1991. április 19.
Édesapa ma lenne nyolcvanéves, megemlékeztünk róla szokás szerint.
Már több, mint száz munkatárs fogadta el aláírásával a felajánlott fizetési szerződést.
A román egyetemi ifjúság és az ellenzék tüntetett Bukarestben és Iasiban, még Mitterand francia köztársasági elnök rövid látogatása idejére sem szüneteltették az akciót, sőt, pont a nemzetközi figyelmet szerették volna érzékenyebbé tenni az „eredeti” román demokrácia elfajulására. Nem hiszem, hogy átütő sikerrel… Mitterand sajtótájékoztatóján igencsak visszafogott volt, a kormány és Iliescu ellen intézett bírálatokat nem volt hajlandó kommentálni, a demokrácia velejárójának, a szabad véleménynyilvánítás gyakorlatának tekintette.
1991 április 20.
Petre Roman washingtoni sajtóértekezletét közvetítette (felvételről és csupán részlegesen) a TV. A sok mellébeszélés meg diplomatikus megfogalmazás mellett egy minket is érintő, érdekes kijelentés: kérdésre válaszolva elismerte, hogy lehetséges nemzetiségi alapon pártot szervezni. Ha eszembe jut integetése a tavaly decemberi, gyulafehérvári ünnepségeken, kijelentését inkább szintén diplomatikusnak nevezném, mint feltétlen hitelesnek.
1991. április 21.
Este két hosszú levelet írtam Svédországba (Baloghéknak) és Franciaországba (Gyárfás Pistának), megpróbáltam megértetni velük az itteni történéseket. Miközben magam sem értem, nem igazodom el a „napi sűrűben”.
1991. április 22.
Sikerült lezárni újabb negyvenöt személy munkaszerződését, a raktári dolgozókét valamint a sokszorosító és fordító-iroda személyzetéét.
Levelet írtam Nám Lóriéknak, jártam Fodor Attila édesanyjánál az érettségi találkozó kapcsán, elbeszélgettünk Attila sikereiről valamint arról, mennyit tettem annak idején a magyarul való egyetemi felvételi ügyéért. Jól esett, hogy emlékezett erre, bár én nem voltam „döntő tényező” abban, csak ott voltam a kérvényezők és kitartóak között.
1991. április 23.
A szovátai szövetkezetnél töltöttem a napot, talán eredményesen magyaráztam az új fizetési kritériumok alkalmazási módozatait. Este kilenc után értem haza.
Leváltották Meciar szlovák miniszterelnököt, az új vezető talán Csernovitzky, vagy valami ilyesmi. Nagyon ideje volt már megszabadulni az egykori bokszolótól, aki magyarellenes kijelentéseivel már tarthatatlan volt. Mondjuk úgy, szalonképtelenné vált a szintén nem magyarbarát csehek és szlovákok körében. Azért persze nem remélek látványos fordulatot ebben a kisantanthoz továbbra is erősen kapcsolódó országban.
1991. április 24.
Pontot tettünk a fizetési szerződésekre, délután és este megnyugodva nézhettem meccseket a TV-ben: AS Róma-Bröndby 2-1, Juventus-Barcelona 1-0. Mindkét meccsen szerencséjük volt az olaszoknak.
1991. április 25-26.
Elrepültem a reggeli járattal Bukarestbe, mindkét napon gyűléseztünk a Végrehajtó Bizottságban, a szövetkezeti jövő továbbra sem tiszta, nagyon sok kollégának egészen eltérő a véleménye az enyémtől, alig akad társam a követendő elképzeléseket illetően. A többség a régi, begyökeresedett módszereket követné, az elnökkel az élükön csak a saját személyes érdekeik vezérlik minden intézkedésüket.
1991. április 28.
A Kossuth Rádióban Horn Gyula józan értékelését hallgattam a román külügyi bizottság Corneliu Manescu által vezetett küldöttségének budapesti tárgyalásairól.
Készülődés az RMDSZ kongresszusára, vita: egyezkedő vagy radikális szövetségre van-e szükségünk?
Antall József kijelentése: Magyarország nem lesz semleges! Csak az a kérdés, teszem hozzá, hogy milyen kérdésekben. Biztos vagyok benne, hogy az utódállamok vagyis a szomszédok tekintetében gondolta az elkötelezettséget a magyar nemzetiségűek ügyeiben. Vagy csak én gondolom ezt, tekintve a „lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke vagyok” kijelentést?
Hisztérikus vagy legalábbis túlzott firtatás: mit keresett Budapesten Király Károly?
