A Maszol Vélemény rovata kitett magáért 2016 novemberében: publicistái az amerikai elnökválasztás második fordulója előtt is és után is rajtaütésszerűen jósoltak, illetve értékeltek.
November 8-án – Publicistáinkat kérdeztük: ki lesz az amerikai elnök? cím alatt – ez volt a felvezetés: Megkérdeztük publicistáinkat: véleményük szerint ki nyeri az amerikai elnökválasztást, és milyen arányban? Nem mindenki jósolja Hillary Clinton győzelmét, és enyhén szólva nem mindenki számít jóra utána. A válaszolók és cikkeik: Ágoston Hugó: Győz a ráció, Ady András: Clinton legalább nem toxikus, Ambrus Attila: Veszítenek a pártok is, Bogdán Tibor: Röviden, Demény Péter: Amerika emberi arca, Gál Mária: Közvetett választás, elektorokkal, Krebsz János: A legrosszabbat várom, Rostás-Péter István: Óvás lesz, Sebestyén Mihály: Valószínűsíthető, hogy nem lesz világháború. Az eredményt csak Krebsz János találta el.
November 15-én – Új korszak küszöbén – publicistáink Donald Trump győzelméről cím alatt – ezt kérdezte a rovatvezető: A keddi jóslás után arról kérdeztük publicistáinkat: hogyan kommentálják az eredményt? Milyen változások várhatók Donald Trump megválasztása után Amerikában, illetve a világpolitikában? Jó ez nekünk (itteni és ottani, mindenhonnani) magyaroknak? Tizenkét alapos és őszinte elemző vélemény következik. A válaszolók és cikkeik: Ágoston Hugó: Amerika éjszakája, Ady András: Amerigo egy kíváncsi digó volt, Ambrus Attila: Hacsak és sajtó, Bíró Béla: Ugyanazt fogják akarni, Bogdán Tibor: Trump győzött – a világ veszített, Demény Péter: Az őrültek veszélye, Gál Mária: Idegen számára a külpolitika, Kustán Magyari Attila: Aki őszinte, tanácstalan, Krebsz János: Anekdoták, Kuszálik Péter: Három szempont Mörfi műhelyéből, Rostás-Péter István: Lobbikra érzékeny kormányzat, Székedi Ferenc: Pattogtatott kukorica.
Másfél hónap múlva, 2016 végén – mintegy trumpi szellemben, de főleg orbániban, miután a Népszabadságot már az év októberében kivégezték – Kelemen, Debreczeni & Comp. fiatalítás címén felrobbantották a Maszol Vélemény rovatát. 2017-tel nagyon sok ember szakmai és magánéletében új fejezet kezdődött.
Ágoston Hugó: Amerika éjszakája
A világ két nagy szurkolótáborra szakadt. Az egyik a döbbenettől köpni-nyelni sem tud, a másik örül, mint majom a farkának. Igazi, nagyszerű, amerikai méretű, ha a filmipar nem lenne sokkban, azt mondanám én is, hollywoodi csillogású dolog történt. Mindehhez adekvát a bayeri ihletésű szóhasználat is. Szóval az adókerülő „balhézó idióta” legyőzte az ímélező „korrupt boszorkányt” – és/de Amerika „erős marad”. A harsány polinkorr legyőzte az egyre gyámoltalanabb polkorrt, és most a hulláján lejt örömtáncot. A dilettáns amatőr legyőzte a gyakorlott profit. Az FBI az oroszokkal vállvetve legyőzte, a feje tetejére állítva, a „tudományos” („politológusi, „szociológusi”, ugye) becsléseket. A republikánus jelöltre a választók inkább bölcsen ráhagyták rasszista, szexista hóbortjait, félelmükben, nehogy beváltsa fenyegetését, és ne ismerje el ellenfele győzelmét.
