Tamás Gáspár Miklós 2015. december 14-n (román idő szerint 0:36-kor) a következő levelet küldte el tizenkét címzettnek. Szándéka a „vitatkozás”, de most bármilyen utólagos vitát – már kegyeleti okokból is – határozottan el akarunk kerülni. Célunk ennél fontosabb: TGM levelével figyelmeztetni egy mind aktuálisabb témára: „Milyen dialógus vagy kompromisszum képzelhető az Orbán-állammal?” Gazsi nem csak a levelében kifejtett véleményével, hanem több hivatkozott cikkével is máig érvényes választ ad erre a kérdésre.
Levél
Mottó Bayer Zsolttól:
Eközben a pápa, aki Szent II. János Pállal ellentétben nem nagyszerű és nem csodálatos pápa, hanem, úgy tűnik, küldött és megvett ember, vérlázító dolgokat mond a muszlimok befogadásának szükségességéről, és egy szava sincs az üldözött és bántott keresztényekről.
Kérlek, küldjétek el ezt Bíró Bélának, nem lelem az e-mail címét, pedig ez elsősorban neki szól. A maszol.ro-ban olvastam Bíró Béla publicisztikáját (http://www.maszol.ro/index.php/velemeny/56959-biro-bela-amikor-a-tomeg-is-ember), amelyben a magyarországi közvélemény állapotáról mond – sok tekintetben helyes – véleményt (pl. avval egyetértek, h. a „populista” szónak a szótári jelentéstől eltérő használatát kerülni kellene, hiszen a „populista” nem jelent se nacionalistát, se demagógot, márpedig – a német és az amerikai sajtót követve – ezt sajnos így írják stb., stb.).
De a lényeg nem ez. B. B. tkp. azt mondja, h. a mo.-i pol. közvitát a kölcsönös intolerancia jellemzi, nincs értelmes dialógus – példáiból kiindulva különösen a jelenlegi kormány „ballib” bírálói indulatos marhák (sokan & sokszor azok, mi tagadás) –, és a rommagyar emberek, úgy látszik, józanabbak, kiegyensúlyozottabbak, türelmesebbek, kevésbé „ideologikusak”.
Cikkben akartam válaszolni, de mivel Erdélyről van szó, ez úgyszólván „családi ügy”, nem akarom kiteregetni. Mielőtt evvel foglalkoznám, hadd tisztázzam, h. én személyesen nem tartozom a „ballib” (ún.) „tábor”-ba, és mind a „ballib” pártokkal, mind a „ballib” értelmiségiekkel szemben súlyos kifogásaim vannak. Megemlítek pár kevésbé ismert írást, föltételezem, h. amit a hvg.hu közöl, az többé-kevésbé köztudomásúnak tekinthető. Kérlek, olvassatok bele ezekbe, mielőtt tovább haladnátok: http://nol.hu/velemeny/berend-professzor-gorogorszagrol-1539749, http://kettosmerce.blog.hu/2015/10/27/kornai_janos_es_a_portugaliai_allamcsinyhttp://,dinamo.blog.hu/2015/11/02/a_pont_a_gyurcsany-fejezet_vegen, http://nepszava.hu/cikk/1072853-rank-ne-szamitsatok
Természetesen több is van (kb. 2000 óta főleg) – de mellékelem azt a viszonylag új két írást, amelyben az (értelemszerűen: parlamenten kívüli) antikapitalista baloldalnak a liberálisokkal való egyértelmű szakítást javaslom: http://kettosmerce.blog.hu/2015/08/31/biopolitika_es_osztalypolitikahttp://kettosmerce.blog.hu/2015/10/01/tgm_egyszeru_ajanlat_a_baloldalnak
Itt meg a NATO föloszlatását, ill. a NATO-bővítés leállítását javaslom: http://hu.autonomija.info//tamas-gaspar-miklos-dukanovic-a-nato-ban/ (újvidéki portál)
Nem osztozom az értelmiségi-ellenzéki mainstream Európa-mániájában sem, & í. t. Megtörtem a bp.-i értelmiség szégyenletes hallgatását a Netanjahu-kormány gyalázatos politikáját illetően: http://hvg.hu/velemeny/20140721_TGM_Suttyomban,
http://hvg.hu/velemeny.publicisztika/20140812_TGM_Izrael_es_mi
(A megjósolható reakciókat nyilván el tudjátok képzelni.) Nem folytatom.
