1990. június 27.
Hosszúra nyúlt ez a nap: nagy körutat tettem meg Fulga UCECOM alelnökkel Szászrégenbe, az ottani sörgyárba, a Lemn-Metal szövetkezethez, aztán a szovátai CASCOM szállodába. Alig tudtam tőle és két vele jött munkatársától szabadulni, pedig Gyárfás Pistáék nagyon vártak már egyfajta búcsúvacsorára az eladandó házukban. Sírt a lelkem, hogy egy olyan házat el kell adniuk, de mivel ez már eldöntött dolog és végleg kitelepednek, nincs mit tenni. Nagy felekkenezés, jó duma.
Kati ma ismét vizsgázott Pesten. Most is igyekeztem elhessegetni az optimizmust magamtól, de mégis, titkon reménykedem a sikerében.
1990. június 28.
Nagy gondok megyeszerte a szövetkezetek anyagellátásával, a gépek beszerzésével. Az energiaáremelések máris előre vetítik árnyékukat és ezzel még nehezebbé teszik a jövő tervezését. Szinte valamennyi szövetkezeti elnök csak ilyen problémával ostromol, ismét Bukarestbe fog kelleni mennem valamit megpróbálni hogy enyhítsek ezeken a gondokon. Nem nagy örömmel teszem, míg Vera és Kati meg nem jönnek.
1990. június 29.
Óriási! Katinak 99 százalékban sikerült bejutnia az ELTE angol nyelv szakára! Ma érkeztek a nagy hírrel haza, és alig hiszem! Közben kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy anyagilag hogyan fogjuk bírni. Amellett, hogy Kulcsárék felajánlották: lakjon velük Kati, nem tudom, elfogadhatjuk-e ezt.
Az esti érkezésig, a délelőtt-délután is mozgalmas volt: nem akarnak elengedni továbbra sem a politikából, újabb halasztást kértek Gileáék, pedig biztos voltam benne, hogy július elsejével mehetek. Most is bizonytalan, meddig is kérik a halasztást, vagyis munkaviszonyom még mindig felfüggesztve az uniónál. Vicces is lehetne, de nagyon nehezen viselem már, a jó hír ellenére is!
A Vatra tiltakozott ma a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus megnyitása ellen. Makkai János szerint ez egy újabb marhaság, és minél több ilyet követ el a Vatra, annál inkább el fog szigetelődni a román politikai életben. Én sajnos nem látom, hogy a többi politikai csoportosulás ugyanígy látná, semmi jele annak, hogy valaki az RMDSZ mellé állana.
1990. július 03.
A Tanács „haldoklik”, türelmetlenül várom, mikor jelentik be hivatalosan „kimúlását”?! Este szauna, hosszú idő után ismét csak Lórival és Miskával, utána Lóriéknál néztük meg az argentin-olasz VB-elődöntőt.
1990. július 4.
Állítólag még soha nem volt ilyen pusztító erejű szélvihar Marosvásárhelyen. Szerencsére itthon voltunk, Erzsike nénivel és Matilddal közösen is alig bírtuk törölni a kicsi szoba csukott ablakán a szél által bepréselt esővizet, Izabella nagyon meg volt ijedve a dörgés-villámlástól, az erős hangon sivítő széltől. Nekünk, felnőtteknek sem volt kellemes, de a nagy munkában szinte időnk sem volt megijedni. Azzal is szerencsénk volt, hogy bár tetődarabok-lemezek, cserepek hullottak városszerte, a blokk előtt álló autónkat nem érte kár. A városba érkezett cirkusz frissen felállított sátra is összedőlt, a hírek szerint egy ember meghalt, az anyagi károk jelentősek: parabola-antennákat, villany-és távíró-oszlopokat sodort el a szél.
Neatu UCECOM-igazgatóval tárgyaltam napközben, előadta, hogy Bukarestben nagy a bizonytalanság, mert ezrével kerülnek az utcára volt minisztériumi alkalmazottak. Hát ez a fájdalmas jövő nagyon sok itteni munkatársra is fenyegetően leselkedik, de nincs más mód a kiadások csökkentésére, egyelőre.
Este NSZK-Anglia 5-4, büntetőkkel, így német-argentin döntő lesz a VB-n.
1990. július 5.
A tegnapi vihar miatt akadozott a város vízellátása. Délben elutaztak Matildék, sajnálom, hogy nem maradhattak, de dolgozni is kell valamikor. Este, nagyon hosszú kihagyás után ismét bridzseztünk Görbééknél.
1990. július 6.
Ma délelött a Fehér megyei egyik alelnök (Popa Adrian) látogatott meg, és mintegy másfél órán át egyeztettük: mit tesznek az ottani szövetkezetek, melyek a mi tapasztalataink? Persze mi nagyságrendekkel többen vagyunk és szövetkezeteink színvonala is jobb, de azért hasznos volt más véleményt is meghallgatni. Utána gyűléseztem az elnökökkel és főkönyvelőkkel, majd telekonferencia az UCECOM-mal. Ezen folyton arról volt szó, hogy gyors ütemben el kell indulni a piacgazdaság kiépítése felé, csak hát ennek nincsenek meg az anyagi-pénzügyi alapjai. Azt is nehezményeztem megszólalásomban, hogy azok a megyék, amelyek évtizedek óta csak központi hitelből voltak fenntarthatók, természetes, hogy nem akarnak „függetlenedni”, és a kölcsönök visszaadásáról még beszélni sem óhajtanak!
A Tanácsnál megtudtam, hogy tulajdonképpen-megszűnt ez a szervezeti forma, de senki nem tud biztosat, mennyi ideig kötelezhetnek még bejárásra. Nekem elegem van, megbeszélem Kolozsváry Zolival, hogy napokon belül vigyük döntésre a dolgot, nagyon ideje már.
Hírlik, hogy a kinevezendő ideiglenes marosvásárhelyi polgármester csak a Front tagjai közül kerülhet ki. És az RMDSZ, amely toronymagasan a legnagyobb politikai alakulat a megyében a május 20-án leadott szavazatok alapján, nem is rúghat labdába?! Estefelé erről is dohogtunk Körmöczky Zolival, aki Bukarestből jövet ugrott be rövid időre hozzánk. Ő sem tudott újat mondani a tanácsok sorsáról.
1990. július 7.
Délelött Barbu Toma telefonált és kért, menjek ki Dicsőszentmártonba, mert a gépházi munkásokat talán meg tudom győzni, hogy adják fel a sztrájkot. Sikerült meggyőzni őket, de az egyértelmű, hogy Barbunak nincs nagy támogatottsága.
Délután Balázs Jóska hívott fel, Kiss Magoréknál ültünk össze egy dumapartira, majd a bronzmeccset (olasz-angol 2-1) is ott néztük meg közösen.
1990. július 8.
Mai beszélgetésünkön, az újabb információk szerint Kati már nem volt bizakodó a bejutását illetően, attól tart, hogy megszerzett pontjai száma (98) nem lesz elég, állítólag 105 lesz a minimum. Nagyon félek a csalódástól! Délután nagy sétát tettünk Verával a Somostetőig és vissza, többször kellene ilyen mozgással lazítanunk.
A VB-döntőt nem izgultam végig, közömbösen szemléltem a csapatok vergődését. Gyenge VB gyenge döntője, ráadásul a befejezés előtt öt perccel a bíró – egy szerintem jogtalan büntetővel – el is döntötte a világbajnok kilétét. De az is igaz, hogy a németek valamivel jobbak voltak a meccs egészét tekintve.
