1989. november 16.
Jó napunk volt, kaptunk fejenként tíz tojást, 10 kiló krumplit!
Jó kis beszélgetés (a nyárádszeredai szövetkezet elnöke), Marton Károllyal (a szovátai szövetkezet elnöke) és Halmágyi Ferenccel (a marosvásárhelyi Constructorul főmérnöke). Péter beszámolt USA-beli üzleti útjának néhány tapasztalatáról. Egyetértettünk abban, hogy közel kell lennie a változásnak ebben a nagy forrongásban. Ceausescu interjút adott egy kubai újságírónak, ebben kioktatja a szocialista országokat. Jellemző, hogy kikkel tárgyal mostanában: Kuba, Nigéria!
1989. november 17.
Füzi Miskával egyeztettük, hogy milyen anyagokat adunk át Bárdi Nándornak (levelek, vélemények, javaslatok).
1989. november 18.
Telefonált Öcsi, hogy a kongreszus miatt nem engedik őket haza, így már csak a Karácsony közelében tud hazajönni.
Mind Honecker, mind Zsivkov és családjaik bírósági felelősségre vonását követelik a tüntetők Berlinben és Szófiában. Bulgáriában százezer ember tüntetett, Zsivkovot a transzparenseken Hitlerrel emlegették egy sorban.
Gyakorlatilag lezárták Románia határait, így Bárdi Nándi érkezését is hiába vártuk.
Állítólag Kanadában kapott menedékjogot a volt román belügyminiszter, jelenlegi prágai román nagykövet, Gheorghe Homosteanu, családostól! Ő vette volt át a román belügyek irányítását 1979-ben, amikor Pacepa szekus tábornok Amerikába emigrált. Ez bizony alaposan belerondít a kongresszusi előkészületekbe!
1989. november 19.
Lusta vasárnap, sok olvasnivalóval: Tallózó (októberi), Forrás, Új írás, Mozgó Világ, benne beszélgetés Mircea Băjannal, a Romania Libera budapesti csoportjának vezetőjével. Az összkép, ami kialakul bennem: a román nemzet egésze nem képes „megemészteni” a magyarokat, mint kisebbséget! Mert nem ismeri, csupán a hivatalos hazugságokból és ezért fél is tőle.
Tovább tart a határok szinte hermetikus elzárása: több újságírót (francia, jugoszláv) kiutasítottak az országból, példátlan biztonsági intézkedéseket léptettek érvénybe a fővárosban.
1989. november 20.
Mégis egyenesben közvetítette a kongresszusi megnyitót a TV. Nem néztem, de a Kossuth Rádió szerint hihetetlen gazdasági eredményekről számolt be Ceausescu, akinek beszédét szinte percenként szakították meg éljenzéssel és ütemes tapssal. Egyesek szerint csak bejátszásokkal erősítve tudták ezt megtenni, mert akik ott voltak a teremben, szemmel láthatóan nem üvöltöztek olyan lelkesen, mint ahogy ez a hangszórókból áradt. Régi rendezés…
Prágában 200 ezer ember követeli Jakes távozását és Dubcseket kívánja a köztársasági elnöki székbe emelni.
1989. november 22.
Zajlik a kongresszus, semmi kétség: mivel csak „megbízható” emberek vannak jelen, újraválasztják Ceausescut. Pedig helyi szinten is történtek bátor megnyílvánulások, hírlik, hogy egy Tirnovean Emil nevű, fiatal mérnök a Metalotechnikából, visszaadta pártkönyvét, mert nem ért egyet a Ceausescu újraválasztásával! Sorsa ismeretlen, remélem, hogy nem teszik el láb alól.
Magyarellenes támadások a kongresszuson: Ioachim Moga kolozsvári és Rab István (állítólag a neve ellenére nem magyar nemzetiségű) Kovászna megyei elsőtitkárok beszédéből csöpög a román nacionalizmus.
1989. november 23.
Tőkés László arra kéri a temesvári református híveket, hogy a vele való szolidaritás kinyilvánításaként vasárnap ne menjenek templomba. Nem hiszem, hogy célravezető lenne ez a magatartás, de Tőkés bizonyára attól tart, hogy a híveket, ha nagy számban megjelennek a templomban, atrocitások érhetik. Én úgy vélem viszont, hogy a világon mindenhol a tömeges megjelenés idézett elő változásokat, ezt bizonyítják a most is zajló csehszlovákiai események, de az elmúlt hetek más tüntetései is. Nagyon szorítok Tőkés László és hívei életéért!
