Szilágyi N. Sándort olvasva döbbent belém: bizony mi, erdélyi magyar kortársak szemlesütve fogunk járni román barátaink-rokonaink előtt, ha a nacionalista szélsőséges jelölt győz vasárnap. Ekkora gyalázattal egyszerűen nem tudnánk mit kezdeni, nincs az „értelmezési tartományunkban”.
Most is csak azért írok, hogy elmondjam: az összes eddigi, romániai választáson szavaztam 2011-ben történt Budapestre költözésünk után is, az elnökválasztás eddigi fordulóiban is ott voltam a román nagykövetségen, feleségemmel együtt. Természetesen decemberben Kelemen Hunorra tettük a voksunkat, május 4-én pedig Antonescura, a hétvégén pedig ugyancsak természetesen Nicusor Danra fogunk szavazni.
Közben „mozgósításom” eredményeként a diaszpórában élő rokonaink, barátaink, akik rendelkeznek érvényes román személyivel és jogosultak szavazni, ugyancsak mozgósították ott élő, szavazásra jogosult (román és magyar) barátaikat – ez most is így lesz, ők is hozzáteszik a magukét Nicusor remélt győzelméhez. Európa mellett!
Tudom, elhagytam-elhagytuk Erdélyt, Romániát, de SOHA rosszat nem tennénk szülőföldünk ellen tudatosan. Persze a legnagyobbat már „elkövettük”: gyerekeinket-unokáinkat nem tudtuk otthon tartani, ennyivel is kevesebben vagyunk-vagytok otthon.
Reméljük, hogy megállítjuk „Arturo Uit”!
Utóirat
A „kisebbik rossz” dilemmát magam is átéltem 2000 decemberében, Ion Iliescu és Corneliu Vadim második fordulója kapcsán: akkor éppen Helsinkiben tartózkodtam, Smaranda Enache volt a nagykövet, és ott együtt szavaztunk vásárhelyi alelnök-társammal, Ion Vasluianuval a „kisebbik rosszra”. És én is azt hittem, ahogy magad is írtad, hogy többé nem fogok szavazni ilyen megfontolásból. Persze soha ne mondd azt, hogy soha, osztom Szilágyi N. Sándor gondolatát, hogy el nem tudta volna képzelni a mostani helyzetet O.V. nyilatkozata kapcsán.
Amúgy pedig emlékszem, mennyire megrökönyödött Dan Culcer (nem nekem írta, hanem Borsi-Kálmán Bélának, akivel rendszeresen leveleznek, tőle tudtam meg), szóval tavaly decemberben fel volt háborodva, amikor Markó Béla az első forduló után azt kérte nyilvánosan az erdélyi-romániai magyaroktól (és nem csak), hogy a második fordulóban szavazzanak Elena Lasconira, aki Basescu idején „bizonyítottan” tagja volt a hatalmi klikknek.
Hát igen, jól fel van adva a lecke mindannyiunknak, ha már – ahogy az állítólagos székely mondás tartja – „történnek bizonyos dolgok az emberrel, ha nem hal meg idejében”.
A szerkesztő megjegyzése
Hát igen!
Meglehetősen nyilvánvaló, hogy az USR és „háttere” biztosra akart menni. Feltehető a kérdés: hogy’ akartak biztosra menni, ha megosztották a szavazatokat azzal, hogy ráindították Dant Lasconira? Hát úgy, hogy előre tudták: Lasconit – teljes alkalmatlanságával ő volt az a második golyó, aki az decemberi választáskor elsűvített a fejünk mellett – az utolsó pillanatban kiütik. Ez meg is történt a hamis képekkel, amik semmit sem bizonyítottak Lasconi bugyutaságán kívül. (Szépen bevette a cselt, hacsak nem tudatosan volt eleve ő is a tervnek a része… Ezt rövidesen meglátjuk. A helyzet azért is rendkívül bonyolult, mert a PSD aligha tudja megbocsátani mindazt, amit a „négyek bandája” – BCKM, „binom” stb. – vele sorozatosan művelt.
Mindig kell egy Történet. Az ilyenek létrehozásában Coldea nagymester. Ráadásul most a nemzetközi támogatást, hátteret számukra Kövesi (is) biztosíthatja. Csodás mesterterv, mondhatják konteóhívők, a teljes böszista bagázzsal, nem?
Tehát itt Nicusor Dan a „kisebbik rossz”? Annyira igen, és olyannyira kisebbik, hogy az elfogadhatatlan döntőbeli ellenfelével szemben nem is rossz: nyitott, európai, tud gondolkozni! Nyilván szavaznunk kell, és Simion ellen kell szavaznunk nemcsak az Úz völgye miatt, hanem Európa-ellenessége, szennyes múltja miatt, de – talán legfőképpen – megválasztásának gazdasági következményei miatt. Ez a tét a magyarjaink számára fontosabb kell hogy legyen, mint az, hogy Orbán elvtársa és barátja…
A többi elválik, bár a politikában nincs hála és hűség. Hogy kiben lehet akkor megbízni? Vlagyimir Trumpban vagy Donald Putyinban? Ugyan! Marcel Bolojanban vagy Ilie Ciolacuban? Ugyan. Csakis és egyedül abban bízhatunk, hogy Európának még szüksége van ránk. Van szoronganivalónk ebben a tekintetben is; idézek Berend T. Iván akadémikus mai cikkéből: „Napirendre került egy új szövetségi rendszer kiépítése is. Mint Von der Leyen megfogalmazta: – Számtalan országgal léptünk tárgyalásba. Ezek mind együtt kívánnak dolgozni velünk egy új rendszerben. Ide sorolható Izland és Új-Zéland, Kanada és a Egyesült Arab Emirátus, India, Malajzia, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Thaiföld, Mexikó és Dél-Afrika is. És nemcsak kereskedelmi kapcsolatról van szó, hanem új szabályok és együttműködési rendszer létrehozásáról.” Nos, akik „nem kívánnak együtt dolgozni velünk egy új rendszerben”, ebben az új rendszerben, azokat egyszerűen kihagyják, még csak nem is kell kiakolbólítani őket, nyomorult személyiségzavaros ballasztot, az Európai Unióból. Az új együttműködési rendszer: terápia és önfejlesztés. Megőrizve meghaladni! (Ken Wilber)
Pont ilyesmikről írok most, nem vagyok biztos benne, hogy képes leszek befejezni… (Lehet, hogy Mo-n is egy grandiózus mesterterv van megvalósulóban az eltévelyedett demokratikus ellenzék végső kiütésére?)
