Cseh Katalin: Óriási problémákkal küzd a lakosság, amelyekre nagyon konkrét válaszokat kellett volna adnunk.
Nem gondolom, hogy elmosódnak az ellenzéki pártok között a határok, sokkal inkább egyfajta újrarendeződést tapasztalni – mondja interjúnkban a Momentum EP-képviselője, Cseh Katalin. Kérdeztük a pártjából való kilépésekről, a tavalyi választási kudarcról és az Európai Parlament értelméről is.
– Hányan lépnek még át a Momentumból a DK-ba, mire ez az interjú megjelenik?
– Vagy a DK-ból a Momentumba, mint ahogy Szolnokon történt! Az átlépésekkel egyébként kevéssé foglalkozom. Annak persze nagyon örülök, hogy a Momentum a választás óta folyamatosan erősödik, rengetegen lépnek be hozzánk. Nemcsak más pártokból, hanem olyanok is, akik nem foglalkoztak korábban politikával.
– A távozásokra jó választ adott a Momentum? Érezhettünk egyfajta sértettséget.
– A magam részéről sok sikert kívánok mindenkinek, aki ezt az utat választotta. Én továbbra is őszintén hiszem, hogy Magyarországon hosszú távú politikai sikert csak azzal a jövőbe mutató, progresszív, bátor politikával lehet elérni, amit a Momentum képvisel.
– Akkor az biztosra vehető, hogy a Momentumban lesz még egy-két év múlva?
– Abszolút. Alapítóként is fantasztikus nézni, hogy a kollégiumi szobából, tíz ember lelkesedéséből született párt ma az ellenzék egyik legnagyobbja. A kezünk nyomát viselik olyan európai törvények, amelyek jelentősen befolyásolják a kontinens sorsát. Helyben is jó példákat mutatunk. Itt vagyunk Soproni Tamás kerületében, aki egészen példamutatóan értelmezte újra, mit jelent ma Magyarországon polgármesternek lenni.
– Érdekes kettősséget mutat, ahogy Donáth Anna a visszatérő beszédében a DK felé szúrt oda többször is, a pártból mégis oda lépegetnek át emberek, és tavaly is közösen indultak. Ellenfél most a DK? Szövetséges?
– A Fidesz az ellenfél. Persze vannak versengő víziók az ellenzéken belül is. De abban hiszek, hogy a múlt vitáit a múltban is kell hagyni. Akik 2024-ben lesznek elsőválasztók, ők 2006-ban születtek. Számukra az évtizedek óta fennálló Gyurcsány–Orbán-ellentét már teljesen mást jelent.
– Szokott beszélni ennyire fiatalokkal?
– Persze. Van egy ifjúsági szervezetünk, a TizenX, amely tizenhatéves kortól fogad embereket. Két-három hete voltunk Szegeden, és olyan fiatalokkal is beszéltünk, akik 2024-ben lesznek először választók. Őket már az olyan kérdések foglalkoztatják, mint, mondjuk a klímaváltozás. Hogy mire felnőnek, milyen állapotban lesz ez a bolygó. Vagy hogy egyáltalán az Európai Unió tagjai leszünk-e pár év múlva. Mert sajnos ez is felmerül. Aki most kezdi az egyetemet, most lép be a munkaerőpiacra, nagyon érzi a sürgetését azoknak a témáknak, amelyekről a politikai elit évek óta nem beszél. Külön kiemelném az oktatás kérdését. Nem is csak a borzasztó igazságtalanság, embertelenség fáj, hanem hogy a mostani lemaradás Magyarország jövőjét, versenyképességét alapvetően befolyásolja. A tanárok támadásával, folyamatos forrásmegvonással, a múlt századi tanterv erőltetésével pont Magyarország jövőjét veszik el.
– Ha az oktatásról van szó, végül is együtt küzdhetnek a Fidesszel a minél hamarabb érkező európai uniós forrásokért, nem? ʼnk azt állítják, ettől függ, mennyi pénz jut a területre.
