1989. március 19.
Olvasom Boleslaw Prus A bábu című regényét, és nagy örömmel tölt el, amit az 1848-as magyar szabadságharcról ír, hogy tudniillik milyen rangja volt annak, aki honvédként harcolt, bár nem magyar nemzetiségűként vett részt az eseményekben.
Esti hír: Románia a Koreai NDK-nak adja át a nyugati élelmiszer-segélycsomagokat, mintegy 40 százalékos áron. Jellemző a kormány gazdaságpolitikájára és a „határtalan” gondoskodásra, amit a saját országára kényszerít a teljesen elvakult politikai vezetés. Mennyire „rímel” ez a hír a hatok levelének egyik megállapítására: az élelmiszer-export már-már biológiai létében fenyegeti az ország lakosságát Romániában. Az teljesen más kérdés, hogyan jutunk valamennyien valamilyen formában, ismeretséggel, kisebb „figyelmességekkel” a mindennapi élelemhez, de egyszerűen hihetetlen, hogy havi egy liter étolajra, öt tojásra vagy egy kocka vajra van „joga” egy román állampolgárnak.
1989. március 20.
Csehszlovákia harckocsikat, Románia páncélozott járműveket exportál Iránnak. Erkölcsi megfontolás? Az micsoda, hogy erkölcs?!
Angol sürgetés: valóban vonják vissza az 1968-as látogatáson a diktátornak juttatott elismeréseket.
1989. március 21.
Szovátán jártam, kellemes beszélgetés Kakuts Jánosnál Marton Károllyal és a házigazdával. Érdekes, magam bizonyultam a legoptimistábbnak, mert ők mindketten nagyon távolinak ítélik az alapvető változások bekövetkeztét. Pedig Marton Karcsi továbbra is kapcsolatban van Király Károllyal, ha nem is olyan gyakran, mint a hetvenes évek végén. Ez viszont engem is visszafogottabbá tesz a várakozásaimat illetően. De ezzel együtt fenntartottam, hogy rövidesen be kell következnie valamilyen fordulatnak, nem lehet, hogy ennyire ne legyen hatása a nemzetközi nyomásnak. Vagy csak magamat biztatom?
1989. március 22.
Este színház. A kolozsváriak adták elő Sigmond István: Szerelemeső című nehéz, szimbolista, enyhén abszurd darabját, Tompa Gábor rendezésében. Hagyományosan nagy siker, illetve zúgó taps, de a közönség nagyrésze bizony inkább csak a szavakat értette. Mi sem voltunk kivételek…
1989. március 23.
Román tüntetők Budapesten, a nagykövetség előtt. Románia Gyásznapjának nevezték ezt a napot, amikor 1965-ben Ceausescut nevezték ki a Román Kommunista Párt élére!
Amúgy sem volt kellemes napunk. Vera napok óta nehezen viseli az itthoni mindennapi robotot a munkahelyi konfliktusok után, biztosan én sem segítek eleget.
1989. március 25.
Ellenőrzésre küldtek ki a Jeddi úti szövetkezetekhez. Nehéz a szemébe nézni olyan embereknek, akik nem kapják meg az alapfizetésüket sem, miközben mi az irodánkban megkapjuk hiánytalanul. Csoda, hogy nem vernek fejbe minden ellenőrt. Igaz, engem nem tegnaptól ismernek, de így sem lehetek nagyon szigorú.
Este Szurkos Géza és Jutka köszöntöttek a holnapi születésnapom alkalmával.
1989. március 26.
A 45. születésnapom, semmi különös esemény nem történt, de jót sétáltam a szeles, napos időben. Nem szoktunk nagy dolgot csapni a születésnapjainkból, ezúttal sem volt másként. Délután tojásfestés.
1989. március 27.
Bár a délelőtt munkába kellett menni, azért délután „lejártam” szokásos öntözéses utamat, ezúttal hosszú évek után a fiam nélkül. Nem engedték haza Húsvétra, így magamban elég kevéssé volt szórakoztató az ismerősök felkeresése. Mindenhol csak panaszt hallhattam.
1989. március 31.
A francia kormány megvonta a hiteleket a román partnereitől, következetesen gyengíti gazdasági kapcsolatait errefelé.
Nagy tervezgetés Lórival, Miskával az antennák beállítási módozatairól, hogy valamiképpen biztonságosabban lehessen fogni a magyar TV-t Lóriéknál, de közben arra is figyelni kell, hogy az utcáról ne látszódjék a szerkentyű.
1989. április 4.
A londoni román nagykövetet is hazarendelték. Folytatódik az ország diplomáciai elszigetelődése.
1989. április 5.
Nemkívánatos személyeknek nyilvánították és kiutasították Romániából a magyar televízió külpolitikai munkatársait, élükön Chrudinák Alajossal, mivel műsoraikban éles kritikával illetik Ceausescu politikáját. Ez persze ellenkezik a Helsinki megállapodással (többek közt), de itt már senki felelőst nem érdekel, ha a világ rajtunk szórakozik.