1989 november 24.
Íme, lehetséges: testületileg lemondott a Csehszlovák Kommunista Párt Politikai Bizottsága, Milos Jakessel együtt. Az új főtitkár, Karel Urbanek, 48 éves, de nem fogadta kitörő lelkesedés, mert konzervatív aparatcsikként tartja számon a közvélemény.
1989 november 25.
Katalin „kopog”, de még mennyire! Hideg van, de melengető hírek érkeznek továbbra is. Párizs főpolgármestere, kissé humorosan, azt javasolja, hogy zárják ki Romániát a jövő évi, olaszországi labdarúgó világbajnokságról, hogy ezzel üzenjenek a román népnek: el kell űzni Ceausescut!
Négy nyugati ország hivatalosan tiltakozott amiatt, hogy a román hatóságok nem engedték képviselőiket kapcsolatba lépni a román ellenállóval, Dumitru Maziluval.
A 168 óra című rádióműsorban érdekes beszélgetés egy magyar újságírónővel, aki beszámolt róla, hogy miután huszonnégy órán át zaklatták a magyar-román határ innenső oldalán, emberi mivoltában megalázták, végül visszaküldték Magyarországra, nem engedték beutazni. A történetnél, ami eléggé szokványos, bármennyire is felháborító, sokkal tanulságosabbak voltak a betelefonálók véleményei: ne adjanak ilyen riportokat, mert akkor ezután még kevesebb magyar mer elindulni errefelé, az pedig nekünk, itteni magyaroknak semmiképpen nem jó… ne mind tanácsolják az itteni magyaroknak a kitartást, ha csupán egynapi megaláztatás miatt elmegy a kedvük az idelátogatástól, mi itt évtizedek óta viseljük stb.
Kommentár 2005-ből
A fentiek kapcsán jut eszembe ismét a 2004 december 5-i, magyarországi népszavazás a határon túli magyarok kettős állampolgársága lehetőségéről. Mennyi minden benne van az eredményben, többek között az is, hogy az eltelt évtizedekben az anyaországiak, hála Istennek, nem kellett így megéljék a magyarsághoz való feltétlen ragaszkodásukat, mint a határon túlra kerültek. Nem értették és talán nem is érthették, hogy számunkra mennyire fontos, lét vagy nemlét kérdése: magyarnak lenni. Nem gondolták, hogy mi folyamatosan úgy néztünk fel Magyarországra, hogy ha ott jól mennek a dolgok, az a mi hitünket erősítette a megmaradásban. Mi azt az általuk sokat szidott anyaországot tekintettük vágyaink netovábbjának, nem azért, hogy oda „kiözönöljünk”, hanem azért, mert a véreink ott szabadon, magyarként élhetnek. Mit tudták a „tömegek”, hogy a kádári szabadság, amely a maga módján diktatórikus volt ugyan, de a miénkhez képest igencsak szabadosnak számított, nekünk maga volt a vágyálom, mi szinte csak a megszólalás szabadságát, az utazási lehetőségek hozzánk képest szinte korlátlan voltát láttuk. Egyszerűen csak azért, mert nem óhajtottunk románná, szlovákká stb. válni. Pedig egykor a Sztálin-szoborra Magyarországon írták volt rá: „Ne vigyorogj, Jóska, ez sem tart örökké, százötven év alatt sem váltunk törökké!” Mi sem váltunk más nemzetiségűekké, de sajnos, december 5. óta már szemlesütve nézünk fel Magyarországra, ha ez a társítás lehetséges…
1989. november 26.
Pista bátyámék már fogják, kalóz módon, a parabola-műsort! Magunk is lementünk egy emeletet, hogy megnézzük a „csodát”.
1989. november 27.
A négy „igen” győzött a magyarországi népszavazáson, igaz, az első kérdésre csak 50,5-49,5 százalékban jött ki a mindenki által várt eredmény, de legalább egységesen válaszolt a „jónép” a kérdésekre. Magyarország tehát elindul azon az úton, amely reményeim szerint a nyugati, fejlett demokráciákba való betagolódását fogja jelenteni. Mi közben meg sem próbáljuk keresni ezt az utat, pedig a körülöttünk levő világ mind ebbe az irányba látszik fordulni. Ceausescu újraválasztása viszont ismét hosszú időre lemerevítheti a helyzetünket. Hacsak a belső ellenállás itt-ott felbukkanó erői nem fognak tudni egységesen fellépni, nyíltan a jelenlegi vezetés ellen. Nem is értem, miért lehet máshol olyan, látszólag sima a váltás, miközben nálunk szinte semmi nem mozdul?