Érdekességnek tetszik, de több annál, hogy tegnap délután Hillary Clintonnak országosan 136 ezer egyéni szavazattal többet számoltak meg, mint Donald Trumpnak, aki akkor már megnyerte a választásokat, miután összegyűjtött 276 biztos elektori szavazatot. Ilyesmire, mármint hogy egy jelölt az ellenjelöltnél kevesebb szavazattal nyert, az USA történetében eddig mindössze négy alkalommal volt példa; így lett elnök: 1824-ben John Quincy Adams, 1876-ban Rutherford B. Hayes, 1888-ban Benjamin Harrison, 2000-ben George W. Bush. Most már öten vannak a negyvenötből, tehát átlagosan minden kilencedik amerikai jelöltből úgy lett elnök, hogy országosan kevesebb szavazatot szerzett, mint ellenlábasa. Természetesen ez semmit sem von le az illető jelölt – idén, esetünkben, Donald Trump – legitimitásából… de tudják, mi a fura? Utánanéztem: a kevesebb szavazattal nyert felsorolt urak mind republikánusok! Tudnak valamit ezek a fiúk, na! Pontosabban az első, John Quincy Adams demokrata-republikánusként szerepel, de utána tizenkilenc republikánus elnöke volt az USA-nak, s abból négy „ilyen”, vele együtt pedig húszból öt az arány! Nem is rossz: minden negyedik republikánus elnök demokrata ellenfelénél kevesebb szavazattal győzött. Hiába, a korlátlan lehetőségek országában vagyunk!
Komolyabbra fordítva a szót: mindaz, ami ezen a történelmi éjszakán történt, s ami mostantól megváltoztatja a politizálás módját: egyenes következménye 1. a társadalom elitekből való fokozódó kiábrándulásának, 2. a globalizmus elleni „konzervatív” lázadásnak és haladásellenességnek, 3. az alulról jövő radikalizmusnak, amellyel a frusztrált elégedetlenség felszínre tol agresszív, demagóg politikusokat, 4. a migránsellenességnek és vele összefüggésben a gyűlöletkampányoknak, 5. a Brexitnek – és talán elsősorban a közösségi média, a Facebook, Twitter és Tsai. valóságtorzító hatásának.
A változások sokkal messzehatóbbak, és az a tény, hogy kit választottak meg, az USA 45. elnökének, nota bene: George Washington és Abraham Lincoln utódának, csak első groteszk tünete a megpróbáltatásoknak, amelyek elé Amerika és a világ néz. Az elképedt reagálás pedig (leszámítva a győztesnek mindig igazat adó, a vesztest hibáztató magyarázókét) egyelőre olyan, mint a kúráját reklámozó „vizeslepedős” Kneipp híres mondata: „Orvosok eltátották a pofájukat!”
Társadalomtudományi, ha úgy tetszik, ideológiai szempontból fontos elemzéseknek kell következniük, ezek egyike szerint ijesztő kérdések merülnek fel „a demokratikus rendszerek életképességével kapcsolatban”. Meglehet, olyan korszakváltás előtt állunk, amely – miközben ”a tényalapú társadalom adatközpontú társadalommá válik” – gyökereiben alakítja át a társadalmi racionalitás fogalmát és gyakorlatát.
Egy másik forrás , amely Trump várható kezdeti konkrét intézkedéseit veszi számba, szintén komor lehetőségeket vázol. És ha valaki azt reméli és mondja, hogy az új elnök úgysem fogja beváltani választási ígéreteit, akkor az a kérdés merül fel: hogyan lehetett megszavazni valakit olyan ígéretei alapján, amelyek betartását eleve nem várjuk el tőle? Íme, saját kijelentése szerint miket tenne „az első elnöki napján” ez az ember… Visszavonná Obama összes elnöki rendeletét. Visszavonná az Obamacare-t, az általános egészségügyi reformot. Felmondaná a párizsi klímaegyezményt. Leszámolna a szabadkereskedelmi egyezményekkel, kiszállna a Trans-Pacific Partnership kereskedelmi megállapodásból. Kidobná az országból az összes illegális bevándorlót. Blokkolná a kanadai-amerikai Keystone kőolajvezeték megépítését. Elkezdené építeni a falat a mexikói határra. (Nem tudni, párhuzamos lenne-e a meglévővel…) Harminc napot adna a hadsereg vezetőinek az Iszlám Állam elpusztítására. Büntetővámot szabna ki az összes amerikai cégre, amely Kínába szervezi ki a gyártást. (Jegelné Kínával a kereskedelmi vitát.) Megszüntetné az iskolák környékén a fegyvermentes zónákat.