– A Fidesz azért küzdene, hogy az EU-s pénzek minél hamarabb megérkezzenek Magyarországra? Nem gondolnám. Azt látjuk helyette, hogy a magyar kormány az egyetlen Európában, amely ellen jogállamisági eljárás folyik. Évek óta nem sikerült megállapodniuk az Európai Bizottsággal. Mindezt önző, rövid távú, korrupt politikai érdekek miatt. Minden egyes szomszédos ország már bőven költi azokat a pénzeket, amelyek Orbán Viktor hibája miatt a mai napig nem érkeztek meg. Momentumosként azon próbálunk dolgozni, hogy addig is közvetlen forrásokból minél több érkezzen.
– Milyen közvetlen források?
– Fontos politikai célunk volt, hogy legyenek olyan források, amelyek a kormányt kikerülve jutnak el a civilekhez, városokhoz, vállalkozókhoz. Nagy büszkeség, hogy már tizennégy százalékkal több közvetlen forrás áll rendelkezésre az európai költségvetésben, mint korábban. Donáth Annának köszönhetően pedig magyar civilek 800 millió forint közvetlen támogatást kaptak. Számos budapesti kerület is ilyen pénzekből valósít meg fejlesztéseket. Nem értem, hogy ha ez a kormány sokszor képes egyik napról a másikra pofátlan eljárásrendben megalkotni törvényeket, akkor miért kell több mint egy év a szükséges alapvetőreformokhoz.
– Az elmúlt években a kormány egyik leghangosabb EP-beli magyar kritikusaként tűnt ki. A kormánypárti szavazók pedig ilyenkor talán még hevesebben reagálnak. Meg lehet így szólítani a kiábrándult fideszeseket? Amely rétegről az ellenzék időnként szeret beszélni.
– Minket azzal a mandátummal küldtek a választóink 2019-ben az Európai Parlamentbe, hogy Magyarország hangjai legyünk Európában, és Európa hangjai Magyarországon. Ennek a része számomra az, hogy bemutassuk az európai nyilvánosságnak a rendszer valódi természetét. Hogy ez egy kicsinyes, korrupt, autokratikus rendszer. Hogy azt a pénzt, amit a nép egészének szánnak, egy szűk kisebbség teszi zsebre. Ebből a pénzből nyírják ki a médiát, és akadályozzák az ország fejlődését. Erről nekem beszélni alapvető morális kötelességem.
– De vannak akkor egyáltalán kiábrándult fideszesek? És fontos lenne őket megszólítani?
– Biztosan vannak, az én családomban is akadnak. Ugyanakkor az ellenzéknek szívből és bátran kell politizálnia. Remélem, minél többen meghallják majd azt az igazságot, hogy át vannak verve. Tíz éve hazudik a Fidesz, így tett most is a választási kampányban. Ezt nem szabad elkendőzni.
– A következő öt évben is EP-képviselő lenne?
– Természetesen igen. Nagyon büszke vagyok arra a munkára, amit Donáth Annával végeztünk az elmúlt négy évben. Sikerült nagy áttöréseket elérnünk a közvetlen források és az antikorrupció területén. Anna sokat dolgozott a tech-cégek szabályozásán is.
– Ellenzékiek körében is létezik egyfajta bizonytalanság, van-e értelme egyáltalán az EP-ben ülni. Nem tűnik a legfajsúlyosabb intézménynek.
– Úgy érzem, az Európai Parlament az elmúlt években nagyon keményen felvette a kesztyűt a Magyarország számára legfontosabb kérdésekben. Büszke vagyok arra, hogy a frakciónk egyik alelnökeként ebben részt vállalhattam. Az EP az egyik leghangosabb szószólója a jogállamiságnak, emberi jogoknak, a transzparenciának. Olyan platform ez, ahol magyar képviselőként európai szintű törvényeket tudunk alkotni. Sok jogalkotási sikeremre lehetek büszke, legyen szó a jogállamisági mechanizmus megalkotásáról vagy arról, hogy a mi javaslatunkra született meg az uniós feketelista. Azokat a vállalkozásokat érinti ez, amelyeket ismételten visszaélésen kapnak.
– Az EP-választáson kardinális kérdés lesz, az ellenzéki pártok között milyen különbségek vannak. Sok esetben viszont elmosódni látszanak a határok. Párbeszédes lép a DK-ba, jobbikos a Momentumba. Vannak még egyáltalán különbségek a pártok között akkor, amikor még Gyöngyösi Márton is széderestre megy?
