Nem tudom, ki hogy van vele, nekem valahogy már az is egy felszabadító érzés, hogy nem Júdásról kell írnom, nem botlom bele úton-útfélen. Mert valóban az a helyzet, hogy nem vele van tele a sajtó. Minden reggel szertartásosan ellátogatok a közösségi oldalára, ahol egy befásult és szerintem a nem oly régi állapotához képest megint jó pár kilóval többet nyomó szürke arcú bohócot látok erőlködni. Eltűnt belőle a magabiztosság, a pökhendiség, a kivagyiság, és inkább egy szánalmas lúzerre hasonlít, semmint az egykori flegma, arrogáns önmagára. Meggyőződésem szerint ez most más, mint az elmúlt években volt. Változott a lapjárás. Nem ő irányít, nem ő diktál, nem ő vezényli az ütemet. A fókuszban most Magyar Péter áll, aki olyan dinamikával és taktikával szlalomozik a NER beton-monstrumának panelei között, mint egy robogós ételszállító futár a belvárosi dugóban. Rendre lehagyja üldözőit, mire átkalibrálják a Halálcsillag lézerágyúját a célpontra, már rég nincs ott semmi.
Ezzel párhuzamosan azt látom, hogy Magyar megelőző támadásokat indít, amelyek miatt az önkényuralom sokkal inkább kényszerül védekezésre, mint támadásra. Sokan atombombákról álmodnak, és várják a megsemmisítő csapást. Nekik azt tudnám üzenni: türelem. Ez a rendszer is jó pár év alatt épült fel, ezért legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy leomoljon. Most szisztematikus ostromágyúzás zajlik Magyar részéről, ami azt jelenti, hogy minden egyes lövés talál, és ha ez szemmel nem is látható, egy kis darab mindig leomlik a nagy egészből. Nyugalom. Szerintem ez a harcmodor vezethet majd győzelemre.
Ahogy erről esett már szó, tegnap kormányinfó volt, ahova Gulyás visszatért, elsősorban azért, hogy ezzel demonstrálják a híveknek, hogy minden rendben van, mindenki a helyén van, nincs itt semmiféle baj, mint ahogyan azt sokan a levegőben érzik. Ha igaz – és vélhetően ebben azért nem hazudnak -, hogy gerincműtéten esett át, akkor Júdástól hatalmas geciség, hogy egy lábadozó, láthatóan lelkileg és mentálisan is meggyötört embert kitolni a kamerák elé úgy, hogy szemöldökig vannak a szarban pártostul, kormányostul és pedofilostul. Igaz, már korábban is kitolta, egy fél ország szégyenkezett és hitetlenkedett, látva a súgógépre ráfeszült rémült ábrázatát. A tegnapi alakításában sem volt semmi elismerésre méltó. Ha csak az nem, hogy több mint két órát kibírt ülve.
Mint tudjuk, Gulyás jó baráti viszonyt ápolt Magyarral és Vargával, ennek ellenére maradt ott, ahol tegnap is láttuk, és valamiért most is védi a gazdája becsületét. Ki tudja, meddig. Ki tudja, miért. Majdcsak kiderül az, ami tegnap nem derült ki, bár Gulyás eddig is szemrebbenés nélkül hazudozott és beszélt mellé, ha azt kívánta a helyzet, vagyis ha azt kapta parancsba. Amikor a kegyelmi ügy berobbant, szemmel láthatóan beleizzadt azokba a kérdésekbe, amiket az újságírók zúdítottak rá, majd másnap eltűnt, két hónapig nem jelent meg a színen, és ugyan a műtéttel magyarázták az eltűnését, az időbeni egybeesések legalábbis furcsák.
Afelől nincs kétségem, hogy Rogánék már rég hazarendelték Habonyt és most együtt vakargatják a fejüket vasárnaptól vasárnapig, hogy miként lehetne kimászni ebből a szarból, pontosabban milyen módszerrel kellene eltakarítani az útból Magyart. Mert nagyon úgy néz ki, hogy a karaktergyilkolás eddig nem hozta meg a várva várt vagy remélt hatást, inkább szánalmasba ment át ez az egész, és az sem kizárható, hogy már a hívekben is felmerülnek kérdések és kérdőjelek a pártját szektaként irányító tévedhetetlen vezetővel kapcsolatban. Akárhol járok, mindenhol azt hallom, hogy az emberek Magyar Péterről beszélnek, vitatkoznak. Szerintem ez azt jelenti, hogy ez az egész ügy leszivárgott a társadalom legmélyebb zugaiba is. Pontosan tudják ezt a Karmelitában.
