komoly, tartalmas váradi lapja 2017 január elsejével megszűnt, egyszerre a Maszolnál történt teljes „hatalomátvétellel”
Románia – ellentétes vélemények a médiatörvényről
Ellentétes tartalmú véleményt fogalmazott meg pénteki vezércikkében két romániai magyar napilap a magyarországi médiatörvénnyel kapcsolatos európai parlamenti döntésről.
A bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ) így fogalmaz: „Rájár a rúd az Orbán-kormányra. Miután a budapesti hatalom ímmel-ámmal, de eleget tett a magyar médiatörvény részleges módosítására vonatkozó európai bizottsági felszólításnak, alig három nap múltával most újabb pofont kapott Európától: az uniós törvényhozás kinyilvánítja, hogy ez mind szép, csak éppen nem elég”.
Salamon Márton László, a lap főszerkesztője, a cikk szerzője megállapítja: „egy rusnya szörnyeteget, a cenzúra hétfejű sárkányát ugyanis nem sminkelni kell, nem szépségtapaszt kell ragasztani rá, hanem könyörtelenül le kell vágni mind a hét fejét, a legutolsó csonkig”.
A Fidesznek ez az egész médiatörvény-botrány a magyar EU-elnökség közepén úgy kellett, mint üveges tótnak a hanyatt esés – véli a cikk írója, aki szerint a hamarosan az uniós megbízatás felénél tartó ország vezetői úgymond egyebet sem tesznek, mint szedik össze a nyilvánvalóan elrontott elnökség üvegcserepeit, miközben pánikszerűen próbálják eltüntetni a járdáról a hátramaradt vérnyomokat.
Az erdélyi Krónika vezércikke szerint viszont ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy amennyiben politikai-ideológiai alapú pótcselekvésről van szó, akkor amúgy nehézkesen reagáló intézmények is meglepően olajozottan képesek működni. Az Európai Parlament szélsőbaloldali és doktrinér liberális frakciója a szocialistákkal szövetkezve a magyar médiatörvényt elmarasztaló határozatot szavazott meg, pedig hát épp hétfőn fogadta el az Országgyűlés azon módosításokat, amelyek révén korrigálták az Európai Bizottság alelnöke által kifogásolt paragrafusokat – írja a lap.
„A határozat támogatóinak táborát megvizsgálva egyértelműnek tűnik, hogy ismét csak nem a konkrétumokról, a jogszabály valós tartalmáról szólt a kezdeményezés, hanem arról, hogy ideológiai alapon akartak ütni a konzervatív oldalon, és mivel számbeli fölényben vannak, ezt meg is tették” – állapítja meg a szerző.
Szerinte az eddigi tapasztalatok alapján a vádak ellenére sem sérült a véleményszabadság, sőt ezt abszurd módon épp maguk a tiltakozók igazolták, amikor – mint a cikkíró emlékeztet – élő adásban zavartalanul mondhatták el, hogy a törvény bevezeti a cenzúrát, vagy amikor a balliberális lapok címlapjukon írták meg, hogy vége a sajtószabadságnak, és ez nemhogy megjelenhetett, de még csak retorziók sem érték őket.
Hvg.hu, 2011. március 11.
Utóhang
Salamon Márton László: Igazunk van
Amikor kedves barátom és tanítómesterem, Ágoston Hugó megkeresett, hogy írjak az Új Hétbe egy tíz évvel ezelőtti eseményről, kellemes izgalom fogott el. Akkor éreztem ilyent utoljára, amikor az Új Magyar Szó főszerkesztőjeként napi feladatom volt, legtöbbször már az esti lapzárta szorításában, megírni a vezércikket, letudni a flekk-kötelezettségemet.
Nem mondhattam nemet.
Azóta eltelt egy évtized, jómagam időközben eltávolodtam a sajtó világától, beléptem a külügyminisztérium kötelékeibe, hat évig Görögországban teljesítettem külképviseleti szolgálatot, és immár a negyedik évét taposom az izraeli diplomáciai küldetésemnek.
Lélekben azonban, megvallom, most is a sajtó oldalán állok. Újságírónak érzem magam, újságíróként gondolkodom. Régi reflexeim, egyébként, sokszor voltak segítségemre későbbi karrierem során, a médiamunkásként belém ivódott kritikai szellemnek a diplomáciában is nagy hasznát vettem, mint ahogyan annak is, hogy a sajtós évek alatt megtanultam nagy nyomás alatt hatékonyan dolgozni.