Szóval én akár hátradőlhetnék, s azt mondhatnám, h. én mint az ellenzék ellenzéke (la gauche de la gauche) nem vagyok érdekelt az egész ügyben, s B. B. nyugodtan szidhatja a mo.-i ellenzéket, a bp.-i értelmiséget, mi közöm nekem ehhez. Úgy kell nekik.
De ez nem lenne helyes. Milyen dialógus v. kompromisszum képzelhető az Orbán-állammal? A mai jobboldali értelmiség EGYETLEN taktikája ma az, h. tagadja a vádakat & szemrehányásokat, akár igazak, akár nem. Nem védi meg a jobboldal voltaképpeni, egyébiránt NYILVÁNOS & KÖZISMERT álláspontját. Az Orbán-állam politikája gazdaságilag neoliberális – alacsony & egykulcsos személyi jövedelemadó, magas forgalmi & fogyasztási adók, a fölső középosztály kimentése a válságból, minden eddiginél súlyosabb megszorítások (oktatás, egyetemek, kutatás, egészségügy vége, regionális közigazgatás [megyék, Bp.] megszüntetése, a szociális segélyezési rendszer de facto fölszámolása, béremelés de facto tiltása az alsóbb néposztályoknál), represszív munkajog – , miközben a jobbold. médiák a neoliberalizmus ellen folytatnak őrjöngő, csinnadrattás propagandát!…
A hivatalos propaganda összemossa a neolib/neokon jobboldal (amely vezet É.-Amerikában & Ny.-Eu.-ban, & amellyel teljes összhangban van az Orbán-rezsim: ezért tűrik!) diszkriminációs, egyenlőségellenes, hierarchikus politikáját & az emberi jogi + kisebbségvédő + antirasszista NGO-k evvel minden tekintetben ellenkező irányvonalát az ebben a formájában NEM LÉTEZŐ egységes „liberalizmus” címszava alatt (az antiglobalista baloldalt – mert nem sovén, nem etnicista – „globalistának” nevezik!). A multikultit & a feminizmust mereven ellenző neolib/neokon, ultrakapitalista nézetrendszert összekutyulják a nyugatias baloldallal, mert történetesen egyik se fogadja el a rasszizmust – bár persze a nyugati(as) jobboldal főleg csak az antiszemitizmust utasítja el, de pl. az iszlamofóbiát nem annyira: igaz, a menekültválság óta ez módosult, mert Obama & Merkel & Mrs Clinton + a pápa (némileg váratlanul) egész derekasan küzd az iszlamofóbia ellen is –, de mondjuk Hollande & Cameron már korántsem.