Ezzel függ össze az is, ami az azonnali kérdések órájában történt hétfőn, amikor olyat tapasztalhattunk Júdástól, amit még eddig soha. Bár szinte mindent láttunk és hallottunk már tőle, de azt még nem, hogy bekiabált. Mi van? Hamis vád! Ez van, amikor már magyarázkodni és védekezni kényszerülnek az urak, és a hazugságaikba gabalyodnak bele. Polt is izzadt, mint kurva a templomban, amikor Tordai Bence szembesítette azokkal a leleplező állításokkal, amelyeket Varga csacsogott el a férjének igazságügyminiszteri minőségében. Pech, bazdmg a bátor utcai harcosnak, a libernyákcipelő nagyfaternek, aki eddig becsukott szemmel küldött padlóra mindenkit, mint Steven Seagal Moszkvában, amikor aikido bemutatót tart Putyinnak. Kínos, amikor Arató Gergelyt Latorcai János ülésvezető lekeveri, mert mit képzel, hogy mondhat olyat, hogy ez a szent ember tisztességtelen úton jár? Hát micsoda rágalom ez? Micsoda blama, hogy doktorminiszterelnök úrról ilyet merészel mondani valaki, aki többek között azért van ott, hogy ilyenekkel szembesítse Európa legkorruptabb autokratáját? De már nincs súlya. Már nincs éle, csak egy tompa kenőkést láthatunk csörömpölni a fiókban, nem egy komoly filéző szerszámot. Nem egy csontozókést vagy vágóhídi láncfűrészt, hanem egy berozsdásodott, elhasználódott fanyelű evőeszközt, amivel az ember nem tud mit kezdeni, ha terített asztal mellé ültetik.
Róma tündöklése és bukása. Amikor a diktátorban lemerül az elem, amikor már csak pislákol a fény, és már nem valamiféle önjelölt erkölcsi világítótoronyként vakítja a nagyérdeműt. Jó ezt látni, jó ezt élőben nézni. Ezt a vergődést, ezt a szánalmas haláltusát.
Hogy végre emberére akadt a tévedhetetlen zseni. Hasonlóan ahhoz, ahogy Soros járt vele kapcsolatban. Mert ugye Gyuri bácsi tenyésztette ki, emelte fel, biztosított neki ugródeszkát, ő meg ellene fordult. Ebben a helyzetben most egy nála jóval fiatalabb figura adogat, és ráadásul sorra ászokat, amelyekkel kvázi egymás után nyeri a szetteket. Szerva még mindig itt, csere meg ott. Csak cserék vannak, méghozzá nagyon magas szinten. Az a szar, ha egy csapatban már nincsen olyan kaliberű játékos, akit pályára lehetne küldeni a döntőben. Mert Menczerrel és Deutsch Tamással kiállni Magyar ellen nem biztos, hogy elég lesz. Ez van, amikor a tájékozottabb, az ellenfele taktikáját belülről ismerő figura ugyanazzal a módszerrel támad vissza, mint ami eddig annak bejött.
Vádol és még csak nem is alaptalanul, ahogy ezek csinálják, kérdéseket tesz fel, és nem csak üres, előre legyártott kliséket, hanem valós és válaszokat igénylő kérdéseket tesz fel, magabiztos és érthető, nem pedig kapkodó és handabandázó, mint egy Kósa Lajos vagy Németh Szilárd. Itt mutatkozik meg a bátorak seregének valódi szellemi képessége. Az előre legyártott panelekből álló álságos érveik most senkit nem érdekelnek, és a feltett kérdések szempontjából teljesen irrelevánsak is. Akárhogy is, de zavar van az erőben. Gondolom fosnak attól is, hogy a nagy igyekezetben nehogy valami rosszat vagy terhelőt mondjanak saját magukra (már volt rá példa), vagy ami még rosszabb: egy-egy beszólással még terhelő bizonyítékokat is lelepleznek az önkívületi kapkodásban. Csak így tovább, elvtársak! Ha ez így megy tovább, még az is előfordulhat, hogy tényleg előrehozott választások lesznek nyáron, ha az önkormányzati és EP-választás nem lenne elég. De ezek akarják elfoglalni Brüsszelt? Ne röhögtessenek már.
Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani.
kolozsvaros.com
Forrás: Újnépszabadság