1991. április 29.
Élesedik a piacgazdaságra való áttérés a családunkon belül is: Vera is megkapta felmondó levelét a munkahelyén! Május 22-től munkanélküli lesz, ha addig nem találunk megoldást a helyzetére. Tizenhat év után mondtak fel neki, sajátos indoklással: a maga férje nagyfőnök(?!), úgyis könnyebben elintézi a sorsát! Tehát nem a munkája volt fölösleges vagy nem megfelelő, de attól még nagyon bonyolult lett az életünk ezzel a lépéssel. Fejbekólintott az esemény, még ő vigasztalt este!
A magyar Külügyminisztérium államtitkára a román TV magyar adásában olyan kijelentést tett, ami megdöbbentett: a román-magyar viszonyt nem lehet függővé tenni attól, hogy milyen a Romániában élő magyarok helyzete!!! No, erre kíváncsian várom a külügyminisztérium hivatalos reagálását, ezt nem köszönjük meg.
1991. április 30.
Minden nap valóságos lelki gyötrelem a munkahelyen, nagyon nyomaszt, hogy szinte hiába túlórázom, alig haladok valamennyit. Ezután még nehezebben fogom elviselni, hogy néhány munkatársamnak meg kell mondanom: nincs igény további munkájukra, menjenek munkanélküli segélyre vagy korkedvezményes nyugdíjba. A Vera esete után kegyetlenebbnek kellene lennem, de nem tudok könnyedén átsiklani ezeken a gondokon.
1991. május 1.
A munkaszüneti napon sem voltam boldog. Ismét gyámoltalan magyar válogatott (0-4 Olaszországgal…), esti beszélgetés Miskáékkal, de a kilátásaink semmivel sem lettek kedvezőbbek.
1991 május 2.
Mától írásban is kezdtük közölni egyes munkatársainkkal a felmondásokat. A szövetkezeti elnökökkel és főkönyvelőkkel tartottam gyűlést, és a lelki nyomás alatt alaposan kipakoltam. De legalább meg is könnyebbültem egy kissé, látva, hogy sehol nem találtak jobb megoldást, mint mi a magunk háza táján.
Petre Roman átalakította kormányát, de tulajdonképpen az egész csak időhúzásnak tűnik, egy újabb blöff. Kapkodónak tűnik a miniszterelnök, érzésem szerint Iliescu egyre inkább kihátrál mögüle.
1991. május 3.
Két napja hazaérkezett Sütő András. Nyilatkozata nem túl biztató a jövőnkre nézve. Ugyanakkor ismételten megemelem a kalapomat előtte: minden ajánlat, hívás és fenyegetettség ellenére, nem távozik az országból. Pedig nem látja optimistábban az itteni helyzetet, bár a hivatalos állásfoglalások egyenesen példaszerűnek tüntetik fel a kisebbségi kérdés kezelését Romániában!!!
Este a román TV bemutatott egy bejátszást a magyar TV egyik adásából, amelyben beszámoltak az Egerben, április 13-14.-én lezajlott, Erdély múltjáról és jövőjéről szóló rendezvényről. Szerintem csak a kedélyeket akarják felkavarni, magyarellenes hangulatot keltenek ismét. Hiába, közeledik az RMDSZ kongresszusa, elő kell készíteni a terepet az újabb kirohanásokra. Kétségtelen, hogy egyes magyar vezetők egri szereplése és nyilatkozata legalábbis szerencsétlenre sikerült, de ezt is félremagyarázták alaposan. Jó (?) román szokás szerint.
Felelőtlen, részeg fiatalok, állítólag az itt turnézó temesvári színház műszaki alkalmazottai közül, ugyancsak állítólag, letépték a főtéri Avram Iancu lovasszoborrról a román trikolórt. Szerencsétlenek vizsgálati fogságban várják az ítéletet. De hogy mit is keres a zászló azon a szobron, azon senki nem botránkozik meg.
Kéthetes szabadságot vettem ki.
1991. május 4.
A tegnap esti TV-adás megtette hatását: a FSN országos vezetősége megindította az Egerben elhangzott állítások „cáfolatát”, és megfenyegette (!!!) az ott részt vett román állampolgárokat. A hangnem még csak nem is civilizált vagy diplomatikus, mi lesz majd, ha a Vatra Romaneasca is „bekezd”? Mert hogy megteszi, arról pillanatnyi kétségem sincs.
Reggel elkísértem a gyerekeket a pesti buszjárathoz, remélem, szerencsésen megérkeztek.