Mivel vitatkozzék az ellenzéki értelmiség? Az elszánt, hazug manipulációval? Avval hogyan kell „VITATKOZNI”? Avval hogyan kell „vitatkozni”, h. a mo-i állami propaganda (és a jobbold./szélsőjobb. szolgáló értelmiség) szerint Soros György (a „háttérhatalom” = a zsidóság) szervezte meg a menekültáradatot & pénzeli/utasítja az emberi jogi, antirassz. NGO-kat, ami nemcsak hazugság, hanem szimpla elmebaj, a legrosszabb fajta fasisztoid paranoia? Milyen dialógus lehetséges evvel? […]
Csoóri köszöntését 75. születésnapján & a Csurka-nekrológomat is hogy fölrótták nekem annak idején: s nem biztos, h. az én megengedőleges toleranciám volt a helyes…) Én persze belátom, h. a rommagyar sajtó helyzete nehéz; hogy az Orbán-hívő közönséggel szemben az RMDSZ lavírozni kényszerül & még így is szavazókat veszít, mert nem eléggé kemény soviniszta; hogy számtalan erd. magy. kult. intézm. magyarországi anyagi támogatásból él, h. több megyei & városi RMDSZ-szerv. & polgm. a Jobbiktól is jobbra áll, & a helyi magyar médiák ehhöz alkalmazkodnak (groteszk módon még a román állami médiák magyar részlegei a legfüggetlenebbek „összmagyar” ügyekben, de ezek is inkább hallgatnak [egy-két kivétellel], mert nem akarnak pecsovicsnak látszani v. lenni)…
Ebből az következik, h. össz. kétféle reprezentatív magatartás van: a román közélettel szemben (szinte mindig) a lenéző gúny, ami ezeknek a balkáni, levantei fanariótáknak kijár – a Ponta lemondásához vezető tüntetések elemzésekor a rommagyar médiák tökéletes csődöt mondtak, megfeledkezvén pl. arról, h. a korrupcióellenes kampányok a történelemben mindeddig antidemokratikus következményekhez vezettek; s amikor a román titkosszolgálatok (& a hadsereg + elnöki hiv.) megalapították a saját kormányukat, a Dacian Cioloş-féle kormánnyal szemben is folytatódik ugyanaz a sekélyes, enyhén nacionalista gúnyolódás, mint minden román kormánnyal, minden román politikussal, minden román értelmiségivel szemben (kivéve néhány nem magyarellenes konzervatívot, mint pl. Boia v. Cărtărescu, akikről most inkább nem mondok semmit).
Nyilván nem e levél címzetteit hibáztatom, bár ti se vagytok mindig & mindenben ártatlanok. Ami pedig a mo.-i Orbán-államot illeti, egyre elterjedtebb a B. B.-féle „egyik kutya, másik eb” (de az egyik azért inkább, kutyább & ebb) nézet.
A rommagyar médiák tisztességesebb része persze nem lelkesedik a rasszista-etnicista, irredenta, antiszemita, népmegvető, munkásgyűlölő, antiliberális-antidemokratikus-antiszociális Orbán-államért – ez magától értetődik. De a helyzet súlyossága nem kerül szóba. A mo.-i lakosság politika iránt érdeklődő kisebbségének 80 százaléka (4/5-e, bizony) a két szélsőjobboldali párt híve. A közigazgatás, a fölsőoktatás-kutatás, a kulturális irányítás, a bírói-ügyészi kar stb. 95 százsléka a kormányzó szélsőjobboldal kezében van (nem beszélve az állami erőszakszervezetekről), kb. 600 polgm.-ből kb. 550 fideszes (23 bp.-i ker.-ből 21 fideszes többségű önkorm.+polgm. vezetése alatt áll, de Zuglóban Karácsony Gergelynek nincs többsége, tehát 21 & fél). 1 db. NEM jobboldali rádió van, amely csak Bp.-n sugároz (a Civil & a Tilos már nem mer politizálni). Gyakorlatilag nincs olyan gimn., színház- & múzeumig., aki ne lenne így v. úgy a szélsőjobb kezében. Tud., ir. & műv. finanszírozása majd’ 100 százalékig a szélsőjobb kezében van. Tízezreket bocsátottak el pol. okokból, de mivel ezt szinte lehetetetlen bizonyítani, még a mo-i ellenzéki médiák se nagyon hozzák szóba. Egész tudományágakat tiltottak be.
A KSH nyíltan hamisít. Mo. szövetségesei a közép-ázsiai posztszovjet diktatúrák. A kézdivásárhelyi eset bohózati formában mutatja azt, ami a „nemzetpolitika” (!) tragédiája. A rommagyar médiák (az ismert kivételektől eltekintve, amelyeket fél kezünkön megszámolhatunk) semminemű szolidaritást nem mutatnak – olykori ironikus futamoktól eltekintve – a borzalmas helyzetben lévő magyar néppel. (Ez Szlovákiában nincs így.)