Örömmel fogadtam tehát Hugó felkérését, amely arról szólt, hogy írjak – immár flekk-kötelezettség nélkül – egy visszaemlékezést a 2011. március 15-i, bukaresti tiltakozó akcióról, amelyet az akkor elfogadott magyar médiatörvény ellen szerveztünk mi, az Új Magyar Szó újságírói (a lapot kiadó FreePress Alapítvány „színeiben”), az ActiveWatch és a MediaSind bukaresti székhelyű civil szervezetekkel karöltve. A néma tiltakozásnak úgy igyekeztünk jobban érvényt szerezni, hogy különböző látványelemekkel ötvöztük a néhány perces flashmobot: házi készítésű plakátokat vittünk magunkkal, illetve sálakkal, kendőkkel kötöttük be a szánkat. (A sors iróniája, hogy most, tíz évvel később, világjárványt okozó vírus ellen védőmaszkkal fedjük le mindannyian a szánkat-orrunkat, mint valamiféle találékonyan megszervezett, globális flashmob lelkes résztvevői…)
Arra határozottan emlékszem, hogy a helyszínre érkezésünk utáni első pillanatokban arra gondoltam: milyen sután festhetünk mi ott, a bukaresti magyar nagykövetség bejáratával szembeni járdán. És miközben erről írok, hirtelen átfut az agyamon még egy emlék: 2000 nyara, az első helyszíni riportom a kolozsvári Szabadság napilapban. A helyi szemétszállító vállalat alkalmazottai tüntetnek a Házsongárdi temető főbejárata előtt, alacsony béreiket nehezményezve. Lelkiismeretes tudósítóként megszólaltatok egy alanyt, ahogyan az az újságírói nagykönyvben meg van írva. Kiderül, hogy az illetőnek nagyobb a fizetése, mint nekem, kezdő riporternek. Szegény anyám, gondolom magamban, mennyit intett gyerekkoromban: ha nem tanulsz, utcaseprő leszel…
De vissza a 2011. március 15-i tüntetéshez. Mint mondtam, kezdetben kényelmetlen volt az egész helyzet, esetlennek éreztem magamat, magunkat. Hiszen mindannyian ahhoz voltunk szokva, hogy mi számolunk be a különböző eseményekről, tüntetésekről, nem pedig szervezzük azokat. Ráadásul késő délután volt, vészesen közeledett a lapzárta, és a másnapi lapot, a médiatörvény elleni tiltakozásképpen üres címlappal megjelenő Új Magyar Szót is szintén nekünk kellett, ugye, nyomdába küldenünk…
De aztán elég hamar belejöttünk a szerepünkbe, és egyre rutinosabban válaszolgattunk a rólunk, az akciónkról tudósító bukaresti sajtós kollégák kérdéseire. Természetesen Mircea Toma, az ActiveWatch médiafigyelő szervezet vezetője, közismert emberjogi aktivista vitte a prímet. Őt a megmozdulás előtti napokban ismertem meg személyesen, amikor – Ágoston Hugó javaslatára – megkerestem a szervezet székhelyén. Nagy empátiával fogadta közeledésünket, együttműködési ajánlatunkat, és bár magából a szervezésből inkább csak a magán az akción való személyes részvételt és a médiavisszhang-generálási részt vállalta, tapasztalatának nagy hasznát vettük. És főképp: határozottan jó érzés volt vele egy táborba tartozni.
Ez a „tábor” a magyar nagykövetség épületével átellenben összegyűlt, mintegy negyven, zömmel fiatal, bekötött szájú polgárt jelentette: magyarokat és románokat, akikben az volt a közös, hogy hittek, hittünk valamiféle ideálban. Nem, nem a média függetlenségében mint magasztos célban. Akkor már mindannyian túl sok évet eltöltöttünk a sajtóban ahhoz, hogy ne tudjuk: független média mint olyan, nem létezik. Nem ebben hittünk, nem is a civil szféra erejében, még kevésbé az akció sikerében. Hanem egy megfoghatatlan eszményképben, ami valamikor, még nagyon fiatalon éghetett bennünk. Abban a meggyőződésben, amely a még az utcaseprőnél is rosszabbul fizetett újságírói pályára vezetett, és ami az igazságkeresés mindenek felettiségéről szólhatott.
Akkor, 2011. március 15-én, a bukaresti (volt) Jean-Louis Calderon utcában, újra azt éreztük: igazunk van.
Összegzés
Csupán összegzés, mert közvetlen tanulság nincs. Tény, hogy a tíz évvel ezelőtti akció az első – és az utolsó… – ilyen jellegű nyílt fellépés volt. Felfigyeltek rá, akiknek fel kellett figyelniük. Hallottunk olyan elítélő véleményt, hogy a magyar követség előtt Romániában tüntetni nem illik. (Azt nemigen, hogy a magyar követségnek nem illik fellépni a romániai magyarság legitim érdekvédelmi szervezete ellen.) Meg hogy március 15-én, a szent nemzeti ünnepen? Igen, és a szent sajtószabadság napján: azért, hogy a sajtószabadság tényleg szent legyen. (Különben érdekes megfigyelést tettünk: a Népszabadság beszüntetése óta (2016 októbere) a nemzeti ünnep szónokai beszédükben – sem Magyarországon, sem Erdélyben ki sem ejtették szájukon a „sajtószabadság” szót! Az első pontot kicenzúrázták saját magukból…) Volt olyan, aki ha fennen nem is, de „lennen” hangoztatta, hogy az egész megmozdulás szekus diverzió volt. (Holott nálunk sokkal jobban tudta, hogy az ilyesmit a „szekusok” nem ilyen nyíltan csinálják.)
A magyar kormánypárt ingerküszöbét valószínűleg nem birizgálta túlságosan a dolog (nem is reméltük, beértük hazai híveik dührohamaival), mással volt elfoglalva. És ma már magyar ügyben lehetetlen akkora tüntetést szervezni, amely arányban állna a kiváltó okával…
Különben is, a világszerte megtartott tiltakozó akciókra összegyúlt tömeg „ereje” meg sem legyintette a magyar kormányt, nemhogy visszavonta volna a Médiatörvényt. Ma már a „vissza nem vonásai” banalizálódtak. A harc örök, senki sem nyerheti meg, senki sem veszítheti el.
Ennek az összeállításnak a szerzője igyekezett nem előtérbe tolni saját személyét. Magától nem idézett publicisztikát, kommentárt, kezdeményezőként viszont bámulattal nézte főszerkesztő kollégája hatalmas munkáját. Köszönet érte. Megérte. Igaza van Salamon Márton László kollégának: az igazság nálunk van.
Hogy mit érünk vele? Politikai akcióból lett egy sajtóakció. Számít? Nem számít? Nem számít. Az számít, hogy mi lesz a magyar sajtóval, sajtószabadsággal. Ott és itt.
A nyitóképen Salamon Márton László magyarul és Mircea Toma angolul. Tofán Levente fotói