Számomra mindez valahogy még a Brexit polloknál is übüsebben hangzik. Arról nem is beszélve, hogy vajon ez az „alfa” érvényesíti-e a Hillary Clintonnak tett „ígéreteit”, továbbá megvalósítja-e egyéb vágyait (különösen a friss házasként tett, „ragadd meg a pinájukat” kezdetű óhajt).
S ha már Brexit, az EU dolgát tovább nehezíti Donald Trump megválasztása, ahogy az egyik cikk címe fogalmaz, az Uniónak már csak ez hiányzott. Az a tény, hogy Amerikában kedden a hagyományos politikai elit véleményével szembeni protestszavazatok nyertek, nem csak az általános tiltakozó hangulatot erősítheti, de megnehezítheti az egyébként eddig meglehetősen jó közös együttműködést az USA és az EU között. Kulcskérdés az EU-USA szabadkereskedelmi egyezmény sorsa.
Oroszország számára nagy elégtétel Trump győzelme; szinte azt lehetne mondani, hogy az amerikai elnökválasztást Vlagyimir Putyin nyerte meg, ami óriási plusz tekintélyt biztosít számára. Ez a „barátság” még hasznára is válhatna a világnak, mindazonáltal, naivitás lenne bármelyikük részéről a legkisebb olyan gesztust feltételezni a másik iránt, ami sértené a saját nagyhatalmi érdekeit. Ebben az összefüggésben is kérdés, hogy mi lesz a NATO alapszerződés 5. pontjával, ha például – amitől egyes balti államok félnek, az orosz garanciák ellenére – Oroszország megtámadná őket. Akár aktiválódna az 5. pont, akár nem, beláthatatlan következményei lennének.
Nagy kérdés, hogy Trump miként fogja tudni kezelni a szaúdi, a török és az izraeli kapcsolatokban fellépett bizalmi válságot és politikai konfliktusokat. Törökország már üzent, a júliusi puccskísérlet főszervezőjének tekintett Fetfullah Gülen kiadatását kérve, Szaúd-Arábia pedig minden bizonnyal az iráni rezsim elleni fellépésre próbálja meg rávenni az új amerikai kormányzatot. A közel-keleti konfliktusokban a különböző szereplők – Oroszország, Törökország, az iraki vagy szíriai kurdok, az Aszad-kormány stb. – az új elnök beiktatásáig tartó két hónapban megpróbálhatják megváltoztatni az erőviszonyokat (például az oroszok lerohanhatják a szír ellenzéket, a szaúdiak Jement, a törökök pedig a kurdokat), és kész helyzet elé állítani az új adminisztrációt.
Magyarország, pontosabban a jelenlegi magyar kormány számára az emberi jogok és a sajtószabadság betartására sokat adó Hillary Clinton győzelme katasztrofális lett volna. Ezzel szemben Orbán Viktor a republikánusokkal jóban van, Ronald Reagannek szobrot is állítottak Budapesten (apró szépséghiba, hogy azért Reagan nem éppen az oroszbarátságáról volt híres…). A magyar miniszterelnök a Facebookon angolul közzétett üzenetében szerdán reggel azt írta Donald Trump győzelméhez gratulálva: „Micsoda nagyszerű hír, a demokrácia még mindig él.” Ez igaz, nincs nagyobb kincs az eleven demokráciánál! Azzal a fontos kiegészítéssel, hogy a demokrácia nem merül ki a szabad választásokban, hanem hozzátartoznak még olyan apróságok, mint például a hatalmi fékek és ellensúlyok rendszere a társadalom szabályozott működtetésében; a közhatalom gyakorlóinak megakadályozása abban, hogy kizárólagos hatalomra törjenek; a társadalmi igazságosság, az emberi jogok biztosítása (olyan jogoké és szabadságjogoké, amelyek minden embert születésüktől fogva egyenlően megilletnek); a jogállamiság; az esélyegyenlőség, az ellenzék jogosítványainak tiszteletben tartása. Sőt, horribile dictu, a sajtószabadság (amelyet gazdasági eszközökkel sem szabad korlátozni).
