1989. december 17.
Végre ismét találkozhattunk Bárdi Nándival, és odaadtam többek között Gyárfás Pista francia-magyar nyelvű matek-könyvét, valamint az én napló-töredékemet és néhány, novemberben megfogalmazott gondolatomat. Megtudtam, hogy a Tabajdi Csaba MSZP-s politikai vezető által irányított Nemzetiségi Minisztérium stratégiája Erdéllyel kapcsolatban három szakaszra bontotta a tennivalókat. Az elsőben négy alapprobléma a tárgyalások megkezdésével kapcsolatban: a szállástörvény eltörlése, szabad utazás, lap- és folyóirat-áramlás felszabadítása, nyelv-és helységnévhasználat elismerése. A második szakasz az 1947-es jogi állapotok visszaállítása (az állampolgárság és a vagyonjogi problémák kiemelt fontosságúak), míg a harmadik szakaszban Erdély autonómiája, Románia határain belül. Nagyon rokonszenves számomra, hogy ennyire világosan megrajzolták a tennivalókat, de nemcsak a jelenlegi, hanem egy megváltozott román vezetést sem tartok partnernek ezekben a kérdésekben. Bár tévednék, de annyira naiv nem vagyok, mint a magyarországi politikusok, akiknek a jóhiszeműségében egy pillanatig sem kételkedem. Csakhogy ők nem tudják, hogy van egy ország Európában, amely mégsem tartozik Európához: Titánia, azaz „drága hazánk, Románia Szocialista Köztársaság”!
Olvasom Krisztus életét a Szent Bibliában. Egyre világosabb, hogy emberként meg kellett próbálnia mindazokat a kihívásokat (bűnöket? csábítás, részrehajlás, bosszúállás stb.), amelyek fölé emelkedve aztán Istenné válhatott.
Késő este: most már úgy érzem, elindult itt is a nagy változás: Temesvári tüntetésről, nagy tömegről számol be a magyar rádió híradása. Az emberek ezrével tódultak a megyei pártszékház elé, és Ceausescu távozását követelték. Kirakatokat törtek be, összecsaptak a milicistákkal. A felvonulás a Tőkés László lakása elől indult, de több szálon szaladt a tömeg Temesvár központja felé. Lelki szemeim előtt megjelenik a Lloyd-sor, az Opera előtti tér, egyetemi éveim kedves helyszínei… és szívszorongva várom az újabb tudósításokat. A rendőrség vízágyúval, könnyfakasztó gránátokkal, harckocsival (!) vonult a tüntetők ellen. A helyzet pattanásig feszült, a román hatóságok mélyen hallgatnak, de nem tehetik sokáig. Kétségbeesett szülők próbálják megtudni, hol vannak egyetemista gyerekeik, többen odautaztak, hogy hazahozzák az övéiket, amennyiben lehetséges. Óriási a feszültség, egymásnak ellentmondó hírek kelnek szárnyra. Van olyan értesülés, amely szerint belelőttek a tüntető tömegbe! A telefonvonalak nem működnek, aggódunk mi is temesvári rokonainkért,barátainkért de nem tudjuk őket elérni.
1989. december 18.
Minden gyülekezetet, gyűlést megtiltottak, pánikhangulat a munkahelyeken. Mindenki a temesvári fejleményeket kommentálja, egyre kevesebb óvatossággal. Igyekszünk megszabadulni a rémképektől, amelyeket egyes „jólértesültek” terjesztenek, hogy tudniillik bizonyos fegyveres bandák garázdálkodnak és fosztogatják az üzleteket, ezért a rendőrség és a hadsereg kénytelen (!) fegyverrel válaszolni.
A román hírközlés tovább hallgat, sejtem, hogy senki nem meri vállalni a nyilvánosság tájékoztatását, mert központi parancsra vár. Többen a fejükkel felelnek a hírzárlatért. Estére behívatták a vállalati vezetőket a párthoz, valamint a munkásőrséget, de csak külföldi bandák randalírozásaként említették a temesvári eseményeket. Elrendelték az azonnali, huszonnégy órás őrségek felállítását minden munkahelyen, tehát nálunk az irodákra kiterjedően is.
Hírek érkeztek arról, hogy Iasiban is gondok adódtak az egyetemistákkal, ezért különvonatokon hazaszállítják a más vidékieket, hogy ne lehessenek egy tömegben.
Az egész délutánt az irodában voltam kénytelen tölteni, mert az UCECOM egyik alelnökét, Nagy Pált vártuk, aki Besztercéről kellett volna megérkezzen hozzánk, végül a nagy köd miatt nem jutott el Marosvásárhelyre. Mire ezt megtudtuk, este kilenc lett. Meglehetősen ideges volt a hangulat, mert azért készült hozzánk az alelnök, hogy ellenőrizze: hogyan lehetséges, milyen engedélyek birtokában gyártják a parabolaantennákat egy falusi szövetkezetben?! Fenyegetőzése a telefonban alaposan felidegesítette a főnökömet, Kiss Andrást, aki többször is megkérdezte tőlem, hogy rendben vannak-e a gyártásra vonatkozó jóváhagyások. Természetesen rendben voltak, de nem nyugodott meg és az erdőszentgyörgyi szövetkezet elnökét, Barabás Mihályt is behívatta Vásárhelyre. Barabás, a rá jellemző módon, viccesre vette a dolgokat, és mikor látta, hogy a főnök nem nyugszik, kijelentette: ne izguljon, elnök elvtárs, mindegyik főnök a zsebemben van! Mit gondol, melyiknek nem csináltam már eddig is számtalan antennát, amivel a futballmeccsektől a szexfilmekig mindent nézhettek?! A szekusok és a pártfejesek mind a klienseim!
1989. december 19.