Értem én, h. a hatalom imponál, pláne h. az Orbán-állam valóban sokat tesz az erd. m. intézm. fönntartásáért. Kolozsváron az egész mainstream m. ért. ott ül a m. kir. főkonzulátus rendezvényein & estélyein. A Horthy-korszakban (kül. a ’20-as években) ez másképp volt. A Keleti Újság (kezdetben) & a Brassói Lapok (nem beszélve az intézményes – szocdem & komm. – baloldal orgánumairól, Korunk stb.) otthont nyújtott a beszorított bp.-i ellenzéknek. Belátom, ez ma nem lehetséges – bár az akkori lapok többsége már akkor is Teleki grófék hatása v. irányítása alatt állt, nem szólva az egyházakról és a Magyar Pártról.
A legtöbben a semleges & tárgyilagos hallgatást választják. Ez jobb, mint semmi – de innen, Pestről nézve (& én nemcsak innen nézem…) közönynek látszik. Részvétlenségnek. Ha tetszik: „a magyarság sorskérdéseiben” való állásfoglalástól való hideg, rideg tartózkodásnak. (Újra csak az ismert kivételekkel, amelyek előtt megemelem a kalapom, ha alkalmam nyílik rá.) Markó Béla néha megfogalmaz óvatos, körültekintő kritikát, de CSAK a pesti lapokban (ő ma a Népszabadság és az ÉS kedvelt szerzője, ami bizonyára vakmerőség lenne, ha erről sokan tudnának odahaza).
Már a nagy számok törvénye alapján se valószínű, h. minden magyar-román nézeteltérésben mindig a magyarnak legyen igaza. Ennek nem sok nyoma mutatkozik a rommagyar médiákban. Etnikai ügyekben a szellemi önállóságnak, a nonkonformizmusnak, az elfogulatlanságnak igen kevés példája látható (persze nem olvasok mindent, de ahhoz képest, h. milyen elfoglalt vagyok, még mindig túl sokat). Ezen egyébként nem sokat segít a bp.-i ellenzéki médiakonszenzus, amely elvadultan románellenes. (Kül. a Népszabadság – & itt nem Szőcs Levente v. korábban Tibori Szabó Zoltán cikkeire gondolok, hanem a publicisztikára (Révész S. ebben különösen borzasztó).
Amint megírtam, a „ballib” ért., pol., sajtó csak a nyugatellenes etnicizmust-sovinizmust ellenzi, az ortodox népekkel – orosz, görög, román, szerb – szemben talán még a csonkamagyar (szélső)jobboldalnál is elfogultabb, ami szégyen & gyalázat. Vö. a Lucian Boia fölületes könyveiről szóló, enyhén hamisító cikkekkel [ebben Papp Sándor Zsigmond se teljesen bűntelen], amelyek úgy vélik, h. vki végre odab@szott az oláhoknak – ugyanígy írtak egykor a román soviniszták Jászi, Ady, Kunfi, Aradi Viktor stb. műveiről: mintha a magyar antinacionalisták, urambocsá’, román- & szerbbarátok igazolták volna az erd. rom. nacionalizmust. (Különösen szórakoztató Neagu Djuvara m. sikere, aki szerint a magyarok zseniálisak, mert maguk mellé állították a nemzetközi zsidó közvéleményt [!!!], ezért tudják Nyugaton mindenütt lenyomni a románokat – nagyon tájékozott, nagyon színvonalas, mit mondjak.)
Akinek nem inge, ne vegye magára – de, édes barátaim, az összkép kétségbeejtő. Értem én, h. az erő: erő, a hatalom: hatalom, a pénz: pénz – de talán a vesztesek & legyőzöttek mellett is szól vmi. Lehet semlegesnek & tárgyilagosnak lenni olyan állammal szemben, amelyben a hajléktalanság: bűncselekmény, ahol az oktatásban nyíltan folyik a faji & osztályszegregáció, amelyben Mussolini-típusú korporációkba kényszerítik az eü. szakdolgozókat & a pedagógusokat, ahol de facto lehetetlen a sztrájk, ahol az állam azonosítja magát a tengelyhatalmakkal & í. t., de ez senkinek se segít; különösen nem segít az erdélyi magyaroknak, akiknek a helyi vezetői a bp.-i erőpolitikát próbálják folytatni erőtlen, kisebbségi helyzetből.