Romániának jó is, meg rossz is ez a váltás. Szinte biztos, hogy a majdani amerikai nagykövetek nem szólnak bele annyira a kormányzás, a törvényhozás és az igazságszolgáltatás ügyeibe, mint eddig főleg a demokrata kormányzat által küldött nagykövetek; ugyanakkor a katonai és egyéb együttműködés várhatóan lanyhulni fog. Mindenképpen a decemberi parlamenti választásokra ez semmilyen hatással nem lesz.
Ami viszont a magyar kisebbséget illeti, Donald Trump alkati képlete, a kisebbségellenes nemzetállami homogenizálás, a bizniszközpontú szemlélet (márpedig mit adhatunk mi a nagy Amerikának?), de maga az egyszerű érzéketlen közömbösség nem sok jót ígér. Kelemen Hunor Amerikában a demokrata kormányzattól (is) kért és kapott ígéreteket az emberi jogok és a kisebbségi érdekek védelmére, most mehet megint Amerikába, csak nem biztos, hogy lesz kivel jogvédelmünkről tárgyalni. S ugyanúgy, mint Orbán Viktor, Klaus Iohannis is szabad kezet kaphat pusztán attól, hogy a Big Brother „nem avatkozik bele a belügyeibe”.
A gyors gratulációk és üdvözletek közül nekem a Vatikáné tetszett a legjobban. Pápáék az üzenték, imádkozni fognak Donald Trump megvilágosodásáért.
Utóirat
Köszönet rovatkollégáimnak az áldozatos hozzászólásokért. Mindegyik vélemény aranyat ér. (Aminek az árfolyama, mint bizonytalan időszakokban történni szokott, máris az eget ostromolja.) A vélemények különbsége – egyelőre szabad – érték. Külön örvendek, hogy egyetlen válaszunk sem követte a „minél rosszabb, annál jobb” szurkolói elvet. Mindazonáltal jellemző, hogy a befutót egyetlen hozzászóló kollégánk jósolta meg kedden. Ami saját véleményemet illeti, megint nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy arra tippeljek győztesként, akinek drukkoltam. (Pontosabban azt látni vesztesnek, aki ellen drukkoltam.) Úgy látszik, a politika más. A hibás tippemet természetesen vállalom, mi egyebet is tehetnék. Pont így történt az utóbbi két román elnökjelölt esetében is, hibás lelki hozzáállással hibásan tippeltem. Alig vigasztal, hogy – miután a lapnál többször megkaptam a magamét „különvéleményemért”, utólag mindkét esetben beigazolódott, hogy nem az érveim voltak hibásak, hanem az illetők megválasztása volt hiba, mindketten csapnivaló államfőnek bizonyultak, és annak most isszuk a levét. Most egyenesen az a véleményem – tessék: a tippem! – hogy ez a meccs, Amerika éjszakája még korántsem ért véget.
Donald Trump tizenöt leghíresebb mondata
Egy politikus szavai sokat nyomnak a latban, főleg, ha az Amerikai Egyesült Államok elnökéről van szó. Ha eddig nem követte a fejleményeket, itt az idő, hogy megismerkedjen Donald Trump, Amerika 45. elnöke személyiségével. Tizenöt velős nyilatkozat, amelyek nagy részét mi egyáltalán nem tartjuk viccesnek.