– Nem gondolnám, hogy elmosódnak ezek a határok. Sokkal inkább egyfajta újrarendeződés van az ellenzéken belül. Mindenki keresi, milyen iránnyal lehetne sikert elérni 2026-ban. Nem bántva senkit, de azért két erőcsoport kezd kialakulni. A Momentum körül olyan országos szintű mozgósításról van szó, amely egy jövőbe mutató, zöld, progresszív politikát képvisel, a holnap Magyarországát. És a DK körül alakul egy másik erőcsoport. Fontos, hogy a politikusok világosan jelöljék ki, milyen utat választanának 2026 után. Mert sajnos én is azt érzem, hogy a problémákat jól felvetette az ellenzék, viszont a megoldással adós maradt. Ezért is örülök nagyon Donáth Anna nagyon konkrét reformjavaslatainak. Lényeges, hogy vissza tudjuk nyerni az ellenzéki szavazók bizalmát. Az elmúlt tíz év sikertelen próbálkozásai után nem csoda, hogy sokan már nem bíznak senkiben, esetleg már híreket sem olvasnak. Pedig igenis lehetséges a változás.
– Az önök felelősségét miben látja a tavalyi eredményben?
– Mindenkinek nagyon sok felelőssége van, nekünk is. Nem tudom, hogy pontosan hol rontottuk el. De valahol nagyon. Nehéz erre most válaszolnom, mert tényleg fájdalmas, amikor csak eszembe jut április 3-a. Az az este, amikor ott álltunk reménykedve, hogy az a sok munka, amit belefektettünk, majd eredménnyel fog járni. Láthatóan nem volt elég, amit kínáltunk. Nem voltunk elég bátrak, innovatívak és hitelesek. Az ellenzék régóta próbálja kitalálni, a közvéleménykutatások alapján mit kell mondani, hova kell targetálni. Technikai dolgokról szólt sokszor minden meg arról, ki hova lép át, hányadik a listán. Miközben óriási problémákkal küzd a magyar lakosság, amelyekre nagyon konkrét válaszokat kellett volna adnunk. A jövőre nézve megpróbáljuk sokkal jobban elvégezni a feladatunkat.
– Ungár Péter vagy Karácsony Gergely is szokott arról beszélni, probléma lehet, hogy az ellenzék nagyon erősen Orbánra építi a politikáját. Valóban az?
– Orbán Viktor vezeti Magyarországot tizenhárom éve. Nyilvánvalóan nagyon sok olyan probléma van, amely belőle indul ki.
– Nyilvánvalóan ő dönt rengeteg kérdésben, teljhatalmú vezetőként viselkedik. Ez viszont nem sok szavazót tántorított el tőle, láthatóan nem emiatt fognak elpártolni a kormánytól.
– Én sem gondolom, hogy az üres orbánozás az, amire bárki is vágyna. Nélkülöz ez minden bátorságot és kreativitást. Ettől még ki kell mondanunk, hogy Magyarország problémái közül számosnak Orbán rövid távra előretekintő, korrupt politizálása az oka. Ha nem ő lenne a kormányfő, valószínűleg nem lennének ekkora problémák az igazságszolgáltatásban, az oktatásban, az egészségügyben. Viszont vannak olyan gondok is, amelyekkel Orbántól függetlenül is meg kell tudnunk birkózni. Mi az ország útja a XXI. század változó geopolitikai viszonyai között? Hogyan tudjuk elérni a fenntartható energiára épülő energiafüggetlenséget? Mi a magyar válasz a negyedik ipari forradalomra, a klímaváltozásra? Hogyan tudjuk kiemelni a szegénységből a több millió magyar embert? Az egész világ nagy átalakuláson megy keresztül. Számunkra csupán nehezítő faktor, hogy a negyedik kétharmad alatt élünk.
– Mennyire lesz nehéz feladat, hogy az EP-választáson külön indulnak a pártok, az önkormányzatin viszont valamilyen összefogásra van szükség? Létezik még egyáltalán az összefogás?
