1991. szeptember 1.
Három órán át élveztem színesben a tokiói atlétikai világbajnokság versenyeit a tévében! Gyönyörű, micsoda különbség a fekete-fehér közvetítéssel szemben! Később leveleket gyártottam sorozatban, Kulcsáréknak és Misi bácsiéknak Pestre, Gyárfáséknak Mohácsra.
1991. szeptember 2.
Jól kezdődött az új hét, sikerült beiktatnunk hivatalosan, jogszerűen az Alfacom nevű cégünket. Remélem, ezután nem merülnek fel aggályok a szövetkezetek részéről, függetlenítettük magunkat, persze nem lesz könnyű életünk.
1991. szeptember 3.
Az UCECOM egyik alelnöke, Nicolae Proca látogatott hozzánk. Mivel ő elsősorban az exportért felel, nekünk nem sok mondanivalónk volt számára, annál többet “udvaroltak” neki némely kollégák, külföldi utak reményében.
Keserves hangulatú megbeszélést folytattam a Vointa klub edzőivel. Bármennyire szeretem a sportot, nem hazudhattam nekik sem, hogy el tudjuk tartani csupán saját erőnkből a szakosztályokat, de megígértem, hogy a lehető legtöbb kedvezményt ítéljük meg.
Este a tévében jó magyar film: Hanussen.
1991. szeptember 4.
A Szovjetunió felbomlása egyre határozottabb nemzetközi egyetértés mellett tovább zajlik. Sajnos, Jugoszláviában a szerbek, pontosabban a szövetséginek nevezett hadsereg csapatai már Zágráb ostromára készülnek. A mi szempontunkból az is tragédia, hogy a szövetségi haderőben rengeteg magyar nemzetiségű fiatalt is bevetnek, sőt, üldözik őket, nehogy átszökjenek Magyarországra a senki által nem kívánt háború elől.
1991. szeptember 5.
A Marosvásárhelyi Rádióban Tóth Béla készített velem egy interjút. Talán túlságosan líraira sikerült.
Ágoston Berci bácsival beszélgettem később, élénken érdeklődött arról, mit tudna segíteni a szövetkezeti vagyon tisztázásában. Köszöntem és igényeltem segítségét, közreműködése még biztosan nagy hasznunkra lesz.
Makkai János felajánlotta, ha kivonatolom a naplómat, akár közlésre is hajlandó a Népújság hasábjain. Még gondolkozom rajta.
1991. szeptember 6.
Durva támadás a Vatra részéről az RMDSZ ellen, fő műsoridőben: külső erők által (értsd: magyarországi erők) előkészített forgatókönyvek állnak készen a polgárháború kirobbantására, hogy aztán… el lehessen szakítani Erdélyt! Mint Mórickának: mindenről ugyanaz jut eszükbe. Igaz, nekem is, de hát nekik rossz a lelkiismeretük, nekem meg fáj, hogy nem mondhatom ki nyíltan: nem én kívántam ezt a hazát, reám kényszerítette a történelem. De háborút nem szabad folytatni ezért, meggyőződésem.
1991. szeptember 9.
Eugene O Neil: Hosszú út az éjszakába című drámáját a nagyváradiak hozták el. Nagyon fáradt voltam a hosszú darabhoz, nyomasztó a hangulata, az előadás sem haladta meg a közepes színvonalat, szerintem.
1991. szeptember 11.
Több szövetkezetet felkerestem, eszmét cseréltem az elnök kollégákkal. Nem tűnnek túlságosan lelkesnek, a versenyhelyzetet nehezen szokják. Én is, miért tagadnám?
Délután Gézáék új cégét néztem meg. Irigylem lelkesedésüket, de nem nagyon hiszek a sikerükben. Azt látom, hogy mivel tervező-kutató tevékenységben dolgoztak, csak Gézának van termelési gyakorlata és ez sok konfliktus forrása lehet Alival. Bár ne lenne igazam.
1991. szeptember 12.
Miután Sabau Livius Szeben megyei szövetkezeti elnök kollégám (alelnök-társam, Rodica sógora) segített, sikerült beadnom a vízumkérelmünket Szebenben, a német konzulátuson. Mosoni Miklós munkatársam autójával mentem, ő már járatos volt a konzulátuson. Kellemetlenül lepett meg, hogy nemcsak 130 márkát, de még közel 5000 lejt is fizetnünk kellett, biztosítások címén. De legalább bevették a kérésünket.
1991. szeptember 13.
Nem vagyok babonás, de az éjjel a videotékánkba betörtek és nemcsak kazettákat, hanem egy színes tévét is elloptak onnan.
Annyi jó viszont volt ezen a péntek 13-án, hogy sikerült függetleníteni, jegyzőkönyv szerint is, az Alfacom-ot a szövetkezetektől. Ennek egyik feltétele volt az is, hogy lemondtunk az eddigi hivatali kocsinkról, amit inkább a rendszáma miatt sajnáltam. Bár most már nem hiszem, hogy előny volna az alacsony rendszám…
1991. szeptember 14.
Jugoszlávia és a Szovjetunió ugyan bomlik egyre, de nagyon nehéz megjósolni, mi lesz a nemzeti államokkal, amelyek ennek a folyamatnak a ”végtermékei”. Hiszen máris komoly gondot okoznak például Litvániában a nagy számban ott honos lengyelek.
1991. szeptember 15.
Öcsi szülinapja, most utoljára mondhatja el, hogy tizenéves!
Annak ellenére sem lehet fenntartani a volt szövetségi államot (Jugoszláviát), hogy hadserege már ténylegesen ostromolja Zágrábot.
