1989. május 3.
Egy Ceausescu utáni világról készítenek elő tanácskozást magyar és román (utóbbiak persze emigránsok) értelmiségiek, októberre, Budapesten. Vajon megérjük azt a kort? Vera szorgalmasan készíti a Kati érettségi ruháját, csak a varrógéppel sokat kell kínlódni.
1989. május 4.
Ma elküldtük a bukaresti kiállítási központba a Maros megyei kisipar reprezentatív termékeit. Remélem, át is veszik, különben lesz nagy patália. És közben máris készülhetünk a következő, helyi kiállításra, mintha egyébből nem is állna a világ, mint pótcselekvésből. Nagyon unom, de ellenkezni nem merek.
1989. május 5.
Miután állandó politikai beszélgetőpartnerem, Gyárfás Pista bejelentette az áttelepedését, „természetesen” ki kellett tenni a pártból és a munkahelyről. Ma talán sikerült egy fordítói állást biztosítani neki, ezért futkostunk együtt szinte egész nap.
Délután egy munkatárs nyugdíjba vonulására voltam hivatalos a Somostetőn levő vendéglőbe. Persze nem a Ceausescu-villába, hanem a Szász Pali által igazgatott régi vadászházba. Kellemesen telt, a néhány közvetlen munkatárs szemmel láthatóan örvendett a finom ételeknek, az ünnepelt pedig annak, hogy leánya ugyanazon intézetben dolgozik, ahonnan ő most távozik.
Este otthon a Kati lányunk jövőjéről filozófáltunk Verával, nem sokra jutottunk. Minden képlékeny, Kati az angol tudásával jól áll, de ki tudja, ez mire lesz elég?
1989. május 6.
Már meg sem lepődöm a sok rossz gazdasági hírtől, amelyek az utóbbi hetekben Magyarországgal kapcsolatban elhangzanak. Pedig mintha nem itt élnénk, nekem fontosabbnak tűnik, hogy odaát jól menjenek a dolgok. Ettől éreztem jól magam, az itteni keserves körülmények dacára. Furcsa egy természetem van, hazudnék, ha nem vallanám be, hogy gyerekkorom óta onnan merítettem önbizalmat, amit a magyar rádióban hallottam, és attól voltam (vagyok ma is!) büszke, ha jó hírek jönnek.
Gyárfás Pistát eddigi fizetésénél sokkal alacsonyabb besorolásban hajlandók csak alkalmazni, a közel 4000 lejből 2960-ra esik vissza. Nem tudom, hogyan viselném el, de nincs sok választása.
1989. május 7.
A Spiegel tudósítója szerint Románia közepes hatótávolságú rakéták gyártására készül! Vajon hova készül célozni azokkal?!
1989. május 10.
Néhai kollegánk, Nagy Tibi özvegye (Baba) végre megkapta az útlevelet, hogy meglátogassa évekkel ezelőtt Svédországba szökött kisebbik fiát. Néhány aprósággal tudtam neki segíteni elutazása előtt, megmutatott több fényképet az egész Európát bejárt, itthon gyógyíthatatlan, ott kinn sikeres „Tibiciről”. Levelet küldtem Balogh Tiboldnak születésnapjára, Svédországba és megkértem Babát, vigye el magával és ott adja fel.
Ceausescu Csehszlovákiába látogat a napokban, miután Honecker is ott járt. Talán készülnek valamire? Van olyan vélemény, ha senki nem kereskedne Romániával, és főleg a KGST-országok és kiemelten a Szovjetunió, akkor napokon belül összeroppanna a román gazdaság. Egyelőre most eltűnt a fogkrém az üzletekből, nekünk még van némi tartalékunk. De eltűnt a parizer is, meg ki tudja mi és ki még?!
1989 május 11.
A Magyar Országgyűlés főleg az ifjúsági törvényen vitatkozott, határozat holnap. Túl soknak érzem a szöveget, túl kevésnek az igazán kidolgozott cselekvési elképzeléseket. A magyar ifjúság életkörülményeinek alakulása akár családilag is érinthet, amennyiben Kati lányunk majd ott képzeli el élete folytatását. De mit segíthetek, ha segíthetek, mindezen ?!
Francois Mitterand francia elnök felesége táviratot küldött Ceausescunak, amelyben egyenesen feltette a kérdést: hol van Doina Cornea?! No vajon hol? Házi őrizetben, Kolozsváron, ha minden igaz.
