1988 december 12.
Az immár szokásos lopásokkal zárult a kiállítás: hét pulóver, tíz kerámiatárgy és egy rézharang hiányát állapítottuk meg leltárkor. Csak remélem, hogy leírják és nem mi kell megfizessük.
1988 december 14.
Állásfoglalás az MSZMP KB gyűlésén: a magyar nemzet része minden, határon túl élő magyar, beleértve tehát az 1956-ban főleg Nyugatra menekült, egykori magyarokat is! Nagyon ideje volt már kinyilatkoztatni ezen a szinten! [Zárójel 2004 -ből: vajon hogyan ítéli meg ezt a kijelentést most az MSZP-elnök Hiller István és a miniszterelnök Gyurcsány Ferenc? Valószínűleg úgy, hogy az MSZP nem utódja az MSZMP-nek…]
1988 december 15.
Újabb fejezet az Arad után…ki tudja, merre című beszélgetés-sorozatban. Idegesítő, hogy túlteng az érzelgősség, a könnyzacskók megdolgozása és kevés a felső szintű, konkrét lépésekről szóló tájékoztatás. Tudom, szűk a magyar kormány mozgástere, de azért talán többre is telhetne.
1988 december 17.
Angyalfiát vásárolni indultam. Az üzleteket mintha fertőtlenítették volna, annyira üresek. Nincs melegvíz, csak a kályhán tudunk melegíteni valamennyit a mosakodáshoz. Amíg a gázról is nem fognak „leszoktatni”.
A Reform című, magyarországi folyóirat ripoterének kérdésére válaszolva Alexandru Budisteanu főépítész impertinensen visszakérdez: mióta érdeklik magukat a „mi” műemlékeink?! Nyilván a falurombolást is belügynek tekinti és nem hajlandó szakmai véleményt nyílvánítani róla. Hátborzongató!
1988 december 18.
Alaposan átfáztam a benzinsorban, az autó is nehezen viselte az éjszakát, vízhólyagos lett az ujjam, mire sikerült a zárat kinyitnom. Vasárnap ide vagy oda, a végén örültem, hogy valahogy hozzájutottam az „adagomhoz”.
1988 december 19.
Rosszkedvemet magammal vittem a munkahelyemre, és nem hoztam onnan sem jobbat. Nem tudunk szabadulni a fölösleges és látszat-munkától, ami nyomasztóan hat a kedélyemre. Ráadásul a magyar foci a tragikomédia szintjére süllyedt. Az egy héttel előbbi, máltai döntetlen miatt lemondott Mezey György szövetségi kapitány, talán az egyetlen magyar szakember, akiben bíztam. [Zárójel 2004-ből: bizony a legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a valamikor világverő magyar foci vesszőfutása még további tizenöt év után sem szakad meg!]
1988 december 21.
Befejeztem a Forsyte Saga olvasását. Jóleső érzés, hogy élvezni tudok egy végsősoron szokványosnak is nevezhető történetet, amit viszont egy nagy író mesterien öntött regénybe. Igazi élménynek bizonyult. Levelet kaptunk Balogh Erzsébettől, Svédországból. [Zárójel 2004-ből: 1987 októberében menekültek innen.] A hosszútávú politikai rendezés lehetőségeiről ír, ő, az örök pesszimista, aki viszont Lacival együtt meg merte lépni azt, amit mi (vagy inkább én) nem mertünk: a szökést innen. Érthető, hogy onnan másként, optimistábban ítélik meg a jövőt.
1988 december 22.
Az esti hírekben, egy kérdésre válaszolva Szűrös Mátyás kijelentette: Magyarországot Romániától nem a határok, hanem egy világ választja el.
1988 december 25.
Advent a Hargitán a Kossuth adón, este. Nem olyan kedvező, ha ilyen veretes szöveget rádión hallgat az ember, zavarokkal együtt. Az előadást, úgy vélem, itt lehetne visszhangos sikerrel előadni, hiszen itt minden mondatát-rezdülését értik az emberek. Persze Magyarországon is siker a darab, de nem is hasonlítható azzal, amit itt érhetne el. De ez a lehetőség egyelőre kizárt.
1988 december 29.
Esti beszélgetés az MSZMP-t képviselő Berecz János és a Magyar Demokrata Fórumot képviselő Bíró Zoltán között, az Első kézből” című műsorban. Magam a radikálisabb Bíró Zoltánnal értek egyet, aki szerint fel kell mondani Romániával a kétoldalú szerződést, mivel a kelést ki kell vágni, nem kezelni, hiszen akkor csak gyűl tovább a genny.
1988 december 31.
Csendes, itthoni szilveszterezés, a gyerekeink a barátaiknál szórakoztak, mi a rádió-kabarét hallgattuk, nem voltam elragadtatva tőle
1989 január 2.
A nap híre: Ceausescu nem hajlandó aláírni a Bécsi Utótalálkozó immár egyeztetett dokumentumát! Felháborító, de talán így elszigetelődik egészen a civilizált világtól. Persze, őt nem foglalkoztatja ez a gondolat, én is inkább csak a reményemet fejezem ki, mintsem a reálisan várható eseményeket látnám.
Balázs Jóskánál jártam a délelőtt. Egy köteg folyóirattal kedveskedett, volt egészen friss, tavaly decemberi is közöttük. Bizonytalan érzések közepette beszélgettünk, mivel várhatóan két hónap múlva hivatalosan kitelepednek Magyarországra. Nem is nagyon tudtunk figyelni a szilveszteri, hagyományos Bécsi koncertre, amelyet Carlos Kleiber vezényelt.
1989 január 4.
Arról szólnak a hírek, hogy Magyarország menekülttáborokat kíván létesíteni a magyar-román határ közelében! Sajnos, ide jutottunk, egyre-másra szaladnak át a zöld határon, főleg a fiatal erdélyi magyarok, s olyan is van, hogy elfogják és visszatoloncolják őket. Ezt kellene mindenképpen elkerülni, a magyar állam ne szolgáltassa ki az itteni hatalomnak az átjutott fiatalokat.