Moldávia egyre inkább a Romániával való egyesülés felé tesz lépéseket, bár lehet, hogy ezt inkább csak így mutatja a román tévé, én nem nagyon hiszek ebben a nagy összeborulásban. Pedig még az időjárásjelentésben is emlegetik immár a Chisinau-Cernauti térségi kilátásokat is. Hogy milyen “időjárás” lesz a politikai téren, majd meglátjuk.
1991. szeptember 16.
Nagyon nehéz napon vagyok túl: hosszúra nyúlt a gyűlés, amely szentesítette az Alfacom különállását a szövetkezeti hálózaton belül. Meglepett, hogy nagyon sokan ragaszkodtak ahhoz, maradjak megyei elnök is, jól is esett ez a hozzáállás, de nem maradhattam, mert összeférhetetlenség állott volna fenn a két vezetői állás között. Tudatosan vállaltam, hogy „egy sorba” üljek a szövetkezeti elnökökkel, nem pedig egyfajta „főnökük” legyen. Remélem, jól döntöttem, de nem lesz egyszerű megtalálni az utódomat a megyei kisipari szövetkezetek vezetésére.
Este sokat rágódtunk Verával azon , hogy Kati úgy készül Kulcsárékhoz, hogy szinte kész helyzet elé állította őket. Nem tudjuk, jogunk van-e ennyi áldozatot elvárni barátainktól. Ők pedig vannak olyan nagyvonalúak, hogy nem is kommentálják. És velünk mi lesz? Kati Budapesten fog dolgozni legalább egy éven át, miközben készül az újabb felvételire, Öcsi pedig itthon dolgozik ugyan, és járja az estit, de nagyon feni a fogát arra, hogy a sokkal jobb, magyarországi munkalehetőségeket célozza meg, lehetőleg még az érettségi után azonnal, katonaság előtt… Vera is panaszkodik a munkahelyével kapcsolatosan, nem érzi jól magát elárusítóként, de persze nincs mit válogatni egyelőre. Fő a fejem miatta is.
Jugoszláviában formális háború zajlik, rengeteg halottal és menekülők tízezreivel.
1991. szeptember 17.
A fiatal Nagy Tibi (Tibici), Svédországból, megkeresett az irodámban. Most láttam először, mióta 1986 végén kiszökött az országból, betegen. Szemmel láthatóan jobban van, tehát neki mindenképpen jó döntés volt a távozás, de talán néhai apjának (munkatársunknak) az érte való aggódás hasította meg a szívét 1987 februárjában.
Jugoszláviában, lord Carrington égisze alatt, újabb tűzszüneti egyezményt írtak alá. Csak hát ki fogja azt betartani vagy betartatn? Jut eszembe, amikor az első világháború végén, 1918 november 12-én a magyarok aláírták a belgrádi tűzszüneti egyezményt, aztán minden előírását betartották, illetve betartatták velük a szövetséges erők, miközben a később létrejövő nemzetállamok (Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia) egyáltalán nem „zavartatták magukat” az általuk is aláírt szerződés betartásával, a nagyhatalmak cinkos egyetértése mellett. Most sem lesz másként: a horvátok, bosnyákok, mivel érdekük a valódi béke, megpróbálnak leállni a harcokkal, miközben a szerbek majd igyekeznek minél nagyobb területen „tisztogatni”, hogy aztán minél többet kérhessenek. Sajnos, a történelem nem fog igazságot szolgáltatni soha az úgynevezett úri becsületnek.
1991. szeptember 20.
Az új szervezési keret kialakítása miatt ismét felmondóleveleket kellett átadnom néhány munkatársnak. Nagyon megérzem minden ilyen beszélgetésnek a következményeit, hiszen több kolléga mélyen sértve érzi magát, amiért munkájára nem tartok igényt. Nem értik, hogy azért beszélek személyesen mindenikükkel, mert szeretnék emberi megoldást keresni a sorsukra, ebben kellene partnerek legyenek. Miközben megtehetném, hogy csak a személyzeti osztállyal intéztetném ezeket a kínos ügyeket. Néhány esetben sikerül ugyan elhelyezkedést találni valamely szövetkezetnél, sikerül akár más vállalatoknál is, ismeretségem révén, de nem ezek vannak többségben.
A jugoszláviai helyzet miatt több ország (köztük Magyarország is) a Biztonsági Tanács azonnali összehívását követeli. Nem csoda, hiszen, ahogy sejtettem én is, a tűzszünetet egyoldalúan felrúgták a szerbek, akiknek a kezében a szövetségi hadsereg irányítása áll.
Hosszasan egyezkedtem Bod Alival, megpróbálunk együtt működni a Tulipán céggel, amely az RMDSZ gazdasági vállalkozása és amelynek a vezetését elvállalta. Csak azt nem ígérhettem meg, hogy egyoldalúan kedvezhetek a Tulipánnak, de a kölcsönös előnyök alapján természetesen megpróbáljuk egymást segíteni.
1991. szeptember 21.
Ma egész nap nálunk volt Édesanya, nem tetszik az állapota, nincs étvágya, nincs kedve semmihez, de meg ide sem akarna költözni. Ezt amúgy sem lehet erőltetni, mert mindig az a gondja, hogy menjen haza gyorsan saját kicsi lakásába. Aggasztóan romlik a szellemi állapota is.
Este kellemesen szórakoztunk a Kultúrpalotában: Heller Tamás, a Mikroszkóp Színpad humoristája és társai, Havasi Viktor slágerszerző, Liliom Károly bemondó, egy énekesnő és egy dobos jó hangulatot teremtett több, mint két órán át.