Nyugat-Németország hazahívta nagykövetét, hogy tájékoztassa a kormányt az itteni helyzetről. Nem tették számára lehetővé, hogy találkozhasson a háziőrizetben élő Corneliu Manescuval.
1989. április 6.
Végre ismét bridzseztünk, elég jól ment a játék.
Újabb „pofonok” a román gazdaságnak, de nemcsak: angol és német partnerek mondtak vissza előzőleg egyeztetett tárgyalásokat a román partnerekkel, de Hollandia például kultúrális akciót fújt le tiltakozásul az itthoni állapotok ellen. És mindez, érzésem szerint, már a haláltánc kezdete, miközben persze idehaza minden média a dicsőítéssel van elfoglalva továbbra is.
1989. április 7.
Hajnalban szerencsésen hazaérkezett egyhetes vakációra Öcsi. Nagy hajrá az irodában, hogy befejezzük az 1990-re szóló, megyei anyag-igénylést.
Döbbenetes hírek Lányi Szabolcsékról: hetek-hónapok óta zaklatják őket Bukarestben, bizonyára azért, mert folyamatosan kapcsolatot tartanak fenn a magyar nagykövetség munkatársaival. Talán hétfői bukaresti utamon sikerül eljutnom hozzájuk is, hogy elbeszélgethessünk.
1989. április 8.
Nem lesz könnyű fenntartanom az UCECOM-nál a jövő évi anyagigénylést, számtalan gyenge pontját magam is látom, nem hiszem, hogy „kíméletesek” lesznek, de menni kell! Utasítást kaptunk, hogy még több járművünket kell gázüzeműre átalakítani, és ezzel párhuzamosan persze le kell csökkentenünk a folyékony üzemanyag-igénylésünket. Tehát nem lesz könnyű dolgom emiatt sem.
Willi Brandt kancellár, aki egyben a Szocialista Internacionálé elnöke is,nyilvánosságra hozta, hogy nyolc hónappal ezelőtt levelet írt Ceausescunak , amelyben hangot adott aggodalmának a romániai nemzeti kisebbségek helyzete és a falurombolási program miatt. Döbbenetesnek tartja, hogy a román államfő és főtitkár még válaszra sem méltatta. Szerinte Romániában csak nemzetközi, összehangolt politikával lehet normalizálni a helyzetet.
1989. április 10.
Bukarestben a várakozásommal ellentétben, viszonylag könnyen elfogadták a munkát, az anyagigénylést alig csonkították, de az volt a benyomásom, hogy nem is volt szükség a mi nagy igyekezetünkre, előre „lejátszották” az elosztást.
Siettem Lányi Szabolcsékhoz, közösen megnéztük videón a Doktor Zsivágót. Keveset beszélgettünk emiatt, Szabolcsot mintha szórakoztatná a sok zaklatás, nem veszi komolyan, Lóna annál jobban tart ezektől és félti Kinga lányukat. Nem csodálom, én is inkább komolyan venném a fenyegetőzést. Alaposan „feltankoltak” igencsak friss, magyarországi újságokkal, folyóiratokkal. Bizony szorongva figyeltem, hogy nem követnek-e, hogy számon kérje valaki rajtam a sok „illegális” kiadványt. Szabolcs azzal indított az állomásra a kellemes tavaszi estében: ne izgulj, gyáva népnek nincs hazája! Mindamellett az éjszakai vonatozás alatt nem tudtam lehunyni a szemem, megkönnyebbülten szálltam le a vonatról hajnalban.
1989. április 12.
Lehangoló döntetlen Málta ellen, Budapesten, VB-selejtezőn! Jobb talán, ha ki sem jut a magyar csapat az olaszországi VB-re. Talán már nem is fogok annyira lelkesedni értük, mert három éve nem találnak magukra. Azért vezetem persze tovább a statisztikámat… Nagy cserék az MSZMP Politikai Bizottságában: kimaradt Berecz János, Csehák Judith, Szabó István. Változások voltak a Központi Bizottságban is. Erősen hullámzik a magyar politikai közélet. Nem örvendek annak, hogy folyamatosan magyarázkodnak, szerintem túlságosan sok kitérőt tesznek ahelyett, hogy erősebben akarnák a mélyreható változásokat. Mindenesetre legalább forr valami, mozgásban vannak, miközben idehaza semmi nem változik a legfelső szinteken.
Forrongás máshol is van. Grúziában már tizenkilenc halottja van az elszakadási kísérleteknek. Mégiscsak igazolódni látszik az a „jóslatom”, amit a szaunában mondtam a fiúknak: legalábbis az európai szovjet tagköztársaságok ki akarnak szakadni a Szovjetunióból és önálló állami létre törekszenek.
1989. április 13.
Nagy felhajtással bejelentették, hogy Románia kifizette minden külföldi adósságát és Ceausescu amerikai üzletemberekkel tárgyalt a gazdasági kapcsolatok jövőjéről. De mit érzünk mi, egyszerű polgárok ebből? Erre senki nem akar válaszolni.