Tovább súlyosbodott a temesvári helyzet, többszáz halottról, emberek elleni hajtóvadászatról szólnak az értesülések, amelyek persze nem hivatalosak. Albu Liviu, a Metalul szövetkezet elnöke lánya után ment Temesvárra és elhozta autóval, nagy nehézségek árán, hihetetlen dolgokat mesélt. Miközben a román határokat minden irányban lezárták, Ceausescu elrepült Iránba, Reza Pahlavi Ariamerhez, hátrahagyva drágalátós feleségét, állítólag az adta ki a tűzparancsot!
A Tőkés László családjáról, hol- és hogylétéről, nincs megbízható hír.
1989. december 20.
Ezeknek a napoknak az eseményeit tiszta feketével vagy pirossal kellene írnom: most már bizonyosnak tűnik, hogy több száz (egyes hírek szerint több ezer) a halottak száma a temesvári sortüzek után. A helyszínről hazaérkező személyek borzalmas képeket festenek az állapotokról. Restellem magam, amiért nincs bátorságom magammal ragadni egy csoport embert és kirohanni az utcára, hogy világgá kiáltsuk tiltakozásunkat. Nem merem, kész!
Bezzeg a temesváriak! Ma több tízezer ember tüntetett, halálmegvető bátorsággal. Az Iránból hazaérkező Ceausescu beszédében külföldről beözönlött huligánokról szólt, és elismerte, hogy belelőttek a tömegbe. Vádolta a budapesti rádiót uszítással, revizionizmussal, kampánnyal stb. Este elrendelték a szükségállapotot Temes megye egész területére.
Bár világméretű a felháborodás a temesvári sortűz miatt, nem mozdulnak a romániai nagyvárosok, főleg Bukarest csendes. Pedig ez a legnagyobb veszély: hogy Temesvár magára marad!
A legújabb hír Tőkésékről: felesége elvetélt az átélt zaklatás miatt, hetedik hónapban levő magzatot veszített. Állítólag egy határmenti faluban tartózkodnak.
1989. december 21.
Reszkető kézzel és reszkető lélekkel rovom a sorokat: végre megmozdult Bukarest, Kolozsvár, Arad, de (szinte nem is hiszem) Marosvásárhely is! Lövöldözés, gránátok robbanása a lakásunk közelében, az Albina-téren égő épület világította meg a kora-esti sötétséget, egy cipészműhely gyúlt ki, az ottlevő vegyi anyagok kaptak lángra. Nem mertem lemenni az utcára, mintegy háromszáz méterről, hetedik emeleti lakásunk ablakából próbáltuk kivenni az események menetét. A nyomjelző lövedékek mutatták, hogy a Tornakert közelében levő bunker irányából is lőttek, de főleg az Albina téren (most Szovjet Hősök tere) folyt nagy ütközet. Kati lányunk meg bátyám fiai is ki akartak menni a térre, de megtiltottam. Öcsi az autószervízben délutáni váltásban dolgozott, telefonáltam neki, hogy ne jöjjön éjszakára haza, maradjon a meggyesfalvi negyedben nővéreméknél aludni.
Közben a Tudor negyed felől folyamatosan áramlott a tömeg a központ felé, a telefonpalota előtt csatlakoztak az ipari negyedből érkezőkkel. Rengeteg fiatal, énekeltek, jelszavakat skandáltak, Ceausescu távozását követelték: „haideţi cu noi, nu vă fie frică, Ceausescu pică, ucigaşul, jos cu dictatorul, pentru copii noştri, pentru Timişoara, pentru toată ţara!”
Már este tizenegy óra, és még nincs vége, de a tömeg eloszlott és lövések sem hallatszanak. Mentőautók szirénáznak, bizonyára sebesültek is vannak, remélem, halottak legalább nincsenek.
Hát, ezt vártam?! Nem tudom eldönteni, hogy lefutott-e a „játszma”. Az mindenesetre tény, hogy a román TV még mindig ömleng, szó nincs a vidéken vagy a fővárosban zajló eseményekről. Holnapra nagygyűlést rendelt el Ceausescu, remélem, megbánja, ha a bukarestiek is úgy akarják!
1989. december 22.
A „játszma” eldőlt. A felkelők javára, Ceausescu elmenekült! Éjfél után, nagyon fáradtan, de majdnem boldogan írom ezeket a sorokat. Csak majdnem-boldogság a halottak és sebesültek miatt. Képtelen vagyok összefoglalni a mai napot, pedig nagyon próbálok rögzíteni mindent, amit lényegesnek tartok. A délelőtti tüntetés a pártház előtt már jelezte, hogy országos méretű események zajlanak. Délben, a munkahelyen láttuk a TV-ben Ceausescu menekülését a bukaresti tüntetésről, helikopterrel. Megtudtam azt is, hogy tegnap este halottak is maradtak az Albina-téren, talán hat személy esett el, mind a tüntetők közül.
Pezsgőbontás délben annak örömére, hogy a frissen megalakult Nemzetmentési Front (Frontul Salvarii Nationale) átvette a hatalmat, a TV-ben bejelentették, hogy a diktátorházaspár menekülni próbál az országból, de ezt meg fogják akadályozni, hogy ne kerülhessék el a felelősségre vonást. Elfogták Nicu Ceausescut, meg is mutatták a TV-ben, űzött vadként, ugráló szempillákkal.
Marosvásárhelyen Király Károlyt, Sütő Andrást, Markó Bélát, Ferenczi Istvánt is beválasztották az új helyi vezetésbe. Király már beszédet is mondott az öt év után először újraindított, marosvásárhelyi rádióban.
A Nemzetmentési Front országos Tanácsába első olvasatra beválasztották többek között Tőkés Lászlót és Domokos Gézát is.