Igaz ugyan, h. a kézdivásárhelyi komikus esetben azt a szegény hülye nyilast nem kellett volna letartóztatni & az is igaz, h. ez a SRI sovén provokációja, de a képek, amelyeken a derék polgárok árpádsávos & székely lobogók alatt tüntetnek a szegény hülye nyilas mellett, mégiscsak megdöbbentőek. (Ebben a nehéz helyzetben lévő Kelemen Hunor, aki igazán nem a kedvencem, jobb volt, mint a rommagyar sajtó.)
B. B. azt se vette észre, h. az ellenzéki pártok & az ellenz. értelm. jelentős része már megadta magát (tehát egyáltalán nem az Orbán-ellenes hiszti uralkodik itt), különösen, de nem kizárólag a menekültkérdésben (vö. cikkemmel Gyurcsány ellen a Dinamó Műhely blogon, ld. a linket följebb), meg azt se, h. a liberális médiavilág a marginális baloldalt támadja leginkább – nem szólva olyan remeklésekről, mint a Fent és Lent c. baloldali (csakugyan baloldali!) blog manifesztumát az antifasizmus ellen –, tehát a valamikori merev szembenállás nem tagadható abszurditásainak bírálata egyszerűen elavult. A (szerintem) nagyszerű író, Oravecz Imre nyugodtan kijelenti, h. ő mind a Magyar Művészeti Akadémiának (eln. Fekete Gy.), mind a Szépírók Társaságának (eln. Gács Anna) tagja, nincs ebbe’, kérem, semmi különös (csak az, h. az MMA milliárdok & milliárdos ingatlanok fölött rendelkezik, & pozícióját az Alaptörv. biztosítja, & tagságával sok százezres havi stipendium jár [+ újabban rendelkezik ösztöndíjak & kiadói stb. támogatások fölött, törvényesen], a másiknak meg nincs semmije).
Így megy ez, & még ígyebbül fog menni. Némelyek itt Magyarországon abban reménykedtek, h. az Orbán-kormánytól független Erdélyben ezt némi együttérzéssel fogják kommentálni (persze fogalmuk sincs az Orbán-állam erdélyi, súlyos milliárdokkal megvásárolt befolyásáról).
Ez nevetséges naivság, tudom. De azért talán mégse kéne kárhoztatni azoknak a bizonyára ízléstelen sikolyát & hörgését, akik a végüket járják – nem beszélve azoknak a némaságáról falun & a külvárosban, akiknek az égvilágon semmiféle pol. & kult. reprezentációjuk nincsen.
Hát ez hosszú levél volt, bocs.
Kellemes ünnepeket.
Gazsi
A kiemelt kép Tamás Gáspár Miklós egyik, a levelében hivatkozott cikkének illusztrációja.
A szerkesztő megjegyzése
És ez a levél több mint hét éve íródott… Ma a helyzet még súlyosabb. A rommagyar médiáról pedig – egy-két kivételtől eltekintve – még kevesebbet lehet mondani.
A megrázó, akkor persze előreláthatatlan változás: a háború. És a hivatalos magyar álláspont ebben a kérdésében is borzasztó. „Elszánt, hazug manipulációjával” ebben sem lehet „vitatkozni”. Hogyan lehetne vitatkozni azzal a hülyéknek való állítással, hogy „a baloldal háborúpárti”, mindenki, aki nem statusquo-párti az ukrajnai helyzetet illetően: háborúpárti? Nemcsak az ízlésről, az ízléstelenségről sem lehet vitatkozni.
Esetleges hozzászólásokat kizárólag a szerkesztőség címére várunk: [email protected]
