Dr. Csiky János A Hét 11. számában arról írt figyelemre méltó cikket, hogy van miből megírni Gyergyó könyvét. A cikk nemcsak a gyergyóiakat érdekli, hanem mindazokat, akik a honismeret fontosságát felismerték, az ifjúságot is, amely kirándulni megy a Gyilkos-tóhoz, vagy a népművészet, a népi élet rejtett kincseit, értékeit akarja megismerni. De felmerül itt a vidéki időszaki sajtó fontossága is, ez pedig minden kutatót érdekel. Dr. Csiky János ugyanis többek között ezt írja: „Gyergyóban már a múlt század eleje óta voltak hetilapok: Csík vármegye, Gyergyó, Gyergyói Újság, Székely Szó, Gyergyó vidéke.” Meg kell vallanunk, hogy ezeket a lapokat nem ismerjük, és hiába lapozzuk föl a Korunk évkönyvét (1974), a fenti címeket nem találjuk meg benne.

Valószínűnek tartom, hogy a fenti közlésben van egy kis tévedés: a múlt század elején indult erdélyi lapokat ugyanis ismerjük, ezek, mint például a Hazai vagy az Erdélyi Híradó, a Múlt és Jelen stb. mind Kolozsvárt jelentek meg. A kisebb erdélyi városokban jóval később, többnyire csak a század 80-as, 90-es éveiben indultak heti-, esetleg napilapok. Ezeket a lapokat azonban ma még alig tudjuk áttekinteni, mert megfelelő sajtóbibliográfiák, főként egy vidéki városban, nem állanak rendelkezésünkre. Így tehát aki Csík és Gyergyó életéről, múltjáról, természeti kincseiről stb. valamit meg akar tudni, az elsősorban Benkő József, Orbán Balázs, Benkő Károly vagy pedig a helyi szerzők, orvosok és szakemberek munkáit veszi elő és használhatja is bizonyára igen sok haszonnal. Ha azonban a vidéki élet eseményeit akarjuk megismerni, vagy pedig a társadalmi, a művelődési élet fejlődése, a vidéki írók és művészek élete és munkássága, a választások lefolyása, a különböző helyi intézmények, egyesületek tevékenysége érdekel, akkor ehhez az alig ismert vidéki sajtóhoz kell fordulnunk. Egyes esetekben az így kapott képet teljesebbé teheti egy-egy város vagy vármegye kalauza (Kolozsvár, Torda, Hunyad vármegye, Erdély stb.) vagy esetleg az egyesületi évkönyvek. Ezekről azonban hasonlóképpen nincs összefoglaló bibliográfiánk. Számos esetben csak a kérdéssel foglalkozó helyi értelmiségiek (szerencsére ilyenek is bőven vannak mindenfelé), néha-néha a régi könyvek gyűjtői tudják azt, hogy a Nemere, a Székely Nemzet, az Aranyosvidék, a Közérdek, a Nagybánya és vidéke, a Szolnok-Doboka mely években jelent meg, és hol található.

Az időszaki sajtó gyors pusztulásra van ítélve a magánlakásokban, mert nincs hely a megőrzésére.

A hazai magyar sajtótörténet részletes feldolgozása megfelelő anyaggyűjtés hiányában eddig még nem történhetett meg, de a kezdeményező lépések már megtörténtek ebben az irányban. Ha ezen az úton tovább akarunk haladni, akkor szükségesnek látszik a vidéki sajtó pontos felmérése is, és egy olyan bibliográfia összeállítása, amely a művelődéstörténet kutatóinak és a vidék megismerését fontosnak tartó értelmiségnek nagy segítséget ad.

Megjelent A Hét V. évfolyama 16. számában, 1974. április 19-én.