Végre sikerült új elemeket szerezni a rádióba, Pista bátyám hozta Bukarestből.
1989 május 13.
Nyilvánosságra hozták a franciák, hogy Mitterand elnök felesége már negyvenhat(!) alkalommal írt Ceausescunak és nejének, emberjogi kérdésekben, de egyetlen választ sem kapott.
Egy Budapesten zajlott nemzetközi kerekasztalon felmerült, hogy Erdély immár az európai biztonság szempontjából is fontos kérdéssé vált. Vagy csak inkább a vágyaikat fogalmazták meg egyesek ?
1989 május 14.
A Magyar Demokrata Fórum egyes tagjai azt követelik, hogy Anglia és az Egyesült Államok adjanak Magyarország számára a Marshall-segélyhez hasonló, gazdasági támogatást, mert 1956-ban cserbenhagyták az országot a szovjet csapatokkal szemben. Kétlem, hogy volna esély, amúgy az sem biztos, hogy egy esetleges beavatkozás nem vezetett volna egy harmadik világháborúhoz abban a nemzetközi helyzetben.
Olvasni kezdtem Elias Canetti: Káprázat című regényét. Rendkívül furcsa világ.
1989 május 15.
A nap politikai híre (vagy álhíre, ki tudja?): az El Pais című spanyol lap arról tudósít, hogy Ceausescu kezdeményezte volna a Varsói Szerződés Politikai Tanácsának összehívását és ott Magyarország elítélését javasolná a Románia-ellenes magatartása miatt. Nem is volna olyan rossz, ha valóban összeülne a Tanács, nem hiszem, hogy Ceausescu sikert érne el. De Gorbacsov ma kezdte négynaposra tervezett kínai útját, Németh Miklós pedig Lengyelországban járt, vagyis semmi jele, hogy valamilyen lépés történne a közeljövőben a Tanács összehívására.
Magyar-szlovák vita a Bős-Nagymarosi vízierőmű munkálatainak egyoldalú felfüggesztése miatt magyar oldalról.
Szívbe markoló beszámoló Gyárfás Pistától a Csíksomlyói Búcsúról. Rengetegen vettek részt, Pista sokadmagával reformátusként. Úgy gondolja, hogy miután kifele mozog, őt már nem érheti sérelem a részvétel miatt. Remélem, valóban így van, bár a mindent figyelő biztonságiak esetleg ezt sem veszik jó néven a kitelepedési kérelme elbírálásakor. Igaz, a lakásuk olyan csábító lehet valamely nagyfőnöknek, vagy kisebb ügyintézőnek, hogy ez esélyt ad! Hát nem tragikomikus? Arra játszani, hogy milyen „kapós” egy fél élet munkájával kialakított otthon, amit fel lehet „ajánlani” az államnak, hogy aztán abba egy gazember belecsücsüljön. Így (is) fogy a magyar vagyon.
1989 május 16.
Vera sikeresen megbirkózott a Kati érettségi ruhájával, meglepetésre a lányunk is elégedett volt vele. Nagy örömmel néztem a teljes egyetértést a fehér selyemblúz és piros blézer fölött…
Szinetár Miklós kormánybiztos, egyébként rendező, bejelentette egy pályázat meghirdetését az új Nemzeti Színház megépítésére. A pályázatnak felelnie kell arra a kérdésre is, hogy hol épüljön fel.
Kommentár 2004-ből
Akkor nem is gondoltam volna, hogy majdan attól függ a Nemzeti Színház helyszíne, hogy éppen melyik politikai alakulat van hatalmon… Mert ahova az egyik alapkövet tett le, azt a másik elköltöztette, pénz nem számít alapon, fő az, hogy kinek van igaza. Magyar betegség? Meglehet, de színházközeli emberként keseregve követtem évek múltán a művészethez, az ügy fontosságához méltatlan politikai acsarkodást. Jutott eszembe, egyebek kapcsán is, hogy az első, állandó magyar színházat, nagyobb felhajtások nélkül, még 1792-ben, Kolozsváron építették fel. Nem az akkoriban is igencsak kozmopolita és erősen németes Pesten vagy Budán.
Az első magyar színházat, a favázas Nyári Színkört Janovics Jenő alakíttatta át kőszínházzá, majd 1961-ben nyerte el jelenlegi arculatát • Fotó: Archív