1989. november 28.
Itt járt Bárdi Nándor, de nem mert semmilyen küldeményt vállalni, annyira meg van ijedve. Megértettük, de persze nagyon nyomott volt a hangulatom emiatt, Miskával azt feszegettük egymás közt, hogy akkor most vajon közel van-e a „robbanásszerű” változás, vagy még bírja ez a hazug rendszer.
1989. november 29.
Csattanós pofon a román nemzeti érzékenységnek: a volt olimpiai bajnoknő tornász, Nadia Comaneci, hetedmagával, egy román nemzetiségű, román állampolgár vezetésével egyszerűen átsétált Magyarországra, és ott politikai menedékjogot kért!
Csehszlovákia parlamentje ma dönt arról, hogy töröljék az ország alkotmányából a Kommunista Párt vezető szerepét és az oktatás marxi-lenini, ideológiai alapjait.
Helmuth Kohl német kancellár előadta elképzeléseit a föderativ Németország megszervezéséről. Krenz kelenémet vezető ezt elutasítja, Moszkva pedig nacionalista elhajlásnak minősíti.
Moszkva azt is jelezte, hogy a balti köztársaságok (lett, litván, észt) nem követhetik a reformok útját a keleteurópai országok mintájára, mert mindhárman egy egységes (?) szövetségi rendszer, a Szovjetunió, tagjai, nem szuverén államok.
Gorbacsov a máltai csúcs előtt Rómába érkezett és ott városnéző sétát tett, szigorú biztonsági intézkedések mellett.
Bush elnök lehűti a kedélyeket, mert szerinte az amerikai sajtóban túlzott várakozással tekintenek a máltai csúcs elé, nem kell látványos eredményeket remélni a találkozótól.
Nyers Rezső Kubában(!): az MSZP az osztrák vagy a svéd modelt szeretné megvalósítani Magyarországon, és ebbe nem tűr beleszólást még a proletár internacionalizmusra hivatkozva sem!
Este a magyar rádió megdöbbentő esetről adott hírt: Kiss Lukács István vargyasi illetőségű harmadéves teológus hallgató hazafelé tartva nem érkezhetett meg, mert valószínűleg a vonatból ismeretlen tettesek kitaszították, valahol Dél-Romániában. Comaneci és társai Szegedről, külföldi rendszámú gépkocsival egyelőre ismeretlen helyre távoztak, csomagjaikat a szegedi szállodában hátrahagyva.
Sütő András házát fegyveres rendőrök vigyázzák, minden hozzá igyekvőt igazoltatnak. Egyértelmű: a Securitate teljesen ellenőrizhetetlen, kiszámíthatatlan hatalommá vált, túlnőtt a párt hatalmán is. Hinni akarom, hogy a legerősebb terror szüli a legkeményebb ellenállást, amely majd látványos bukáshoz vezet. De vajon mennyi idő múlva?!
Nemes Nagy Ágnes szép gondolatait olvasgattam, napzártaként, az alkotás folyamatáról.
1989. november 30.
A 365. napot írom a füzetbe. Az évforduló ugyebár holnap van, de már ma is rögzíthetem, hogy az egy éve remélt változás nem következett még be, de az elmúlt két hónap eseményei nagyon közelinek jelzik, hogy már nem késhet sokat itt sem a hatalom összeomlása. Az nem lehet, hogy csak a németek, bolgárok, csehek , a magyarokról már nem is szólva, legyenek képesek saját sorsukat kiszakítani a szocializmus hazugságából! Ugyanakkor tartok tőle, hogy egy robbanásszerű változás első hullámai a magyar kisebbséget fogják hátrányosan érinteni.
A Comaneci-ügy fejleménye, hogy a híres Nadia Svájcba menekült, az ottani amerikai nagykövetségre, és felvette a kapcsolatot egykori edzőjével is, a most már tíz éve ott élő Károly Bélával.
Gorbacsov Rómában több fontos gazdasági szerződést írt alá olasz partnerekkel. Ha tagadná, akkor is világos: a szovjet gazdaság halott volna az idegen tőke segítsége nélkül.