1. A népvezér
Megtisztítjuk Washington mocsarát, és olyan kormánnyal váltjuk fel, amely a népé, a nép által és a népért kormányoz. (2016. október 22-én a pennsylvaniai Gettysburgben elnöksége első száz napjáról)
2. Nincs ideje a polkorrektségre
„A politikai korrektség az ország egyik legnagyobb problémája. Sokan támadnak, nekem pedig egyszerűen nincs időm polkorrektnek lennem. Igazság szerint az országnak sem nagyon, mert éppen nagy bajban van. Veszítünk Kínával szemben és Mexikóval szemben is a gazdaságban és a határon egyaránt. Őszintén szólva, amit mondok…van amikor vicc, van amikor elszórakozunk rajta, de amit mondtam, azt megmondtam.” (A Fox Newson, 2015. augusztus 7-én)
3. Az Amerikai Nagy Fal építője
„Egy fal építésével kell kezdenünk. Egy nagy, szép, hatalmas fal építésével. Senki sem tud nálam jobban falat építeni, elhihetitek nekem, és én olcsón is építek. És Mexikóval fizettetem ki az építés költségét.(..) A falnak lehet egy kapuja, lehet egy ajtaja. Ezen legálisan engedhetjük be az embereket.” (Elnökjelöltsége bejelentésekor, 2015. június 16-án)
4. Deportálna
„Hívhatják akár deportálásnak is, aminek akarják, bár a sajtó nem szereti ezt a kifejezést, de hívhatják akárhogyan, az illegális bevándorlók márpedig menni fognak.” (2016. szeptemberében a bűncselekményeket elkövető illegális bevándorlókkal szembeni zéró toleranciáról és az azonnali kitoloncolásokról)
5. A globális felmelegedés „szakértője”
„Évek óta nem volt ilyen hideg, az NBC épp most nevezte el ezt a Nagy Fagynak. És az országunk még mindig költ erre a globális felmelegedés nevű átverésre?” (Twitter , 2014. január)
6. Nem tartja hülyének a kínaiakat
„Nem mondom, hogy hülyék. Szeretem Kínát. Épp most adtam el 15 millió dollárért egy apartmant egy kínainak. Hát hogyne szeretném őket? (…) De a vezetőik sokkal intelligensebbek, mint a mi vezetőink. És ezzel nem lehetünk elégedettek.” (2015-ös elnökjelölti beszédében)
7. A politikáról és a kielégítésről
„Ha Hillary Clinton nem volt képes kielégíteni a férjét, akkor miből gondolja, hogy képes lesz kielégíteni Amerikát?” (Twitter, 2015. április, a bejegyzést később törölték)
8. A saját lányáról
„Nem hiszem, hogy Ivanka meztelenül pózolna, habár nagyon jó alakja van. Ha nem lenne a lányom, szívesen járnék vele.” (A saját lányáról az ABC View című műsorában 2006-ban)
9. Az alsó és a felső korhatárról a nőknél
„Harmincéves a legjobb, a határ harmincötnél van, akkor kell kiszállni (…) Nincs, nincs (alsó) korhatár… Azaz, de, van. Nem akarok olyan lenni, mint Foley képviselő a tizenkétévesekkel.” (2002-ben, illetve 2006-ban Howard Stern rádióműsorában. A hangfelvételek meghallgathatók a CNN-en)
10. Visszahozza a gyárakat Amerikába
„Visszahozom a munkahelyeket Amerikába, és megakadályozom, hogy a cégek külföldre költözzenek. Erre senki más nem képes rajtam kívül. A gazdaságunk ismét dalolni fog.” (Twitter , 2016. március 15.)
11. Konkurenciája az Iszlám Állam
„Az iszlám terrorizmus felzabálja a Közel-Kelet nagy részét. Meggazdagodtak. Konkurenciát jelentenek nekem.” (2015-ös elnökjelölti beszédében)
12. Szerény
Az emberek szeretnek engem. És tudják mit? Nagyon sikeres is voltam. Mindenki szeret engem. (2015. júliusában a CNN-nek)
13. Van pénze
„Semmilyen pénzre nincs szükségem. Nem kellenek lobbisták. Nem kellenek adományok. Mindegy nekem. Tényleg gazdag vagyok.” (Elnökjelöltsége bejelentésekor 2015. június 16-án)
14. Egy női műsorvezetőről
„Elkezdett nekem mindenféle abszurd kérdéseket feltenni (…) Látni lehetett, hogy vérben forognak a szemei, és vérzik ott is, ahol általában szokott.” (Megyn Kellyről, a Fox News műsorvezetőnőjéről az első tévévita után)
15. Házas ember, aki szereti a házas nőket
„Ráhajtottam, de nem jött össze, elismerem. Házas volt, és nagyon keményen ráhajtottam. Megpróbáltam megdugni. (…) Ha pedig sztár vagy, akkor engedik. Bármit megtehetsz (…) Ragadd meg a pinájukat. Bármit megtehetsz.” (2005-ben egy tévéinterjú előtt, amikor azt hitte, nincs bekapcsolva a mikrofonja. Nem sokkal volt a saját esküvője után. Az eredeti felvétel itt hallgatható meg.)