– Így, hogy összefogás, egységként nem létezik. Lesz egy olyan választás, amelyen kooperációra van szükség, meg egy olyan, amelyen a pártok meg tudják mutatni a saját arcvonalukat, sokszínűségüket. Ez fontos is, mert kicsit úgy érzem, hogy a közös politizálás jó szándékból indult, én is támogatója voltam, de az összemosódás azt a kreativitást, spirituszt mosta ki a nagy egészből, amire szükség lett volna. Ettől még nagyon sok kerületben kiválóan funkcionál az együttműködés. Elég csak a hozzám legközelebbi példát, a II. kerületet mondanom. Ott élek, és látom, nagyon jól együtt tudnak dolgozni a pártok.
– Két külön erőközpontba sorolta a Momentumot és a DK-t. Ha a választó gondolkozik, hogy a Momentumra vagy a DK-ra szavazzon, mi szól az előbbi mellett? Miben mások?
– Azt gondolom, csak egy olyan politikai párt van, amely kellő bátorsággal, kellő frissességgel képviseli Magyarország jövőjét. Ha továbbra is arról fog szólni a magyar közélet, hogy Gyurcsány és Orbán veszekszik, és a múlt problémáival foglalkozunk a jelen és jövőkihívásai helyett, akkor ebben az országban semmi változás nem fog történni. Nemcsak politikailag, társadalmilag sem. Szükség van egy harmadik útra. A Momentum pedig a fejlődés, a megújulás, a holnap Magyarországának pártja.
– Mit gondol, mi juthat először a kormánypárti választók eszébe Cseh Katalinról?
– Fogalmam sincs, valószínűleg nem túl szép dolgok. A kormány-párti támadásokat viszont a munkám elismerésének érzem. A választók viszont, akikkel találkozom, ők mindig kedvesek. A kommenteket nem szoktam olvasni, de amikor belepillantok, persze rengeteg abúzust látok. Nőnapon fel is olvastam ezeket egy videóban. Személyesen viszont mást tapasztalok. Azt, hogy talán mégsem veszett ki a párbeszédre való hajlam az emberekből. És ez az igazán lényeges.
– A Papp Réka Kinga műsorában való szereplésre gondoltam egyébként, amelynek abortuszra vonatkozó botmixeres mondatát később mintha önnek kezdték volna tulajdonítani. Mit lehet reagálni, amikor ezt felhozzák?
– Olyan sok butaság elhangzik rólam! De tényleg az az érdekes, hogy személyesen ilyeneket nekem nem mondanak. Amiről kérdezgetni szoktak, azok inkább az uniós ügyek, meg hogy most mi is van a pénzekkel. De tizenhárom éve Orbán Viktor van hatalmon. Így ha valakinek felelőssége lehet abban, hogy nem érkeznek meg, az ő.
– A másik, amit a kormánypártok fel szoktak emlegetni, a nyomdás ügye. Nemrég aztán ki is szállt a családi vállalkozásból.
– A családi cég egy másik történet. Egyébként ez a sztori is borzasztó nagy butaság, blődség. Az egész nyomdás dolog leginkább csak Deutsch Tamás fejében létezik. Kellő döbbenettel figyelem, miket tudnak összehordani rólam is. Miközben semmilyen olyan cég nem nyert egy forintnyi EU-s támogatást sem, amelynek én voltam az ügyvezetője. Több sajtópert is nyertünk már a koholt vádak ellen. Nyilvánvalóan az antikorrupciós munkámat akarták inkább lejáratni.
– Tekintsünk egy kicsit előre. Hol fog tartani a következő uniós ciklus végére, 2029-re Magyarország?
– Bízom benne, hogy új, modern, európai elköteleződésű kormány fogja vezetni Magyarországot.
– Ehhez viszont valamiféle egységes ellenzék kellene, miközben előbb volt szó az összemosódás veszélyeiről.
– Nagyon fontos kérdés, hogy ki vezeti ezt az ellenzéket. Hogy van-e olyan egyértelmű vezető, aki irányt tud szabni, és hitelességet szerezni az ellenzéki választók szemében.
– A feladatra már be is jelentkezett a DK.
– Nem csak ők.
– Viszont jelenleg a legerősebbek.
– Azt majd meglátjuk.
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 18. számának (2023. május 5–11.) nyomtatott változata.
