Gergely Ágnes: Zsoltár női hangra. Versek és versfordítások.
Kalligram Könyvkiadó, Budapest, 2023, 61 oldal, 2990 Ft
Gergely Ágnes címadó verse jóval szorosabban kötődik a magyar líra Istenhez forduló,
egyéni kételyeket is megfogalmazó, közvetlen, személyes hangvételű költői vonulatához.
Ez esetben a számonkérés és az Isten nagyságát dicsőítő kettősség nyer kristálytiszta
szerkezetet, a vers leginkább Babits zsoltárhangjainak poétikájával áll párbeszédben.
Azért is lényeges ilyen hosszan elidőzni e költeménynél, mert önmagában is képviseli
Gergely Ágnes egész kötetének gondolati, képi világát: ahogy az eszme, a gondolat, az
érzések anyaggá formálódnak, műtárgyakban, műalkotásokban rejtik el önmagukat, s
csak a szemlélés, befogadás során sejtetik meg elvontabb tartalmukat, titkukat.
A magyar lírában erős hagyománya van a zsoltározásnak: a zsoltárfordítások és a saját
invenciókat, érzelmi állapotokat megéneklő műfaji parafrázisok végigkísérik költészetünket.
A XX. századi költészetben nem ritka, hogy a költők leszűkítik a zsoltár „hangnemét” a
közösség egy csoportjának érzelem- és gondolatvilágára, mégis megtartva a zsoltárok
egyszerre közösségi és személyes vonását, elég például Babits Mihály Zsoltár férfihangra, Zsoltár gyerekhangra című háborúellenes vagy Somlyó György szintén Zsoltár férfihangra című műveire gondolni.
Amikor Gergely Ágnes hangot választ saját zsoltárához, amit aztán kötetcímmé is emel, akkor egyszerre kapcsolódik ehhez a több ezer éves egyetemes és magyar költői tradícióhoz és a klasszikus modernség lírikusaihoz. E hagyomány elevenségét mutatja, hogy Turi Tímea legújabb kötetében szintén szerepel egy Zsoltár női hangra című költemény, amely azonban sokkal merészebben lép el a műfaj vallásos, „istenes” karakterétől, de érdekes módon mindkét vers a megbocsátásra futtatja ki a gondolatmenetét.
Gergely Ágnes címadó verse jóval szorosabban kötődik a magyar líra Istenhez forduló, egyéni kételyeket is megfogalmazó, közvetlen, személyes hangvételű költői vonulatához. Ez esetben a számonkérés és az Isten nagyságát dicsőítő kettősség nyer kristálytiszta szerkezetet, a vers leginkább Babits zsoltárhangjainak poétikájával áll párbeszédben. Azért is lényeges ilyen hosszan elidőzni e költeménynél, mert önmagában is képviseli Gergely Ágnes egész kötetének gondolati, képi világát: ahogy az eszme, a gondolat, az érzések anyaggá formálódnak, műtárgyakban, műalkotásokban rejtik el önmagukat, s csak a szemlélés, befogadás során sejtetik meg elvontabb tartalmukat, titkukat. Már maga a teremtés, Isten és ember viszonya: az ige anyaggá, testté válása manifesztálódik a Zsoltár női hangra mindegyik versszakában, más-más formában, s a kötet további verseiben is, például a Szellemóriásban vagy az ismert népballadát újraíró Kőműves Kelemenben.
A mindössze tizennégy verset és nyolc műfordítást közreadó kötet már önmagában is az élet fogyatkozásáról tanúskodik, ezáltal minden egyes megszólalásnak súlya, ereje van. Egy-két gyengébb darab kivételével a versek a végigélt élet, a százszor átrostált tapasztalatok elégikus létösszegzései. Az emlékezés, a számvetés gesztusai, a létből való kiveszés, a vég gondolatai szinte mindenütt jelen vannak, a fent és a lent, a régmúlt és a most, a négy alapelemet mozgató és ütköztető képek nagy fesztávukkal metafizikai távlatokat teremtenek: „Az emlék útja víz alól / a felhőkig parázslik.”
A versek, mint például a Tóth Árpád ablakai, az élet megfejthetetlen titokzatosságát sugallják, a távoli múltra – „Száz év telt el azóta” – szinte rácsodálkozó emlékek (Hány év telt el,
Elfogyó élet, Chicagói emlék, Hét év, hét nap) nemcsak a létösszegzés és a nosztalgia
verseseményei, és nemcsak a veszteségeket veszik számba („Szerelmet elveszteni légszomj. / Barátot fulladás”), hanem drámai erővel közvetítik az emberi élet csekélységének, szükségszerű mulandóságának gondolatát, a létezés végtelen nagyságába belevetett ember létszorongását. A lét embert legyűrő ereje, nagysága a víz és a vele érintkező természeti erők motívumaiban („Milyen erő forgatja újra / lentről a lagunák vizét?”), a múlt, az emlékek távolsága, valamint a jövő bizonytalansága, a halál félelme nemegyszer az álom gomolygó képeiben nyer formát.
A műfordítások szintén figyelemre méltó, hosszas elmerülésre érdemes darabok, melyek
egyfelől megmutatják azt az európai költői hagyományt a XIX. századi „modernektől” a XX. századi alkotókig, akikhez Gergely Ágnes lírája kapcsolódik, másfelől témáik, hangulataik által szoros párbeszédben állnak a saját versekkel, különösen igaz ez a zárlatként szereplő Elégia John Donne-ért című Brodszkij-poémára, amelynek számvetése és az „aludni térés” halált eufemizáló nekiiramodásai tökéletesen zárják le a kötetet. S igencsak több szót érdemelne Browning A hamelni patkányfogójának – Rakovszky Zsuzsa utáni –, illetve Schubert–Schubart ismert A pisztráng című dalának újrafordítása, amelyek az emberi jellem mindig talányos sokféleségét mutatják meg.
A zsoltárok az égbe zengenek, mindenkori érvényüket és népszerűségüket talán mindig is az adta, hogy az Istenbe vetett bizalom és remény mellett hordozni tudják az egyes ember fájdalmát, kételyét; a XX. században e kettősség fel is erősödik, a bizonyosság vágya és a traumákkal teli emberi sorsok létrehozzák a zsoltár kortárs alakváltozatait, speciális, bizonytalanabb, kételkedőbb hang(ok)ra intonálva, ám továbbra is – múlt és jelen közt, halál és élet mezsgyéjén – „Közöttünk szól a zsoltár.”
Megjelent az Élet és Irodalom LXVII. évfolyama 32. számának Könyvkritika rovatában 2023. augusztus 11-én.
A költő fontos kiegészítése
Gergely Ágnes: Psalmus
Érdeklődéssel olvastam Visy Beatrix recenzióját Zsoltár női hangra című, 2022-es könyvemről. Találó megállapításai vannak ennek az írásnak, amelynek címe Psalmus pro voce femina (a zárszó melléknévi alakja, úgy tudom, feminea).
A recenzió egy mondatára szeretnék kitérni: „S igencsak több szót érdemelne Browning A hamelni patkányfogójának – Rakovszky Zsuzsa utáni – (…) újrafordítása…” Robert Browningnak ezt a versét én 1959-ben fordítottam, 1960-ban jelent meg egy antológiában a Móra Kiadónál; Kormos István szerkesztette.
Rakovszky Zsuzsát régóta nagyra becsülöm. Kitűnően fordít. A lexikon szerint 1950-ben született.
Megjelent az Élet és Irodalom LXVII. évfolyama 33. számának Visszhang rovatában 2023. augusztus 18-án.
